Vampire Authority +18

37.fejezet

Miután összeszedtem magamat, Anna gyorsan kivette a sütőből az édességet. 

- Vigyük ki. - nyújtotta kedvesen kezét. 

- N-nem akarom... - motyogtam megrázva fejem. 

- Én meg magadra hagyni nem szeretnélek. Melletted leszek, nyugi. Emlékszel, amikor kiskorunkban mindig piszkáltak? 

Halványan bólintottam. 

- Mindig megpróbáltál megvédeni... - néztem a lány szemeit. 

- Pontosan... Még akkor is, amikor tudtam, hogy nálam erősebbek. Ez most se változik. 

Félve vettem el a nála lévő süteményes tálat. Majd elindultunk a nappali felé.

A nappaliban egy asztalt álltak körbe a vámpírok. Aaron beszélt a többiek pedig bólogattak.

- És Oliverrel mi van? - kérdezte az egyik férfi.

- Ő az enyém. - válaszolt egyértelműen Aaron és felnézett. - A serege mögött lesz, mert egy gyáva nyúl. Látni fogja, hogy mi készültünk, ezért menekülni kezd majd. Ergo gyorsnak kell lennünk.

Mondata végén észrevett engem és csak nézett. Kezem — melyben nem a süteményes tál volt — ökölbe szorult, de másféleképp nem adtam ki dühömet.

- Á! - húzta gonosz mosolyra száját. - Megérkezett a kis cukrászunk. Remélem, majd összetakarítasz a konyhába.

Kis rohadék! Még azt is akarja, hogy beszéljek hozzá. Teljesen meg akar alázni. De nem hagyom. Ezúttal nem.

- Igen, Mester. - válaszoltam magabiztosan. - Hova tegyem a tálat?

Szívem majd kiugrott helyéről. Még sose szóltam hozzá ilyen magabiztosan. De Anna jelenléte megnyugtatott. Mindenki csak bámult minket. Én viszont le se vettem tekintetemet Aaronról. Kis ideig farkasszemet néztünk, majd megunva válaszolt.

- A dohányzó asztalra. - bökött a kanapé előtti üveg bútorra.

Kikerültem egy férfit és letettem a tányért. Anna addig Aaron mellé lépett és annak fülébe súgott valamit. Megfordultam és távozni készültem, amikor mögöttem valaki megszólalt. 

- Várjunk csak... Te nem a városban laksz? 

Úgy tettem, mintha meg se hallottam volna a kérdést. Azonban valaki karomra szorított. Visszafojtottam nyögésemet. Erős volt és éppen egyik sebemet szorította. 

- Kérdezett valamit, köcsög. - vicsorogta megvetéssel bámulva. 

*

Anna a térképet elemezte, amíg én a történteket vizsgáltam. Samuel úgy remegett, mint, akit egy napok óta éhes oroszlán ketrecébe dobtak volna. Nem tettem semmit csak figyeltem, hogy mit fog cselekedni. 

Tudtam, hogy azt hiszi mérges vagyok rá. Tényleg bosszantott egy ideig, hogy kinyitotta az ajtót és szóba állt a benne lévővel. Azonban mire számítottam? Fél tőlem, hiszen bántom és ez természetes. 

Talán tényleg túlzásba estem a kínzásokkal kapcsolatosan. De mérges voltam Oliverre. Tudtam már akkor, hogy tervez valamit, amikor elhagyta a birtokot. Ő is mérges rám és Samuelre is. Ráadásul megkóstolta, és amibe ő beleeszik, azt nem hagyja ott csakúgy. 

Ezúttal túlzásba estem. Én is és Oliver is. Ez már nem azok a kis civakodások, amik fiatalabb korunkban voltak. Itt már komoly a helyzet és életekbe fog kerülni. 

Oliver azt akarja, hogy ő legyen az összes vámpír uralkodója. Én pedig, hogy békén hagyjon. Mindig az elismerésre és a hatalomra vágyott. Mindig ő akart lenni a jobb. Én viszont... Inkább csak a saját jólétemmel foglalkoztam.