Todoroki Shoutot rémálmok gyötrik. Fél, bár nem is tudja pontosan mitől. Talán magától...attól az énjétől, ami mindenképp, bármi áron Midoriyát akarja. Ha ez a folyamatos vívódás nem lenne elég gond Shoutonak, Endevour előszeretettel avatkozik bele...
-Midohh, le kell szállnod rólam...- kérlelem rettegve.
-Midoriya, ne engedd hogy meggyőzzön, hidd el jót tesz neki ez a kis edzés...-mire Midoriya a kétségbeesett szemeimbe néz, és belesimít nyugtatólag a hajamba... A tenyerem lángolni kezd, terjedve felfelé. Mi van ha megsérül...h..ha megégetem?? Nem gondolkodtam csak...
-AZT MONDTAM, SZÁLLJ LE RÓLAM A ROHADT ÉLETBE!!!- löktem le magamról vadul, mérgesen a szemeibe nézve. A lángok már az egész baloldalamat beborították, és dühösen kapkodtam levegőért.
Midoriya szeme megtelt könnyel és csak engem bámult.
MIT TETTEM? __________________________________
-Te..te még is mit csinálsz Todoroki?!- ordított át a terem másik végéből Eboshi. A hangos felkiáltás rántott vissza a valóságba. Végig néztem a vállamon, ahol még mindig nagyban vöröslöttek a lángok.
-Én csak...- próbáltam mentegetőzni, majd kétségbeesetten igyekeztem a jobb kezemmel kioltani a lángokat, persze sikertelenül. Mi..Miért nem működik a jegem??? Mi történik velem?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A többiek az elhangzottak hatására jól hallhatóan fellélegeztek, amit a nő sértődött, gyilkos szemekkel viszonzott, a torkát dívásan megköszörülve.
Nemsokára hozzám lépett majd szokatlanul, kedves és szelíd mozdulattal a gyengélkedő felé tolt. Ki hitte volna, hogy ez az ideges és kegyetlen nő így is tud viselkedni. Igaz még hátra szólt valami gorombát a többieknek, hogy "csinálják tovább rendesen a feladatot, vagy a következő órán a szart is ki fogja belőlük verni". Mondhat egyáltalán ilyet egy tanár? Ha nem lettem volna ennyire szörnyű helyzetben, talán el is mosolyodtam volna, na mindegy... . Csendben szedtük a lábunkat, a kihalt folyosón, miközben a bal oldalam még mindig folyamatosan, mint valami máglyarakás világított. Pár perc múlva már a kedves Recovery Girl aggodalmaskodó tekintetével találtam szembe magam.
-Már megint itt!- nevetett fel keserűen.- úgy látom gond van a képességeddel.
-Nem nincs csak...- próbáltam megúszni a "kis" titkom kiderülését. Mert végül is mit fogok én mondani, ha rákérdez mi váltotta ki a balesetet.
-Ne hallgass a fiúra, komoly baja lehet! Nem tudja eloltani a tüzét még a jegével sem...sőt a jobb oldalát nem is tudja egyáltalán használni.- itt kis határszünetet tartott, majd mint valami boszorkány rám förmedt.- Nem így van?!!
-De...- adtam meg magam és lehajtottam a fejem.
-Rendben akkor, először is oltsuk el a tüzet!- adta ki a parancsot az orvos. Na erre kíváncsi vagyok! Még sosem történt velem ilyesmi... elképzelni sem tudom, mit fognak csinálni a lángjaimmal. Csak nem öntenek le egy pohár vízzel... ugye? A gondolatmenetemből egy ismeretlen, fura hang zökkentett ki. Mi a...? Felfogni sem tudtam hirtelen, valami habot fújt rám Eboshi ördögi kacajt hallatva.
