Mit tettél? (TodoDeku)

18.fejezet: Mi bajom van?

A fejezetben durva és alpári szavak vannak, és utalások a szexre illetve másra, tehát aki az ilyeneket nem bírja, az gondolja meg 2X hogy el akarja-e olvasni a fejezetet (+16)😂😂, mindenesetre köszi, ha elolvassátok!😘🥰❤💕🍡🍡Jó szórakozást kis mochikáim!!_____________________________________

-Ja és Todoroki, a csoportos edzést ma kihagyod!- mondta két ásítás közben a tanár úr.

-HOGY MI?- tettem fel a kérdést teljesen meglepődve, majd visszanyerve az önuralmamat, helyesbítettem.- Pontosan miért, is kell kihagynom?

-Endevour kikért téged az óráról. Csupán arra kértük, hogy kísérjen el, a biztonságod érdekében az egyik régi barátomhoz Hanához.

-Egy barát?- néztem rá gyanakvóan.

-Ő egy pszichológus...- mondta Aizawa nyugodtan.

______________________________________

Aizawa még kicsöngő előtt negyedórával figyelmeztetett, hogy mehetek öltözni, nehogy megvárassam a "kedves" apámat. Nem értem miért hiszi mindenki, hogy engem kicsit is érdekel az az ember. Rohadtul felcseszi az agyamat ez az egész...NEM VAGYOK ŐRÜLT! Pszichológus a seggem, mi a szarért kell nekem beszélnem egy random idegennel? És ha félre teszem az utálatomat, amit az öregem iránt érzek, mi a francért kell nekem egyáltalán kísérő?? Az osztályom már átélt mindent, amit át lehetett....

-Haaaaaj-sóhajtottam- bárcsak itt lenne Izuku!

Összepakoltam a holmim, és már utcai ruhában lépdeltem az iskola kapuja felé. Nem sokára megláttam az idegesítő lángoló rohadékot, aki mérgesen és türelmetlenül méregetett engem a távolból. Kezdődik....

-Shouto Todoroki, nem tudod hogy nekem van más dolgom is, mint téged kísérgetni!

-De tudom, csak nem nagyon érdekel!- néztem ellenségesen a képébe.- De minek kell nekem egyáltalán ezt csinálnom?!!- préseltem közben össze fogam mérgemben.

-Hát nem is tudom, például mert őrült vagy....

-Te is tudod, hogy teljesen épelméjű vagyok!-fogtam a kezem közé az inge gallérját hirtelen.

-Biztos vagyok benne, hogy nem. Ahogy beszélsz velem, ahogy viselkedsz....ahogy hagytad hogy megkörnyékezzen egy fiú...- mondta hatalmasat nevetve- egy FIÚ, te nem vagy normális, érted? Ez is a ribanc anyád műve....

-KUSSOLJ! NE MERJ ÍGY BESZÉLNI AZ ANYÁMRÓL!....-közelítettem az arcához a tüzem, teljesen kikelve magamból.- EZÉRT MEGFIZETSZ!!! TE MEG EZT ÉRTSD MEG, TATA!!- erre csak ördögien újból felkacagott.

-Ha így folytatod, te is mellé kerülsz. És engedj el, te szerencsétlen! Gyere elkésünk.- hagyott faképnél a kocsija felé sietve. Beültem a hátsó ülésbe, hogy véletlenül se kerüljek a közvetlen közelébe. Az út nagy részét csöndben töltöttük, majd eszembe jutott hogy még ki kell faggatnom a múltkori esetről.

-Te küldted Midoriyára azt a nőt?- hajoltam előre fenyegetően.

-Milyen nőről beszélsz?

-Tudod te, aki miatt feküdnöm kellett 5 napig...

-Te megvesztél?? Azt hittem ennél okosabb vagy! Gondold csak végig, miért küldenék bérgyilkost a saját fiamra, akinek pátyolgatom már mióta az utat?

-Nem rám, hanem Izukura, sajnos kinézem belőled....- fúrtam bele a tekintetem a visszapillantó tükörbe, az apám rideg, érzéketlen szemeit méregetve.