Vampire Authority +18

Születésnap (bónusz rész)

Reggel a pincében keltem. Finom illat töltötte be az egész szobát. Ásítva cammogtam az asztalhoz, amin egy sajtos croissant várt rám. Mellette egy üzenettel.

"Boldog szülinapot! Gondolkozz az ajándékodon! Ne feledd, csak egy részt írhatsz és leellenőrzöm. ~Mestered"

- Ah... - összegyűrtem a cetlit és a sarokba hajítottam.

Leültem az ajtóhoz közelebbi székre, magamhoz húztam a még meleg ételt. Szemem alatt táskák jelezték fáradtságomat. Egész éjjel azon agyaltam, hogy miért adhatta fel ilyen hamar Emily a keresésemet. És hogyan értette azt, hogy fiam?

Alig aludtam pár órát. Ráadásul a kérdéseimre se kaptam választ. Próbáltam terelni gondolataimat arról, hogy elraboltak, megkínoztak és egy teljes hétig kutyaként bántak velem...

Miután elfogyasztottam a reggelit felálltam és megtörölve szememet kisétáltam a pince ajtaján. Hiányzott már a járás. Bár térdem még mindig gyenge volt és törött bordám is sajgott, ezeket figyelmen kívül hagytam.

Az éjjel egy egész harcot vívtam meg az ingem ujjával, de amit az este sikerült feltűrnöm, mára már vissza göngyölődött. Most ismét megpróbálkoztam vele. Nem is figyeltem, hogy hova lépek csak az inget próbáltam kibiztosítani.

- Jó reggelt. - hallottam egy hangot. Meghökkenve pillantottam fel, annak irányába. Aaron ült a nappaliban lévő zongora előtt.

- 'Reggelt... - motyogtam és a másik ujjával küszködtem, miközben a konyha felé folytattam utamat hónom alatt a tányérral.

- Elolvastad az üzenetemet? - állt fel a férfi és követni kezdett.

- Öm... - kerestem a pici gombot. - I-igen.

- És? - tolta előre kíváncsian fejét.

- Mi és? - néztem rá.

- Megvan már, hogy mit fogsz írni? - mondta egyértelműen.

- Mi? Dehogyis. - csaptam a levegőbe diadalmasan, mikor végre sikerült rögzítenem az ujját. - Ez nem így működik.

- Segíthetek? - pattogott mellettem, akár egy izgatott kisfiú. Nagyon furcsa volt... Olyan akár egy igazi rajongó. - Annnnnyi ötletem van! Például írhatnál a kilétedről, vagy, hogy miért is ír...

- Nem kell. - ráztam meg fejemet beérve a konyhába. - Azért köszönöm.

- Oh... - csüggedt le. - És mikor szeretnéd megírni?

- Nem tudom. - vontam meg vállamat és mosogatni kezdtem.

- A mai nap folyamán elkezded?

- Nem tudom.

- Persze nem gond, ha nem csak érdekel... És a témája legalább már megvan?

- Nem. - sóhajtottam. A hűtőhöz léptem és kinyitottam azt, már tettem volna be a tányért, amikor észhez kaptam. Értetlenül csuktam be az ajtót és a szekrénybe tettem a tányért.

- Jól érzed magad? - vonta fel szemöldökét.

- Nem tudom. - ráztam meg fejemet. A hűtőről letéptem a cetlit, amire a dolgaim voltak ráírva.

- Felmenthetlek a mai napi munkád alól, ha úgy jobban tudsz gondolkodni. - pillantott fáradt arcomra.

- Nem kell. - kerültem ki és az emelet felé indultam, ahol a mosógép tartózkodott.

***

Éppen a szobámban hajtogatta a megszáradt ruháimat. Lerohantam a pincébe és a romokban álló laptopot egy szatyorba borítottam. Majd a hallba tettem le a tasakot és beléptem a hálószobámba.