Vampire Authority +18

12.fejezet

Másnap rengeteg teendőm volt. Egy jótékonysági bálon kellett beszédet mondanom. Két temetésre is meghívtak és drágalátos öcsém is a városban tartózkodik. Estére értem haza. Kimerült és éhes voltam, de nem ehettem Samuel Wilsonból, ugyanis az megterhelte volna. 

- Éhen halok! - dőlt testvérem a konyhapultnak kezében egy almával. - Mondd csak... Nincs valami fincsi falatod lent? 

- Ezt mégis, hogy érted? - tettem be a mikróba a tésztát. 

- Úgy, hogy általában megesik egy friss hús a pincédbe. És gondolom azt a makarónit nem nekem készíted. Te pedig, mint tudjuk képtelen vagy az emésztésre szóóóval...

- Most fel kell töltődnie. - vettem ki az ételt elfordulva testvéremtől. 

- Jaj, ne mááár! - karolt át Oliver. - Bátyus kérlek. Hát nem látod, hogy szenvedek? Már egy hete nem ettem. Fogyókúrán vagyok. 

- Persze. - forgattam szememet. - Talán el is hinném, ha te nem te lennél. 

- Ezt, hogy érted? Még mindig haragszol anyu miatt? - vágott bociszemet. - Tudod, hogy milyen éhes voltam...

Eltoltam arcát a sajátomból.

- De itt a városban nincs egy rendes falat se. Hogy tudsz te így megélni? - nyavalygott tovább. 

- Könnyen. - indultam le a lépcsőn. - Én nem kapom le az összes csajt a sztriptíz bárból. Ezért nem is üldöz minden államban a rendőrség.

- Csak minden második cicust kóstolok... És összvissz háromban kergetnek. - engedett el. - De esküszöm. Már egy hete tiszta vagyok. Ezért vagyok olyan sápadt. 

- Te mindig is sápadt voltál. Nem látok változást. - álltam meg az ajtó előtt egy kulcsot elővéve. 

- Ó, szóval itt tartod a szépséget. Egy kis szöszi? Vagy inkább a teltebbekre buksz? Mi a neve a csajnak?

Kinyitottam az ajtót, mire a táskájában kutató Samuelt pillantottam meg. 

- Micsoda formás segg. - használta gyorsaságát Oli és belemarkolt a pucsító fiú hátsó felébe. 

- Nem, Oli... Ő... - kezdtem, de addigra már késő volt. 

Samuel megfordult és dühösen emelkedett fel. Meglendítette kezét és egyenesen állkapcson találta öcsémet. Az viszont épp, hogy oldalra biccentette fejét. Sam rémülten lépett hátra.

- Te kis...! - morogta dühösen Oliver. Én viszont gyorsabb voltam. Hátra löktem őt a fiút védelmezve. Oli sötét oldalát mutatva tátongott meg. 

- Azt mondtam, hogy nem. - tartottam karomat Samuel Wilson mellkasa előtt, így védve. 

- Szóval egy kis feketét csíptél fel. - változott vissza arca. - Tudhattam volna, hogy te nem az átlagosra buksz. 

- Nem bízok benned. - morogtam. - Inkább várj meg odakint.

- Hát, te tudod, bátyus. - emelte fel megadóan kezét. - Én nem csípem a buzikat. 

Az ajtó nagy zajjal csapódott be mögötte. Megfordultam és a dühös fiút mértem le. 

- Jól vagy? Nem harapott meg, vagy...? 

- Szóval ő a... - kezdte meglepetten. - Már kezdem érteni, hogy miért írta le őt így. 

Gyomra hangosan felkordult. Észbe kapva a letett tányérért siettem. 

- Elnézést, hogy eddig nem hoztam ételt. Megpróbálom máskor nem így rendezni a napomat... 

- Oliver és... ön közt, hány év van? - kérdezte megválogatva szavait. Meglepett, hogy fenyítés nélkül magázódik.