Todoroki Shoutot rémálmok gyötrik. Fél, bár nem is tudja pontosan mitől. Talán magától...attól az énjétől, ami mindenképp, bármi áron Midoriyát akarja. Ha ez a folyamatos vívódás nem lenne elég gond Shoutonak, Endevour előszeretettel avatkozik bele...
Mido gondolataihoz nagyon illik ez a szám. Bevallom nem rég olvastam újra ezt a fejezetet és véletlenül ez a szám következett a spotifyos listámban. Szerintem nagyon különleges ez a dal és passzol az alábbi pár mondathoz. Szóval hallgassátok hozzá nyugodtan!🥰
Rejtély.
Magány.
Ridegség.
Ez tükröződött jóképű, egyedi vonásain. Mint a fagyos, süvítő tundrai szél. Itt volt.... de gyorsan tovaszállt, szinte észrevétlenül egy távolabbi tájra, magával rántva a naptól csillogó, friss, puha havat. A hó ragyogva áramlik körkörösen a láthatatlan erőt követve hűségesen, s mint a tükör, fehér fényt bocsát ki az emberek csodálkozó tekintetébe. Ilyen ő is. Gyönyörű. Távolságtartó, de mégis hihetetlenül gyönyörű.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ha megtudná, hogy a fagyos szellővel állítom párhuzamba arca látványát, vajon mit mondana? "Nem értem mire gondolsz Mido" vagy azt, hogy " Te még furább vagy, mint először hittem" és nevetne mellé?
Bárcsak...
A süvítő szél felrázza az erdő fűszálait, a tűleveleket erővel húzza ki kegyetlenűl a helyükről, és fagyos lehelletével pírt csókol a szégény, kint bandukló emberi arcokra. Kellemetlenségnek tűnhet elsőlátásra, mégis... friss és üde, megfiatalít valamennyiünket. Az érzelmeinket először szétzilálja, majd mint ahogy a csillámló jeget és havat csendesen, kedvesen áramoltatja előre. Ilyen vagy te is, megosztó személyiség, de tiszta. Tiszta, csodálatos és értékes... értékesebb, mint eddig bármi amit annak véltem. Fontos, része mindennek, ami szép, ami színes, ami boldogságot csöpögtet a szívekbe.
Te vagy a csoda, a kincs, amit minden áron meg kell óvnom...
Becsukom a szemem. Felemelem a kezem és az arcodhoz illesztem. Jéghideg. Óvatosan simítok végig az arcélen, ami érintésemre felmelegszik és élővé válik hirtelen. A korábban érintetlen, nem evilági csoda életre kel és a vér megfesti az arcot, ami hivogatóan csalogat egyre közelebb. A acélszürke és türkízkék szempár belém akaszkodik és sokáig fogva tart. A szája gyengéden mégis mohón kap az enyém után, keseservesen követelve egyre többet és többet. De mégis.....mégis....ő megáll váratlanul...
-Mido.- nem mond mást csak ezt.-Mido.
Hanyattfektet és megtámasztkodik kezeivel fejem mellett két oldalt. Rohamosan közelít de nem csókol meg. Miért? Arcát fülem mellé helyezi és perzselő lehellete remegést vált ki egesz testemből.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
