Mit tettél? (TodoDeku)

27.fejezet: Aizawa

Huuu ez hosszú szünet volt, de végre itt van a 27. rész. Jó szorakozást, kis mochikáiiim!😘😘😆
(A fejezetben durva szavak és véres jelenet is található, aki nem bírja az ilyesmit az hagyja ki a két jelzés közötti részt.)

______________________

Todoroki szemszöge

-------------------------------------

Nem emlékszem sok mindenre...valójában nem is tudom mi történt, vagy hogy miért. Fura és.... és egyben nagyon magányos pár óra volt. Magányos? Igen kifejezetten az... az... Még soha sem éreztem magam ennyire nyomorultul és szánalmasnak. Olyan volt mint egy álom.... egy álom, ami tompította az érzékeimet... mintha nem is én lettem volna. Csak egy bábú, aki tűri hogy ráncigálják. Szinte aludtam....ébren, de nem éreztem semmit...nem hallottam semmit...és senkit.

Te hol vagy most? Mit csinálsz éppen? Mosolyogsz ahogy mindig? Biztosan. Végre megszabadulhattál tőlem, és a felelősségtől, hogy ápold a lelkem. Örülök neked....szívből. Boldog vagy, és ez a lényeg. Én meg... majd lesz valami. Korábban is boldogultam... most is sikerülnie kell...fel kell állnom, és túlélnem ahogy ELŐTTED tettem.

Boldog vagyok....az....annak kellene lennem. Akkor miért szorul össze a mellkasom, akárhányszor rád gondolok? Miért érzem, hogy bármelyik pillanatban megeredhetnek a könnyeim? Miért utálok most mindent, ami nem TE vagy?! Te azért boldog, vagy ugye....?

___________________________

Midoriya szemszöge

-------------------------------------------

Ha....hah...ah...haaaaa- lélegzek még mindig szaporán. Ordítani tudnék.....üvölteni. Itt vagyok az új szobám ajtaja előtt.- hhhhaaaah...haaa.-neki támasztom a fejem a fának és csak lélegzek. Én... Érzem ahogy a hátamon futkos a hideg, arcomon csorog a hűvös verejték. A bal kezemet az ajtókilincsre helyezem...de nem tudom kinyitni. A kezem remeg... az egész testem remeg. A látásom elhomályosult, az ajtó faerezetét is csak nehezen tudom kivenni, pedig 2 centire van a szememtől.- Haaaahhh...hahhhaa..- a lélegzés jó, mintha lenyugtatna.

Felnézek a plafon fehér vakolatára, és egy hatalmasat nyelek.....a kilincset erőtlenül lenyomva kinyitom a nyílászárót. Lassan lépkedek be a szobámba. Minden lépésnél pár percet pihenek, majd további léptekre erőszakolom a lábaim. Az ágyamra rogyok hamarosan. Beletemetem az arcom a párnámba, és csukott szemmel próbálom elhessegetni a rengeteg, szörnyű gondolatot. De nem használ....... . A jobb kezem perzsel, szinte lángol, és iszonyatosan fáj.- haaaahhh...hahhah..haaa.-nyelek még egy hatalmasat. - Haaaaah...ha..Mégis...mégis..mi a....mégis mit.... mhh..- csuklott meg a hangom. Fogd vissza, Midoriya Izuku! Lélegezz. Most nem omolhatsz össze. Nem teheted! Ki kell tartanod... A számra tapasztottam a bal kezem, majd egész testemmel összegörnyedtem. Szívd be, és ki. Nyugodj le!

Sötét van, mivel a redőket nem húztam fel tegnap, mert..... . A telefonom hirtelen szólalt meg, amitől a jelenlegi állapotomban félve felriadtam. Az ágyam széléről a bal kezemmel lenyúltam és elővettem az eszközt a hátizsákomból, amit az imént hajítottam le. Egy üzenet Iidától. Eboshi ki van akadva, mivel nem vagyok órán.

Csalódottság. Ezt éreztem. Azt hittem... hogy....

Épp raktam volna vissza a telefonom a táskámba, de a telefonom fényénél meg pillantottam a legutóbbi hősjegyzeteimet.- HHhaahhh...haa.-ismételten felgyorsult a szívverésem. Kezembe vettem a füzetet. A telefonommal megvilágítottam, mert nem volt erőm sem a redőnyt kihúzni, sem a lámpakapcsolót felnyomni. Belelapoztam. Present Mic, Midnight, Ryukyu, Fatgum, Aizawa és ....- Haaaahhh hhha.nhk....hahakmm ....- Vége van....