-Hn... hgaaa...hah... hhh mnhhh...huuh.... ááhh hahh. Basz....bassza meg hhhaah!- Kínzó fájdalomra ébredtem. A szám kicserepesedett, a levegő pedig nehezen jutott be, illetve ki a tüdőmből. Mintha... mintha a testem...
A szemhéjaim alig mozdultak, de egyre próbálkoztam erőt venni magamon, mivel szomjaztam egy kis fény vagy ismerős környezet után. Pillám a sok piszoktól összetapadt, amiről a por lepattogva kíméletlenül csípte szememet.
-Auuhn..ng...hhhh..- pislogtam szaporán a kellemetlen érzés hatására.-...haaah.- erőtlen kezeim irányába meredtem a koromsötétben, amik lassan agyam parancsszavára emelkedni kezdtek.
Sötét volt, és a jéghideg szél többször is didergésre késztette testemet, ami valahonnan közelről áramlott az irányomba. Hátam keservesen nyomódott a hideg kőpadló hézagos szerkezetéhez. Néhány kiálló szikladarab a húsomba mart, bár izmaim olyan mértékben elzsibbadhattak, hogy csak enyhe nyomást érzékeltem a hegyes felületből.
--------------------------------
Todoroki szemszöge
20xx október 8. (szombat) 5:54_____________________
Reggel korán keltem....5-6 óra körül. Fáradt vagyok még és kimerült, de nem aludhatok tovább. Már tegnap eldöntöttem, hogy ma hajnalban visszasurranok a kollégiumi szobámba......de.... még sem megy ez olyan könnyen......
Egyre csak hallgatom halk szuszogását, és rezzenéstelen, békés arcát.
Számra kúszik egy ritka, nyugodt mosoly, és gondoskodva jobban betakarom kikandikáló, szeplős vállát.
Nemsokára nagyot sóhajtok, majd némán kimászok karjai közül.
Mennem kell... mindkettőnk érdeke, hogy most eltűnjek innen. Ruháimat csendesen igazgatom magamra, a tegnapi időtől még mindig sáros cipőmet is sikerült nesztelenül felcibálnom.
YOU ARE READING
Mit tettél? (TodoDeku)
RomanceTodoroki Shoutot rémálmok gyötrik. Fél, bár nem is tudja pontosan mitől. Talán magától...attól az énjétől, ami mindenképp, bármi áron Midoriyát akarja. Ha ez a folyamatos vívódás nem lenne elég gond Shoutonak, Endevour előszeretettel avatkozik bele...