Todoroki Shoutot rémálmok gyötrik. Fél, bár nem is tudja pontosan mitől. Talán magától...attól az énjétől, ami mindenképp, bármi áron Midoriyát akarja. Ha ez a folyamatos vívódás nem lenne elég gond Shoutonak, Endevour előszeretettel avatkozik bele...
- Neeeeeeeee! - rogytam le a földre.- NEM TEHETITEK MEG EZT VELEM A KURVA ÉLETBE!!- estem teljesen kétségbe. -Mit akarsz sors? Mert nekem úgy tűnik hogy kurvára meg akarsz büntetni. AKKOR ÖLJ MEG VÉGRE!- Mintha meghallgatták volna a kérésem, ahogy kimondtam azonnal lecsukódott a szemem
-Meg...haltam?- tettem fel a kérdést, majd óvatosan végig vezetem a tekintetem, a helyen, ahol jelenleg fekszem, bár még elég homályosan látok. Fehér falak, függöny, gyógyszeres szekrény. Úgy tűnik a gyengélkedőn vagyok....azaz élek....ÉLÉK! Próbáltam kicsit megmozdulni, de belenyilallt a fájdalom az oldalamba. Elég fájdalmas, de ez is bizonyítja, hogy még van bennem élet. Olyan mintha átment volna rajtam egy úthenger! A bal kezemet pedig nem érzem, valami lefogja, remélem nem bénult le! Oldalra vetettem egy pillantást, és nem hiszek a szememnek: egy édes, pici Midoriya alszik az ágyam mellett, a kezemre dőlve. Nem is akárhogy, kedvesen fogja a kezem, összekulcsolva ujjainkat. Újra átáradt az a meleg (ne értsétek félre😂😂, de igazából igaz) érzés, és a szívem a fülemben dobogott. Felemeltem a jobb karom és belesimítottam, abba a zöld hajfürt rengetegbe, amire picit mozgolódott, de igazából nem nagyon zavartatta magát. Hogy tud valaki ilyen édesen szuszogni! Lejjebb húzódtam, hogy ajkaira tudjak hajolni. Egyre közeledtem puha szája felé, de hirtelen kivágódott az ajtó, ezért ninja üzemmódban visszaugrottam az eredeti helyzetembe.
- Todoroki!- mondták egyszerre a belépő osztálytársaim.- de jó hogy jól vagy!
- Annyira aggódtunk érted!- sipítoztak a lányok. A nagy hangzavarra Midoriya is el kezdett ébredezni, és álmosan felnézett rám.
-Todo...TODO!- ugrott a nyakamba átölelve engem, amit határozottan viszonoztam átkarolva vékony alakját.- 'Hál istennek hogy élsz! Annyira féltem hogy elveszít....- de nem tudta befejezte mert, a kedves osztálytársaink elkezdtek úuuuzni, illetve furán mosolyogni ránk-... tünk... azt hittük h..hogy ELVESZÍTÜNK!- vette fel a már jól ismert vöröses árnyalatot arca, miközben felbontotta mennyei ölelésünket.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Azt hiszem megmaradok, ne aggódj nem könnyű engem megölni!- villantottam felé egy sármos fél mosolyt.
-A...a..akkor jó- válaszolta bizonytalanul.
-Mesélj el nekünk mindent! - kérlelt engem Kaminari.
-Hát az úgy volt, hogy észrevettem egy idegent a....- de itt félbe szakították a mondandómat.
- Hát itt meg mi folyik! Nektek órátok lenne, gyerekek!- tette csípőre a kezét Recovery Girl.- Egyébként is, hagyjátok pihenni a mi kis betegünket!- mosolygott felém kedvesen az iskolaorvos. Az osztály társaim kezdtek elszéledni, de Jiro és Kaminari még odafordult hozzám.
- De Todoroki, később számolj be nekünk mindenről!- erősködtek.
- Hát rendben.- hagytam rá a dolgot. Nem értem miért ilyen kíváncsiak! Olyan sok minden nem történt, és sajnos alig tudtam meg valamit a támadómról. De van egy tökéletes alanyom a faggatásra, még pedig egy ritka idegesítő és hatalmas barom, akit hát... apámnak kellene hívnom. Amit ezért tőlem fog kapni, nem rakja zsebre! Erre elmosolyodtam. Még egy utolsó elköszönő pillantást vetettem szerelmemre, aki viszonozta azt, bár elég bátortalanul. Nemsokára szinte teljesen kiürült a szoba, és újra beállt az a nyugodt csend.
