Vampire Authority +18

7.fejezet

Másnap reggel, mikor lementem a reggelivel kezemben a fiút ugyanabban a pózban találtam meg, ahogy otthagytam őt tegnap. Letettem az asztalra a szendvicset és a közelébe léptem. Feltehetően tegnap az egész napot átaludta. 

Bár a kamerát nem szokásom nézni. Azt csak vész esetére szereltem fel. Az elején is inkább próbakép használtam. Gyengéden eloldoztam. A kötelek piros és néhol - ahol erősebben volt meghúzva - lila foltot hagytak maguk után. Amint lekerültek róla a kötelek kinyitotta szemét. De nem tartotta úgy sokáig. Fáradtan visszacsukta. 

Valami nem stimmel...

Kézfejemet homlokára szorítottam. Az tűzforró volt, még annak ellenére is, hogy az én testhőm 30 fok alatt van. Felpattantam és képességemet használva egy lázmérőért rohantam. 

Másodpercekkel később már hónaljához dugtam a fémes részt. Gyengéden cirógattam Samuel arcát, az viszont nem reagált rá. Két halk pittyenés jelezte, hogy a mérő befejezte munkáját.

40,2 Celsius fokot mutatott. Karomba vettem az égő testűt és felrohantam vele. Egészen az első szinti hálószobáig meg se álltam. Az ahhoz tartozó fürdőszobába tettem le, amíg megengedtem a kádba a vizet. Az alvó Samuelhez léptem. Kezei maga mellett lógtak és feje vállára biccent. 

Óvatosan megemeltem és levettem róla a nadrágot, zoknit és az alsótól is hamar megszabadítottam. Majd gyengéden a vízbe fektettem. 

Kinyitotta szemeit és rémülten bámulta arcomat. Én viszont haját simogattam. Igyekeztem úgy viselkedni, mint aki törődik a fiúval. Bár nem igazán érdekelt, hogy az hogyan érzi magát, nem akartam, hogy depressziós legyen, ráadásul a magas hőmérsékletbe akár bele is halhat, ha nem teszek ellene semmit. 

Amiket reggel mondtam, már megbántam. Durva voltam vele és látszólag megsértettem. 

- Lázad van... - suttogtam kedves hangnemben. 

- H-hideg. - dideregte. 

- Ez lentebb viszi a lázadat. - válaszoltam aggódva. 

- N-nem. - rázta fejét. - Nem így... Kell. 

- Mi? - lepődtem meg. Abban a pillanatban kivettem a vízből és magamhoz szorítottam testét. 

- N-ne... - próbálta eltolni hideg testemet magától, de túl gyenge volt. - Fázok...

- R-rendben. - most már tényleg aggódtam. 

Mivel nekem még sose volt lázam, nem tudtam, hogy hogyan kell lecsillapítani. Észbe kapva toltam el vacogó fiút hideg testemtől. Az köhögve gubózott össze a padlón, lassan és laposokat pislogott. Telefonomat gyorsan előkaptam és utánakerestem, hogyan kell lecsillapítani a magas hőmérsékletét. 

- Azt írja, hogy lázcsillapítót kell adnom, de... - pillantottam fel rá. - Itt nincs semmilyen gyógyszer. 

- Máskor, ha... - köhögött. - Elrabolsz egy embert... Jobban készülj fel. 

- Ezzel nem segítesz. - morogtam tovább olvasva a cikket. - Negyven fokos vizet kéne?

- Langyosat... - motyogta a vacogó. Felpillantottam rá, majd a kádba engedett vízbe forrót kezdtem folyatni. Ekkor telefonom megcsörrent. 

- Haló? - szorítottam vállamhoz. Samuel felnézett rám. 

- Éppen a Mester felé tartok. Hozzak valamit, vagy...? - szólt egy ismerős fiatal hang. 

- N! A legjobbkor. - vágtam közbe. - Kéne valami meleg takaró és lázcsillapító. 

- Ömm... Hirtelen 30 fokra ugrott a testhője? - szólt meglepetten a lány.