Vampire Authority +18

31.fejezet

Ez elég mogorva kezdés volt... Bar amúgy se hallott eddig olyan sok jót Sammyről. Vajon mit gondolhat most, hogy már találkozott is vele? Remélem majd kibontakozik Sammy...

- Öm... Képzeld Sammy, Bar San Franciscoban híres zongorista. - próbáltam kicsit társalgásba kezdeni, de a fiút nem hatotta meg, csak evett tovább.

Barryre néztem segítség kérően. Ő egyből vette a célzást.

- É... És te? Miben vagy jó? - kérdezte. Válaszolj, Sammy!!

De az még csak egy pillantásra se méltatta a mellettem állót.

- Sammy remek író, igazam van? - néztem kérdően az ülőre. Lesújtóan nézett rám, majd vissza ételére. - I-igen... Ő nyert már rengeteg pályázatot és kitűnő tanuló irodalomból.

- Ó, szóval művészlélek vagy te is? - csillant fel szeme. - Én is írok. Csak én komoly zenedarabokat... Klasszikusokat. Az majdnem ugyanaz. És mit csinálsz ebben a pincében?

Basszus... Ezzel mellé fogott.

- Csak egy ismerősének a... - próbáltam megmagyarázni, de Sammy felállt és közelebb lépett.

Túlságosan is közel. Barry szemébe bámult, dühösnek tűnt. Bar keze ökölbe szorult. De csuklójára szorítottam és engedett szorításából, összekulcsoltam ujjaimat ujjával.

Sammy hirtelen elkapta tekintetét és ezúttal engem bámult.

- Hol van a pólóm? - kérdezte nyugodtan.

- Előtte még le akarom kezelni a hátadat. - válaszoltam kis időzés után.

- Nem kell semmit se kezelni. - ment el mellettem és letette az asztalra az elfogyasztott étel dobozát.

Bar ámulva nézte a hegekkel és véres sebekkel teli fiú hátát.

- Hát nekem nem úgy tűnik, haver. - füttyentett Bar, továbbra is bámulva a fiú hátát.

Sammy leült a székre és maga elé húzta a lapokat, kezébe vette a tollat.

Barre néztem. Ő aggódóan viszonozta a tekintetet.

- Azt mindet te írtad? - sóhajtott folytatva a beszélgetést. - Milyen műfajban szeretsz írni? Sci-fi? Krimi? Esetleg romantikus?

Oldalba böktem. Morgott egyet és a fájó pontra szorította kezét.

- Öm... Szóval akkor csak átmenetileg vagy ebben a pincében? Vagy...

- Szerintem váltsunk témát. - vágtam közbe minél gyorsabban.

- Ó mégis miért? - mordult fel Sammy megfordítva lapjait. - Félsz, hogy kikerül a kis titkotok?

- Milyen tito... - érdeklődött Bar.

- Semmilyen! - szorult kezem ökölbe.

Ezt nem kellett volna, Sammy...

- A titok, ami azt őrzi, hogy miért is vagyok itt. Jut eszembe, Anna... Milyen volt a temetésem? - húzott alá egy mondatot a fiú, majd felnézett rám.

Túl messzire mentél...

- T-temetés...? Ezt most már tényleg nem értem.

- Vagy el se mentél? - húzta gúnyos mosolyra száját.

- Ezt már megbeszéltük korábban... - mondtam csendben.

- Te érted, hogy miről beszél? - súgta oda nekem Bar.

- Persze, hogy érti! - tárta szét kezét a már álló fiú. - Te mondod el, vagy inkább én tegyem meg?

- Senki nem mondd semmit. - morogtam. - Biztos beverted a fejedet, hogy ilyen badarságokról beszélsz.