-Hé! TE OTT? MIT KERESEL A SZINTEN? - ordított rám az őr, mikor utolért.
- Jó napot kívánok.- feleltem nyájas hangon.- A Tokio.Our.News online újság szerkesztője vagyok. Kouru Sumaru.- mondtam lassan és a nyakamon csüngő kártyámat elé emeltem. Hál' istennek hogy Hatsume-nek volt ideje ezeket is megcsinálnia délután.
-Nem hallottam még rólad.- mért végig gyanakvó szemekkel. Én nyugalmat erőltettem magamra és folytattam.
-Igen ez egy új újság, és főképp fiataloknak szól.
-Fiatalok!- morgott fel az egyébként nagy darab férfi.- Utálom őket. Állandóan viháncolnak, mindenkivel összefekszenek, na meg alkoholizálnak! Az összes drogos, egytől-egyig.
-Na igen.- egyeztem bele csöppet sem helytálló kijelentésébe.- Az, az igazság...- kezdtem végre bele a magyarázkodásba, hogy szabadulhassak már ebből a helyzetből.-.... hogy csak azért merészeltem ide feljönni, mert a lenti WC összes fülkéje foglalt, illetve hosszú sor van előtte. Ugye megérti?
- Háát...rendben van.- sóhajtott fel és megvakarta izzadságtól gyöngyöző homlokát. Ép indultam volna be az ajtón, de a kártyámat továbbra sem engedte el, így testem nem bírt tovább menni.- Várj egy kicsit barátom.- emelte le a kalapom fejtetőmről. Az ereimbe megfagyott a vér... a kamerák így látják az arcom.- Phú de ronda képed van!- jelentette ki és összehasonlította a kártyámon szereplő arccal.
Eszembe villant, hogy a korábbi verekedés miatt, megduzzadt az arcom, és az orrom is kissé meglapult. A szemüvegem helyett pedig kontaktlencsét vettem fel, így kizárt hogy bárki felismerjen a most készülő videofelvételeken. Magamban hatalmasat sóhajtottam fel.
-Ó igen... a napokban egy... fiatal elkezdett verekedni velem... attól ilyen az arcom.- a férfi hol az arcomat hol a kártyámat vizslatta összehasonlítva a kettőt. Mikor a kép készült még nem volt ilyen dagadt az arcom de az orrom és a vonásaim hasonlítottak a mostani ábrázatomhoz.
-Verekednek is! Pontosan. Az összes vadállat!- engedett el nyugtázva, hogy rendben vagyok.- Remélem ő csúnyábban néz ki mint most te!
- Kétszer annyival fizettem vissza neki a "kedvességét".- feleltem őszintén, visszagondolva a kis beszélgetésünkre Todorokival. Az őr elégedetten hahotázott fel.
-Aztán majd legyen szó az erős és bátor biztonsági őrökről a cikkedbe, rendicsek?
-Mindenképpen.- villantottam felé egy művigyort, és beléptem a WC ajtón. Huuuuuuuu. Ez közel volt. Kopogtattam a WC fülkék ajtaján, mire a két fiú szélsebesen került mellém.
- Azt hittük...- kezdett bele Denki, még mindig az ijedtségtől szaporán lélegezve.
-Minden rendben... kimagyaráztam magam.- legyintettem, bár valljuk be kishíjján nekem befellegzett.
- A kamerák látták az arcod.- jegyezte meg borúsan Bakugou, aki észrevette kezemben a kalapom.
- Hát igen, de szerencsére ma nem úgy festek mint általában. - mondtam megkönnyebbülve. A szívem zakatolása végre kezd alább hagyni. Bakugou csak bólintott megértve a helyzetet.- Na akkor kezdjük!- csaptam össze kezeimet, majd ránéztem az órámra. 19:53 Tökéletes, még nem kezdődött el.
Mindhárman Bakugou táskájára emeltük tekintetünket. Remélem működik...
---------------------------------------------
Péntek 12:15 (Iida szemszöge)
UA, műhely
______________________________
Rég voltam az iskolaműhelyben. Talán utoljára a 9.-es évnyitónkon, amikor először pillantottuk meg az UA falait belülről.
أنت تقرأ
Mit tettél? (TodoDeku)
عاطفيةTodoroki Shoutot rémálmok gyötrik. Fél, bár nem is tudja pontosan mitől. Talán magától...attól az énjétől, ami mindenképp, bármi áron Midoriyát akarja. Ha ez a folyamatos vívódás nem lenne elég gond Shoutonak, Endevour előszeretettel avatkozik bele...
