Todoroki Shoutot rémálmok gyötrik. Fél, bár nem is tudja pontosan mitől. Talán magától...attól az énjétől, ami mindenképp, bármi áron Midoriyát akarja. Ha ez a folyamatos vívódás nem lenne elég gond Shoutonak, Endevour előszeretettel avatkozik bele...
-Figyelem, figyelem! Szigorítások lépnek életbe! -hallatszódott Present Mic hangos beszéde a iskolarádióban. Szigorítások... várjunk... nem erről beszéltek All might-ék...- A hétvégén senki nem mehet haza! A nap 24 óráját az iskola területén kell töltenetek, nincs kivétel! Ez lehet az egész hónapban így lesz... majd kaptok értesítést ha lenne változás. A tanárok szintúgy így tesznek, ezért kérjük ezen új szabályok betartását. Fel kell készülnünk a legrosszabbra....- A hős hallhatóan nagy levegőt vett.-...m..mostantól takarodó 8 órakor, nem lehet kint tartózkodni a folyosókon, nincs átjárás más terembe és szobába. A rendre és a biztonságotokra a tanárikar egyes tagjai fognak ügyelni, így minden szinten egy-egy hős fog állomásozni fél 8-tól egészen hajnali 6-ig, persze váltással. Elnézéseteket kérjük, de így lesz a legjobb mindannyiunk számára...
Nem kell magyarázni mennyire megdermedt a levegő az ebédelőben a tájékoztatót követően. Síri csönd van. Az asztalnál ülők egymásra merednek tanácstalanul, ki félve, ki felháborodottam emésztve az elhangzottakat. Mintha lelassult volna az idő...
- MI A JÓISTEN BAJA VAN A KICSESZETT TANÁROKNAK?!- csapott az asztalra Bakugou, hangja szinte visszhangzott a néma teremben. Erre várt mindenki... egy mondatra, ami visszarugdossa őket az életbe. Kitört a pánik.
-Be leszünk zárva!?- kiabált kétségbeesetten egy lány a terem másik feléből.
-Mi történik? Miért nem lehet ki menni? Mi lesz a szüleinkkel? - kérdezték többen is egy másik értetlenkedő fülbe suttogva.
-Köze lehet...- kezdet bele valaki remegő hanggal, de a hangszóró sercegése ismét némaságot váltott ki a tömegből. Mi jöhet még?-rohant át valamennyiünk agyán a nyugtalan kérdés.
-Midoriya Izuku, pedig...- hangzott tovább a rádióban, mire mindenki a tekintetét a fiúra kapta.- All might javaslatára átkerül a Ny-i szárny egyik szobájába.
-Hogyan? Az A-1-ből? A csonttörős srác?- terjedt a pletyka szélsebesen....én csak néztem ki a fejemből bambán, mint aki fogyatékos.
-HOGY?! Mégis MIÉÉÉRT?!- ragadtam meg a zöld hajú vállát, felzaklatott arccal a szemeibe merengve.
-Shouto én....-hajtotta le göndör-fürtös fejét, beharapva ajkait.
-Te tudtad.- állapítottam meg szomorúan.- M...miért nem szóltál?! Én...-mintha elfelejtettem volna beszélni, hogy hogyan kell a szavakat formálni, hebegtem összevissza.- De...de...így...így alig...alig fogjuk látni egymást... mi lesz a tervünkkel, hogy megismerkedek anyuk...
-Nem lesz ilyen.-felelte kimérten, továbbra is kerülve tekintetemet.
-Hogy?!- szakítottam most én félbe. Körülnéztem. Rengeteg szempár szegeződött ránk.... észre sem vettem, hogy jelenetet rendeztünk. Megfogtam az alkarját és húzni kezdtem a kijárat felé, hogy egy csendesebb helyen meg tudjuk beszélni a dolgot. Kezét hirtelen rántotta vissza, mire a kissé morajló tömeg ismét csendbe temetkezett. Kérdőn emeltem arcára a tekintetem. Lassan leengedtem a karjaimat, és kevés hátrálást követően neki támaszkodtam a 4-es asztallal szemközt lévő falnak. A diáksokaság oldalról nézhette végig a színdarabot, tökéletes akusztikával. Midoriya elfordult tőlem, de nem a többi asztal irányába, ahol osztálytársaink és évfolyamtársaink ültek a rozoga padokon, hanem mindenkinek a hátát mutatva az ablakon bámult ki.
-N...n...-nagyot nyelt, valami fontosat akar mondani, amihez úgy tűnik össze kell szednie minden bátorságát.-Nem lesz... ilyen soha.----------
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
