Vampire Authority +18

17.fejezet

- Ez most komoly?! - rángattam a pórázt, ami zörögve feszült meg.

Aaron kezében egy irányítót pillantottam meg. Nem kellett sokáig tűnődnöm, hogy mire való. Amint bekapcsolta a belém helyezett állat farok vibrálni kezdett.

- Ah! - nyúltam hátra és már húztam volna ki a farkat, amikor az ostor oldalamon csapódott. - Áá!

- Mit csinálsz?! - sorozott tovább ostorával, egészen míg négykézlábra nem rogytam.

Lihegve próbáltam összeszedni magamat, de a vibrátor még mindig búgott bennem, hátam és oldalam, pedig elviselhetetlenül fájt.

- Nyh... - nyúltam volna ismét hátra, hogy kivegyem az idegen tárgyat.

- Ne merészeld! - csapott egy, az előzőkhöz mérve, gyengébbet karomra. - Ha nem beszéltél volna, akkor most nem vibrálna.

- Kapd be! - nyögtem.

A vibrátor gyorsabban kezdett rezegni. Néma kiáltásra nyitottam számat. Alkaromon támaszkodtam és csípőmmel mozogtam, hátha kiesik onnan.

- Ez még csak a második fokozat. Összesen tíz van, de ez nem azt jelenti, hogy tíz után leállok. Van valami hozzáfűzni valód?

Fogamat összeszorítottam, amíg egy gyilkos pillantással összegeztem közölnivalómat.

- Remek. - kapcsolta ki a vibrátort.

Megkönnyebbülten dőltem oldalamra, amit még a dőlés pillanatában megbántam. Törött bordámat megnyomtam. Fájdalmasat nyögve próbáltam felegyenesedni.

- Tényleg élvezed a fájdalmat. - ült le a számítógép elé a vámpír.

Legszívesebben visszavágtam volna, de jobbnak tartottam, ha ezúttal csak magamban morgok.

A lánc póráz végéhez vánszorogtam. Az nem engedett felállni, így kénytelen voltam négykézláb maradni. Törökülésbe helyezkedtem előtte és elemezni kezdtem helyzetemet.

A vasgyűrű talpa négy csavarral volt a padlóhoz biztosítva. A csavarok frissek lehettek, ugyanis sehol se láttam rozsdát, sőt fénylett is a lakkozástól. Míg a gyűrűt és annak talpát a bordós elszíneződés fedte. Maga a gyűrű nem volt mozdítható, vastagnak és stabilnak bizonyult.

Egy lakattal lett odaerősítve a póráz vége. A lakat éppúgy új lehetett, ugyanis még csillogott-villogott, és egyetlen karc se volt látható rajta. Alján egy kulcslyuk, amit persze csak az a kulcs nyithat, mely nincs nálam!

A póráz kicsit több, mint egy méter hosszú volt. Fogó része, bőrből készült. Nem a legújabb, de nem is használhatták ez látszott az elszíneződésből, mégsem voltak rajta törések, amik segítették volna kijutásomat. A hozzá csatolt láncszemek vastagok voltak, szorosan egymáshoz kapcsolva, képtelen lennék eltörni a jelenlegi helyzetemet tekintve. Végül egy karabíner csatolta nyakörvemhez, amit könnyen ki tudtam volna nyitni, ha nem egy záras karabíner lett volna.

Hátam már fájt a görnyedéstől, de nem tudtam kihúzni magamat. Mellkasomba, mintha tűket szurkálnának folyton. Egyik kezemet bordámra szorítottam, sarkamra ültem és lábujjammal tartottam magamat. Másik kezemet carosartériámra nyomtam és masszírozni kezdtem, szememet lehunytam, lassan vettem a levegőt.

A hangok eltompultak és egy erdőbe képzeltem magam. Egy tölgyfa tövében ültem a friss, zöld gyepen. Azt puhának és kényelmesnek éreztem. Nem volt túl sötét, de nagyon világos se. Kezemben egy régi könyvet tartottam és lapozgattam. Egy szót se olvastam el belőle, nem is tudtam, hogy miről szól, csak élveztem illatát. A síri csendtől szinte hallani lehetett, ahogy a hátamat támasztó fatörzsön mászkálnak a hangyák.