Vampire Authority +18

18.fejezet

- Egyél... - álltam másik lábamra unottan.

- Nem. - csuklott el hangja. Ostorom már nem is tudom, hogy pontosan hanyadjára csapódott alhasán. Mikor combján elértem a százat áttértem alhasára, de itt nyolcvannál elvesztettem a fonalat.

- Egyél. - ásítottam és megtöröltem szememet.

- N... - kezdte, de nem vártam meg, hogy befejezze. - Hagyd abba!

- Majd, amikor eszel. Csak, hogy tudd, kegyes vagyok, ezt csak a beszéded miatt kapod, legszívesebben adnék a szófogadatlanságod miatt is. Egyél.

- V-várj... - tartotta fel kezét védekezően, de nem hallgattam rá, az ostort meglendítettem. Ő viszont elkapta, már véresre csapkodott karjára fűzte. Mellyel sokszor takarta bizsergő részeit, így azok kapták a megmérettetést.

- Engedd el. - egyelőre nem húztam ki kezéből, azzal egy átmeneti fulladást okoztam volna neki.

- Hallgass meg... - mondta halkan.

- Engedd el, különben elveszem, de az fájni fog.

- R-rendben... - tekerte le karjáról és megadóan tartotta fel két kezét. - Csak hallgass meg.

Én viszont nem tettem. Többször is alhasára csaptam.

- Egyél. - morogtam. 

- Kérlek, figyelj rám... - húzta talpra lábát és felállni készült. De az ostorral bokájára csaptam és előrántva sokkolómat oldalához nyomtam. - Ne...! Kh... A-allergiás v... 

- Van másik tápom is. - tettem vissza a sokkolót. - Ez egy hülye kifogás, pontosan tudom, hogy mire vagy allergiás. Szóval egyél. 

- Ezzel nem fogok energiához jutni... - nézte a tápot. 

- Szerinted akkor a kutyáknak mégis, hogy van erejük futkározni? - csaptam egy újabbat alhasára. - Elég az idétlen kifogásokból. Egyél. 

Gyomrom felkordult. Samuel gúnyos mosollyal arcán nézett rám. Még így is volt mersze és ereje.

- Inkább neked kéne megkóstolnod. - mondta, mire büntetésül egy erőset kapott mellkasára. A vér kicsordult a sebből. 

- Öt perc múlva visszajövök, ha addigra nem látom, hogy eszel... Meg fogod bánni. - kötöttem vissza derekamra az ostort és távoztam a szobából. Az ajtót szándékosan nyitva hagytam. 

Hallottam, ahogy rángatja láncát, de nem foglalkoztam vele. A konyhába léptem és egy szekrényből vettem elő fém dobozt. A mini hűtőtáskában vértasakok voltak eltéve. Kinyitottam egyet és visszatettem a dobozt, helyére. Fáradtan ültem le az étkezőbe. 

Lassan szívtam a tasakból a vért. Lehunytam a szememet és élveztem, ahogy a hideg folyadék végigcsúszik torkomon. Bár nem volt olyan finom, mint Samuel nullása, de ezen a héten kénytelen leszek ilyet inni. Nem akarom a fiút azzal kifárasztani, hogy szívét megerőltetem. És nem szokásom kutyák vérét kiszívni. Inkább nagyobb állatokét szoktam, ha nincs más választásom. 

Persze most eltekintek attól, hogy Samuel valójában ember, ugyanis ha úgy bánok vele, mint egy kutyával akkor nem csak felületesen szeretném azt megtenni. Rám is tartoznak szabályok, amiket ellenben Samuelel, én betartok. 

A vérszállítómat lemondtam, így most csak ennyi maradt, a pincét leszámítva. A vésztartalékot nem akarom elhasználni, remélem, hogy ez a tíz tasak elegendő lesz hat napra. Nem táplál annyira, mintha emberből szívnám ki. 

Pontosan öt perc múlva beléptem a hálószobába. Samuel a tálak előtt térdelt. Kezeit combján pihentette és szemét lehunyta. A tálra néztem. Hozzá se nyúlt a fiú. Leguggoltam elé és hátam mögül egy vibrátort húztam elő. Letettem magam mellé és egy rövid láncot vettem le a szekrényről.