Todoroki Shoutot rémálmok gyötrik. Fél, bár nem is tudja pontosan mitől. Talán magától...attól az énjétől, ami mindenképp, bármi áron Midoriyát akarja. Ha ez a folyamatos vívódás nem lenne elég gond Shoutonak, Endevour előszeretettel avatkozik bele...
Csak meredtem bambán utána, közben gondolkodva szavain. Nem értem! Miért nem tud elengedni? És....és én miért nem?....
Egy percig sem tudok aludni a történtek után. Akárhányszor levegőt veszek, felgyorsul a szívem, mivel Midoriya édes illata lengi be az egész szobát. Felállva kinyitottam az ablakot, és elkezdtem körbe-körbe járni a szobámba, hátha ez segít lenyugodnom. Körülnézve, pedig észre veszek néhány számomra idegen tárgyat. Kezembe veszek egy mangát, egy tolltartót, pulcsit, sőt a fürdőszobában egy ismeretlen fogkefét is találok. Fura! Amint ránézek az enyém illetve az ismeretlen fogkefére, olyan......nem is tudom, hogyan magyarázzam el....olyan érzésem van, mintha ennek így kellene lennie....ide tartozna. Belenézek a mangába, és az első oldalon ott díszeleg a Midoriya Izuku név. Éreztem, de mégis szíven ütött a felismerés. Amíg én a gyengélkedőn voltam, Midoriya.....Midoriya itt aludt nálam.
Kiestek a kezeim közül dolgai. Rendkívül örülnöm kellene, de amit most érzek az valami leírhatatlan. Ebbe bele fogok betegedni! Visszafekszem az ágyamba, de csak a plafont bámulom. Nemsokára oldalra vezetem a tekintetem, a lepedőmet kezdem el nézni, ami meggyűrődve adja tudtomra, hogy itt még nem rég valaki békésen aludt. Megpillantom azt a jellegzetes zöld pulóvert, és közelebb húztam magamhoz, majd lágyan átöleltem. Beszívom kellemes Midoriya illatát, elképzelve őt magam elé.
- N...n...nem dőlök be neked soha többé!- intéztem szavaim a ruhadarabnak, de éreztem ahogy a szívem összeszorul.- Annyira... annyira gyűlöllek, de mégis......a..a..annyira szeretlek, nem is tudod me...nnyi....re....- csukódtak le végre szemeim, és elnyomott az álom.
Reggel kábán ébredtem, mivel az ébresztőmet nem nagyon zavarja, hogy én még aludnék. Álmosan nyújtózkodtam egyet, és az ingemért és nadrágomért nyúltam, amit még tegnap lazán lehajítottam az egyik közeli székre, majd a fürdőbe mentem vele. Belenéztem a tükörbe, de nem tetszett amit látok: nyúzott arc, karikás szemek, és rideg vonások jellemezték arcom. Gyorsan be is léptem a zuhanyzó fülkébe, hátha az valamennyi életet lehel belém. Pár perc múlva elkészültem mindennel, és már táskával a kezembe léptem ki az ajtómon.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Todoroki!- intett nekem Kirishima, akivel pont egy időben léptünk ki szobáink küszöbén.
- Helo- mondtam, egy hatalmas ásítást követően.
- Valakinek szar estéje volt!- jelentette ki a fiú nevetve, velem sétalva a suli felé.
- Elképzelni sem tudod, mennyire pocsék.- vontam vállat. Ezen mégjobban elmosolyodott.
- De te legalább lemaradtál Eboshi első órájáról, az a nő őrült! Egész órán fekvőtámaszoztunk, és húzódzkodtunk...- panaszkodott kedvesen Kirishima.
- Hát egy kis edzés már rám férne, a sok fekvéstől az izmaim teljesen elernyedtek...
- Ó haver... az nem edzés volt inkább kínzás...-idézte vissza félve az emléket, majd egy kis határszünet után hozzá tette.- ha meg a fáradság bármely apró jelét adtad, szó szerint a hátadra ült, még jobban nehezítve a dolgod.
