Vampire Authority +18

15.fejezet

A televíziót bekapcsolta. Rám parancsolt, hogy feküdjek a kanapéra, amíg ő átvizsgálta a sebeket.

- Szóval ezt akartad mutatni? Reklámot nézzek? - vontam fel szemöldökömet.

- Pár perc múlva kezdődik a híradó. - húzta végig kezét mellkasomon. Az egyik pontba felnyögtem és megfeszültem, de nem foglalkoztam vele.

- Ó, remek... Eddig se néztem. Most mégis miért szoknék rá? - forgattam szememet a plafont bámulva.

- Ez micsoda? - érintette meg oldalamat. Oda néztem majd sóhajtva dőltem vissza. Egy heg volt ott.

- Egy sikertelen kíséret. Ha kinyitod a szemedet, még több ezret is találhatsz. Szerinted miért hordtam karkötőket?

- Mutasd a csuklód! - tartotta kezét.

- Mi? - hökkentem meg. - Nem.

- Nem vettem le a karkötőket, mert úgy gondoltam, hogy kötődsz hozzájuk. Ha nem akarod, hogy kényszerítselek, akkor vedd le őket.

Arcát fürkésztem, de az semmit se árult el. Csak a tv-ből kiszűrődő reklámok törték meg a csendet.

Végül is nem vesztek vele semmit...

- Ah... - kezdtem kikapcsolni a bőr ékszert.

Miután levettem az összeset magához húzta csuklómat. Kénytelenül felültem és néztem ahogy a friss és régi hegeken végighúzza a hideg ujját.

- Miért csináltad? - kérdezte percekkel később.

- Mert véget akartam vetni ennek... Az egésznek.

Ujját egy halványabb, rövid függőlegesen húzta végig, mely jobb kezemen volt.

- Amikor ezt csináltad... - kezdte, de közbe vágtam.

- Akkor mondtam el, hogy buzi vagyok. - motyogtam.

- Meg akartad ölni magadat, amiért meleg vagy? De mégis...

- Azért, mert utálom magamat! - rántottam el kezemet. - És... Mások is gyűlölnek. Milyen ember az, akit egy lélek se szeret?

- Elfeledett... - válaszolta halkan.

Mind a ketten némán néztünk magunk elé. A híradós férfi törte meg a csendet.

- Feladták a keresést Samuel Wilson, a buz... Homoszexuális polgártárs ért. A temetést jövőhét kedden tartják meg. Zárt koporsó lesz, mivel holtteste nem került elő.

Mind a ketten a televíziót bámultuk. Aaron rám pillantott.

- Samuel Wilson... Én azt hittem, hogy még tart a nyomozás. Meg akartam mutatni, hogy fontos vagy... Nagyon sajn...

- Nem. - vágtam közbe. - Ne csináld.

- Mit? - lepődött meg.

Rá néztem.

- Ezt az arcot.

- Milyen arcot?

- A szánalommal telit. Nem vagyok egy béna, vagy olyan, akit sajnálni kéne. Nem vágyom rá.

- Akkor... Köszönöm. - hajolt közelebb.

- Mégis mi...? - kezdtem.

Amint ránéztem egy gyors mozdulattal számra tapadt. Nyelvét átdugta, meglepetten dőltem hátra, hogy kijussak ajkai közül. De felmászott a kanapéra és két kezét a kartámlán tartotta. Már alig kaptam levegőt, sikerült kibújnom édes csókja elől. Levegőért zihálva hunytam le szememet.