Vampire Authority +18

11.fejezet

- Itt a vacs... - nyitottam be Samuel cellájába. 

Meglepetten láttam, hogy az a széken hasal és a padlót bámulja. Összetűzött papírjaim, melyet könyvnek becéztem, a földön hevert. A fiú kezében egy piros toll volt és nyújtott nyelvvel firkált bele valamit. 

- Héj! - tettem le a tálcát és elkaptam a földről a könyvemet. Samuel rémülten ugrott talpra és a falhoz simult ügyelve, hogy háta ne érjen ruhájához. - Ez nem kifestő. 

- Nem, én... - mentegetőzött kezét feltartva. Közelebb lépett és sóhajtva mutatott a könyvre. - Csak gondoltam beleírom a... Szóval pár mondatot én máshogy fogalmaznék és a helyesírási hibákat is kijavítottam... Tulajdonképpen mi is az a pilács? 

- Fény. - nézegettem át meglepve az eddigi oldalakat. 

Piros tollal sok helyen alá volt húzva egy-egy mondat és volt ahova zárójelbe megjegyzéseket kaptam. Néhol csak egy kérdőjel, vagy felkiáltójel volt. Emojikat is rajzolt elrejtve egyes mondatok felé. 

- De, ha baj, akkor... - hajtotta le fejét jobb könyökét dörzsölve bal kezével. - Abbahagyom és a továbbiakban csak olvasom... Kérdeztem, hogy lehet-e, de nem kaptam választ, így... 

- Maradhat. - tettem le a lapokat az asztalra és a fiú felé fordultam. - Hogy vagy? 

- Hogy... Én? - hökkent meg magára mutatva. 

- Nem is magamtól kérdeztem. - bólintottam. 

- J-jól. - válaszolt haját megigazítva végig a földet pásztázva. 

- Ne hazudj. - léptem közelebb kifejezéstelenül. 

- N-nem én... - rémült meg és védekezően maga előtt rázta kezét szemembe nézve. - Megszokás. 

- Tisztában vagyok vele. Mindegy, hogy ki kérdezi, te mindig azt mondod, hogy jól. Esetek többségében ez nem így van és a tested mozdulatai is elárulják. Szóval megkérdezem még egyszer, de ezúttal rendes választ kérek. Hogy vagy?

Érintettem meg derekamra kötött ostort és fenyegetően jártak rajta ujjaim. Dühösen pillantott szemembe. 

- Fáj a hátam és nehéz levegőt venni. Semmi különös, vagy eltérő a vártnál. - morogta, majd elfordult és kezébe vette a tálcát. - Egyébként miért is van rajtam ez a bilincs?

Bökött csuklójára erősített szíj felé. 

- Hogy könnyebb legyen irányítani. - követtem tekintetemmel. 

- Remek. - ült le az ágyra. - Szóval nem elég, hogy képes vagy az elmémbe hatolni, még láncra is versz. 

Fülem mellett könnyedén elengedtem a megjegyzést.

- Hogy haladsz a laptop javításával? - pillantottam az asztalon darabokban heverő eszközre. 

- Lassan. - csámcsogta a makarónit. - Tudod sokkal egyszerűbb lenne, ha megfelelő képzettséggel és alkatszerekkel rendelkeznék. Ja! Meg mondjuk lehet az is segítene, ha volna elég időm rá. És éppenséggel nem azzal kéne foglalkoznom, hogy elég erőt vegyek magamon a kisujjam megmozdításához. 

- Feszültnek tűnsz. - fordultam felé. Hirtelen változott meg a remegőből egy szemtelen fiú lett.

- Hú! Te egy zseni vagy. - tárta szét karját. A kanál zörögve forgott a tálban. - Ismered egyáltalán az embereket? Az érzéseiket? Azt, hogy mitől valaki olyan nyugodt, míg mások stresszesek? 

- Próbálom kiismerni az embereket. - válaszoltam egy helyben állva. 

- Tényleg halványlila gőzöd sincs, hogy miért vagyok ideges?