Todoroki Shoutot rémálmok gyötrik. Fél, bár nem is tudja pontosan mitől. Talán magától...attól az énjétől, ami mindenképp, bármi áron Midoriyát akarja. Ha ez a folyamatos vívódás nem lenne elég gond Shoutonak, Endevour előszeretettel avatkozik bele...
A rész szigorúan 18+-os... tehát a fiatalabbak, ha NAGGGGGYON bele akarnak olvasni takaró alatt tegyék, vagy minimum zárják ki a szülőket a szobáikból. Köszi.
Még egy dolog... a csaj, aki korábban említette, hogy az infótanár előtt olvassák fel a sztorimat... szóval ez most neked fog szólni: kérlek szépen elegánsan hagyd ki az ACTION részt mert, az egész iskola a "te" vagyis Midoriya nyögéseit fogja hallgatni....
Sajnálom, de nem bírtam magammal és jó hosszan kifejtettem a témát, példátlan odaadással, Mido több száz nyögési rigmusával megfűszerezve. Nos...szívesen.😂😂🤣🤣
-Haaah...- lélegeztem fel fájdalmasan.- ...a fejem.- legyengült karomat homlokomra helyeztem. Nem vérzett, nem volt rajta sérülés, de rettenetesen sajgott.
Ja igen, elájultam Midoriya szobájában...
-Todoroki!- hajolt valaki árnyéka a testem felé. Lassan nyitottam ki pilláimat.
-Kiri...shima. Mennünk kellene vissza....
-Hova, barátom?- nevetgélt életvidáman.- Ha a szobátokat keresed... itt vagyunk.
-Elhoztatok....- ejtettem ki kómás, rekedt hangomon.
-Igen... és pár dologról le is maradtál.- kuncogott a vöröshajú.- ...de most előbb nyerd vissza az erődet, aztán átbeszéljük a dolgokat.
-Sokat köszönhetek neked és Seronak...
Óvatosan feljebb ültem, hogy körül tudjak nézni.
-Sero?- egy futonon feküdt mellettem, csukodtszemekkel, majd Iida ágyára kaptam tekintetemet.- Denki?- felállni készültem. Egyik sem mozog!
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Kirishima értett kérdésemből, ezért finoman visszafektetett.- Ne aggódj, csak pihennek, mindannyian ki vannak merülve.-majd lágyan folytatta.- Te is nyugodtan aludhatsz, amíg Iidára várunk...
-Iida... miért nincs itt?!- kérdeztem.
-Bakugou azt mondta, hogy...- épp ebben a pillanatban nyílt az ajtó.
-Hát felébredtél...- mondta morogva a lavórt és zsebkendőket, valamint pudingokat cipelő Bakugou. Az édességeket Kirishima melletti kis asztalra tette.
- Miért nincs veletek Iida!?- emeltem fel a hangom bosszúsan.- Miért hagytátok egyedül?!
Bakugou láthatóan lenyelte a mérgét, és engem leszarva, szótlanul a fürdőszobába lépkedett.
