Vampire Authority +18

20.fejezet

Nem sürgetett, megvárta, amíg kisírom magamat és én engedem el őt. Szipogva töröltem meg arcomat.

- Gyere... Engedek neked meleg vizet. - állt fel lecsatolva rólam a nyakörvet.

Kezemért nyúlt, de én elutasítottam, viszont mikor lábra álltam, térdem nem bírta és majdhogynem összerogytam. De Aaron elkapott és kezemet átfűzte nyaka mögött, úgy tartott és cipelt a fürdőszobába.

- Meg tudsz állni? - kérdezte a kád előtt.

Megpróbáltam teljesíteni a kérést, de térdem túl gyenge volt.

- Semmi baj. - látta, hogy nem megy. - Ülj be.

Segített elhelyezkedni a nagy kádban. Majd megnyitotta a vizet. Letérdepelt és engem bámult. Én összegubózva bambultam a növekvő vizet.

Aaron kézfejét homlokomra nyomta. Majd megelégedve vette el.

- Nincs lázad. - jelentette be. - Fáj a tüdőd?

- Kicsit szúr... - válaszoltam halkan.

- Kérsz gyógyszert? - állt fel és a mosdó kagylóhoz lépett.

- Nem. - ráztam meg fejemet.

- De hisz' fáj... - lepődött meg.

Egy szó se esett az elmúlt hétről. Kellett már a szociális élet, így most nem érdekelt, hogy miről, csak beszéljünk.

- A gyógyszer csak elnyomja a fájdalmat, attól függetlenül az ugyanott marad... Inkább eltűröm ezt a kis fájdalmat, minthogy figyelmen kívül hagyjam. - magyaráztam, majd felpillantottam rá. - Ha régen kibírták gyógyszer nélkül, akkor most is sikerülni fog. Ráadásul, nem biztos, hogy hatni fog.

Aaron visszatette kezében lévő gyógyszeres dobozt és ismét letérdelt a kád mellé. A csendet csak a víz csobogása töltötte be.

- Jó a víz? - tette bele kezét és megkavarta egy párszor.

Halkan bólintottam. Aaron egy szivacsot vett elő és megmártotta a vízben, majd gyengéden hátamat kezdte el vele átmosni. Kínosnak éreztem a dolgot, de nem tettem ellene semmit. A múltkori korbácsolás során azok a sebek már gyógyultak, azonban azóta már kaptam kétszer annyit.

- Lenne egy... Ajándékom. - szólalt meg kis idő múlva. Értetlenül néztem rá. De reméltem, hogy ismét csokoládét kapok. - Írnod kéne a blogodra egy újabb részt.

- Mi? - hökkentem meg. - Mégis miért?

- Mert az emberek sejtik, hogy én nem te vagyok.

- Írt a blogomra? - nyíltak nagyra szemeim.

- Igen, de az emberek nem pozitívan értékelték.

- Szóval elcseszi a blogomat. - horkantottam fel.

- Ez sértő volt. - morogta.

- De azt nem mondhatja, hogy nem igaz. - vontam meg vállamat. Ekkor valami eszembe jutott. Szemem nagyra nyílt és ismét a sírás kerülgetett.

- Mi az? - nézte arcomat.

- Va... Valami nem stimmel... - gondolkodtam.

- Mi? Miről beszélsz? - próbálta tekintetemből kiolvasni.

- A híradóban azt mondták, hogy leállították a nyomozást utánam, igaz?

- Igen. - bólintott.

- De miért állították le és mondják azt, hogy meghaltam, ha a blogon új részek jönnek ki?

- Senki nem tudja, hogy te írod a blogot.