Vampire Authority +18

Halloweeni különkiadás

Tuuuuuuudom rohadtul elcsúsztam, de teljesen megfeledkeztem erről a részről szóval... Boldog halottak napját és mikulást! 

1 héttel korábban

- Boldog október 31.-ét! - üdvözöltem a fiút benyitva a pincébe.

Ő az ágyban feküdt. Magzatpózba húzva magát aludt. 

Hátsó zsebemből elővettem késemet és ujjaim közt forgattam, egyre közeledve a fiúhoz. 

- Képzeld... Az éjjel olyan sokat tűnődtem, hogy miképp is ünnepelhetnénk meg a Halloweent. 

A fiú megrezzent, de nem ébredt fel. Meguntam, hogy nem figyel rám. Kihúztam az ágyból. Még akkor sem ébredt fel, amikor leesett a matracról.

Csuklóján lévő szíjat az egyik a falra erősített karikához bilincseltem, hogy csuklója a kulcscsontjával legyen egy vonalban. Rengeteg ilyen karikát helyeztem fel a falra. Lábát is kibiztosítottam és végül csípője, mellkasa is kapott egy-egy szíjat. Fontos volt, hogy alig tudjon mozogni.

Csak egy alsónadrág volt rajta. Nem vettem le róla. Most nincs szükségem tartalmára.

Feje mellkasán pihent. Homlokát és szemöldökét ráncolt, mintha rosszat álmodna. Nem igazán hatott meg a dolog. Végigsimítottam szabad mellkasán és hasán. Tele volt zúzódásokkal és égési sérülésekkel. Szinte alig volt rajta szabad hely. Ez persze nem állított meg.

Megpörgettem kezemben a kést és visszatettem hátam mögé. Majd egy tollat vettem elő.

Először homlokára írtam fel egy szót, majd karjára. Lábára és oldalára is ugyanazokat. Eztán középre egy arcot, hogy a mellkasán legyen a két szem és köldöke fölött egy ujjnyira a száj, amely mosolya teljesen a szavakig elért.

Még mindig nem ébredt fel. Ismét elővettem késemet. Gyengéden végighúztam állkapcsánál a kés hegyét. Majd torka mentén és mellkasán, ügyelve arra, hogy érezze, de ne hagyjon nyomot.

Fáradtan nyitotta ki szemeit és lassan felnézett rám. Már éppen mozdult volna, amikor megzörrent a lakat, mely a lábát erősítette a falhoz. Végigmérte magát, majd átgondolta, hogy mi történhetett és miért is van itt. Ez pár tizedmásodpercbe telt. Beletörődve sorsába sóhajtott és hajtotta hátra fejét.

- Jó az időérzéked? - kérdeztem perverz mosollyal arcomon, míg végigmértem testét.

- N-nem tudom, Mester. - motyogta fáradtan.

- Próbáljuk ki. - húztam még perverzebb mosolyra számat, amint meghallottam a fájdalommal teli hangját, amit már egy hete próbálok kifacsarni belőle. - Találd ki, milyen fontos nap van ma.

- Ah... Öm... A Mester születésnapja? - vonta fel szemöldökét.

- Azt már kétszáz éve nem tartom. - legyintettem. - Ennél népszerűbbre gondolj.

- Ez... Egy ünnep? - kérdezte nyugodtan.

- Igen, olyasmi. - mentem bele a barkóbába.

- Lássuk... Szeptember... Huszadika körül rabolt el... Az ünnep, ami legközelebb van... Mennyire népszerű?

- Majdnem, mint a karácsony.

- Öm...

- Tudod milyen hónap van?

- A... Azt hiszem... Vagyis... - bizonytalan és összezavarodott volt. 

- Október van. - biccentettem oldalra fejemet. - Akkor mit gondolsz? Milyen nap van ma?