Vampire Authority +18

29.fejezet

2 hét múlva

Rohantam, ahogy csak tudtam. Minden erőmet beleadtam. Félre löktem az utamban álló embereket, ha nem tudtam kikerülni.

- Bocsánat! - szóltam hátra, de az illető már nem hallhatta, olyan messze jártam.

Befordultam az erdőbe. A lehető legrövidebb úton akartam oda eljutni.

Az egész két hete kezdődött. Amikor meghívott beszélgetni a házába. Nagyon furcsa volt, hogy sehol se láttam őt. Pedig körbe jártuk az egész lakást. Ami egy dolgot jelenthet... A pincébe lehetett. De miért? Pár nappal előtte azzal dicsekedett Aaron, hogy mennyire megnevelte és már a házban is engedi járkálni. Talán tényleg aludt volna...? A nap kellős közepén...

Most pedig jött ez a telefonhívás. Halk, alig hallható nyöszörgést hallottam a háttérből. Először nem voltam benne biztos, de most már tudom. Leszűrettem a hangot és csak a háttérzajra figyeltem. Sammy volt. Segítségért nyüszögött, de olyan halkan, hogy még a kiszűrt hívásból is alig lehetett hallani, pedig maximális hangerőn volt.

Már ki tudja, hogy mióta kínozza őt Aaron. Az is lehet, hogy már... Nem! Az lehetetlen! Vagyis remélem... Élnie kell... Aaron kiszámíthatatlan és könnyedén cserélgeti rémisztőbbnél rémisztőbb személyiségeit. Nagyon okos és már sokat tapasztalt az évszázadok alatt. Biztosan meghallotta Sammy hangját, amikor velem beszélt. Remélem, hogy nem bántotta annyira... Remélem... Élned kell, Sammy... 

Zihálva dörömböltem az ajtón. Bár a kinti kerítés be volt zárva, számomra könnyű volt átugrani.

Másodpercek teltek el, amelyek végtelen órákig hatottak. Aaron fáradt arcát láttam meg az épp, hogy résnyire kinyitott ajtón. Már megint színlel!

Meg se vártam, hogy felfogja mi is történik, máris berontottam a házába.

- Érezd itthon magad, N... - csukta be maga után az ajtót.

- Hol van? - hadartam körbenézve.

- Ki? - ásított.

- Én esküszöm, hogy ha túllépted a határt egy csontod se marad éppen. - morogtam a férfi ruhájába markolva. Közel hajoltam arcához és dühösen suttogtam. - Szóval, hol van?

- Ugye tudod, hogy ezerszer erősebb vagyok nálad. - vigyorodott el perverzen. Már egyáltalán nem tűnt álmosnak.

- Nem érdekel. - morogtam tovább. - Választ akarok a kérdésemre. És meg is fogom kapni, akármibe is kerül. Hol... Van?

Fülemet egy nyüszítés ütötte meg. Hátrakaptam fejemet.

- N! - kiáltott utánam Aaron, de már késő volt.

Lerohantam a hang irányába, ami egyenesen a pincéből jött. Az ajtó résnyire volt nyitva. Kitártam...

Abban a pillanatban megakadt szemem a földön heverő Sammyn. Jobb kezét bordájára szorította és arra esett. Feje vállára biccent szájából egy kis nyál és vér keveréke folyt ki. Szaporán vette a levegőt és néha meg is rándult. Nem volt eszméleténél. De nem is ez volt a legszörnyűbb.

Háta eddig sárgás bőrszíne most vörösben díszelgett. Véresre korbácsolva. Ezek igen frissek lehettek. De voltak ott régebbiek is, amik gyógyultak már valamelyest.

Szívem kihagyott egy ütemet a szörnyű látványtól. Karját zúzódások és égési sérülések fedték. Nyaka volt a második legszörnyűbb látvány. Tele szívás és harapásnyomokkal. Kötél nyom is akadt és a zúzódásokból is jutott szegénynek, amit fojtogatás okozhatott.