Todoroki Shoutot rémálmok gyötrik. Fél, bár nem is tudja pontosan mitől. Talán magától...attól az énjétől, ami mindenképp, bármi áron Midoriyát akarja. Ha ez a folyamatos vívódás nem lenne elég gond Shoutonak, Endevour előszeretettel avatkozik bele...
Daikival meghúztuk magunkat. Meg kellett húznunk magunkat.
De ő.... ő nem tágított... vakon hitt Midoriyában.
Féltem... hogy... féltem hogy magával ránt, e..ezért ezért....
Engem Bűntelennek léptettek elő, sok gyűlésre jártam, de nem éreztem magam beavatottnak. Ez csak a látszat volt, egy látszólagos vállveregetés, amiért én....
Ezt érezted Rogue, te is? Netán fájt, hogy még így se kellesz senkinek? Már én is értem....
Daikit hivatalosan Árnyéklakóként bélyegezték meg. Nem láttam többet. Pletykák szerint megölték, de van aki azt állítja, rajta tesztelik az új megsemmisítő karperec prototípusát, amit majd az árulók megkülönböztetésére fognak használni. Egy! Egy gombnyomással végezhetnek majd velük....
Felmerülhet a kérdés, vajon miért maradtunk? Miért nem menekültünk el? A válasz rendkívül egyszerű: Ez a rendszer még mindig kíméletesebben bánt velünk... mint az a társadalom, ami kivetett minket magából! Még mindig jobb volt, mint amit ezidáig elszenvedtünk!
Ez az igazság! Ez a kurva büdös igazság!
Daiki egy napon megszökött, úgy hallottam. Be is hívtak, mint a korábbi barátját, kihallgatásra. Megkínoztak, de mivel nem tudtam semmit, elengedtek.... de... de lefokoztak, sőt árulóként hivatkoztak rám. Én magam is Árnylakó lettem....pedig én...
A rendszerben, ami az igazságon alapul!
Mindennap bántam, amit tettem... minden nap.... százszor bocsánatot kértem... régi öreg barátomtól, akit ilyen gyarló módon hátba szúrtam. Az első és egyetlen barátomat.... Mit tettem? MIT TETTEM?
Lassan őrületbe kergetett a bűntudat, már nem érdekelt semmi... és senki... önként mentem az első sorban fegyvertelenül harcolni a hősökkel.... míg nem elkaptak....
Így a történetem végéhez érkeztem.... ez az én csodás történetem....
A férfi meséjének befejeztével elhallgatott. Lehajtott fejjel sírt némán... könnyei eláztatták csupasz, mocskos lábát. Már nem csak egy ellenség állt előttünk.... hanem egy.... lelki sérült, egy végletekig meggyötört ember.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A díszteremben csönd honolt. Endevour lángjainak parazsai pukkadoztak csupán, azok is halk, lágy dallamot dúdolva.
All might ajka megrezdült:
-Sajnálom uram, hogy.... hogy önt... nem tudtuk megmenteni.- mondta és lehajolt a torzonborz alak előtt. Mindenki sokadjára csodálkozott el, de nem mertek megmukkanni.
