Vampire Authority +18

22.fejezet

Vállam borzalmasan fájt. Kezemet rászorítottam és a pincébe siettem. 

A fal mellett egy szekrényt pillantottam meg. Kinyitottam és kötszer után kezdtem el kutatni. Minden felesleges dolgot kidobtam belőle, de sehol se volt egy zsebkendő, vagy valami más, amivel feltudtam volna itatni véremet. 

Remegve hátráltam, amikor valami keménybe ütközött hátam. Félelmemben ordítani tudtam volna, de befogták számat és a földre taszítottak. 

*

Figyelmetlen voltam. Nem számítottam azzal, hogy, ha én kikerülöm a golyót, akkor az egyenesen Samuel Wilson vállát fogja eltalálni. 

- Hónapok óta nem ehettél rendesen... - töröltem meg orrom vérét. Biztos, hogy eltörte. Egy vámpírnak csak vámpír tud fájdalmat okozni puszta kézzel. Még, ha az egy Korcs is... 

A fiú már majdnem belépett a nappaliba, de nem hagytam. Visszarántottam és egy újabbat húztam be neki. 

Samuel a lehető legrosszabb helyet választottad... 

Jackson gyomorszájon rúgott és éreztem, hogy bokámat is sikerült eltörnie. A földön hevertem. Meg kell állítanom. Gondolkozz. Harc nélkül szavak maradnak. Hogyan lehet egy sötét módba kapcsolt vámpírt szavakkal megfűzni? Attól még ugyanaz az arrogáns, beképzelt Korcs...

- És hol marad a párbaj?! Ha nem ölsz meg, nem kapod meg a hatlmat. - kiáltottam utána. Megtorpant. Mint az eszeveszett fordult hátra és ismét rám támadt, ezzel egy kis időt nyertem... Újra a hallban volt. De, hogy állítsam meg?!!

Szája már habzott és az az elégedett mosoly... Megállás nélkül rúgott és püfölt, mire egy ötletem támadt. Minden rúgásnál elgurultam, amíg a zacskót el nem értem. Felültem és lihegve támasztottam hátamat a falnak. Hörögve nézett. 

- Na mi van?! - morogtam. - Nem halálig megy a játék?! 

Rohanni kezdett az irányomba. Erre vártam. Egy bilincset rántottam elő, ami azonnal marni kezdte kezemet. Felugrottam és kikerülve a Korcs ütését csuklójára kattintottam a bilincs egyik végét, míg a másikat falon lévő karikára, mely egykor a fáklyát tartotta. 

A zöld szemű üvöltve próbálta kiszabadítani kezét és ide-oda rángatózott a fájdalomtól. 

- Tudtam, hogy hasznát fogom venni. - mondtam elégedetten. Majd közelebb léptem a Korcshoz. - Na, ide figyelj! A párbajt én nyertem meg. Most szépen elmész innen és éled tovább az életedet, megértetted? 

Igézetem agyába hatolt és arca visszakapta eredeti formáját, szemei is ismét barnák lettek. Levettem róla a bilincset, ügyelve, hogy ne érjek hozzá teljesen. Ő pedig kiviharzott csuklóját szorongatva. 

Be kell vallani... Kijöttem a gyakorlatból. Már a második világháború óta nem harcoltam. Újra neki kell állnom edzeni...

Mindenem fájt. Lábamból egy csont állt ki, kezemen egy csíkban, ahol a bilincset fogtam, másod fokú égési sérülés keletkezett. Orromból megállás nélkül folyt a vér és szám is kicsattant. Talán egy bordám is eltörhetett, vagy több... Szédültem és csak percek után sikerült végre összeszednem magamat. Nem tudom, hogy pontosan mióta támaszkodtam a falnak és kapkodtam levegőért. 

Észbe kaptam és bicegve indultam el a pince felé. 

- Samuel! Gyere fel! - kiáltottam le szolgámért. 

Leültem a kanapéra és feltettem törött lábamat. Kezemmel a kiálló csontot fogtam. Lehunytam szememet és egy gyors mozdulattal visszaállítottam azt a helyére.