Todoroki Shoutot rémálmok gyötrik. Fél, bár nem is tudja pontosan mitől. Talán magától...attól az énjétől, ami mindenképp, bármi áron Midoriyát akarja. Ha ez a folyamatos vívódás nem lenne elég gond Shoutonak, Endevour előszeretettel avatkozik bele...
Ezért mostantól minden edzésetek 3 hónapon keresztül erről fog szólni...
-Mi a francnak oktat ki minket egy legyezős....-kezdett volna bele Bakugo a szövegébe, de a "legyezős nő" hirtelen eltűnt mindenki szeme elől, és már csak azt vettük észre hogy Bakugo a földön fekve le van terítve. A fiú kezeit kegyetlenül hátra szorította az új tanár, így megakadályozva, hogy Bakugou kiszabaduljon szorításából.
-Pontosan az ilyen helyzetek elkerülése végett van szükségetek a tudásomra! Kevés időm van, de valamennyiőtökből közel, legyőzhetetlen harcost fogok faragni.
-Még nem győzött le!- nevetett Bakugo őrülten, mint mindig, és kezdte volna kiszabadítani magát bevetve a képességét. Azonban még mielőtt végrehajthatta volna ötletét, a nő bele ütött a hátába 4 helyen, és a fiú teljesen lebénult- Mi a szar?- beszélni is alig tudott.
-Az van hogy te szépen befogod és figyelsz rám! Egyenlőre elég ennyit tudnotok.- mondta szárazon Eboshi sensei. Majd felállt és mindenkire gyilkos tekintettel nézett- Nos tehát van még kérdés?- tette fel az ördögi kérdést. Senki sem mert megszólalni kivéve....
-Eboshi sensei az előbbit, hogy tetszett csinálni? Elképesztő. Egy ideig nem is láttam hol van és....- innentől már csak motyogott magában ahogy szokott. Nem tudtam megállni el kellett mosolyodnom. Midoriya ilyenkor annyira....Nem tudtam befejezni a gondolat menetem mert, Eboshi közelebb ment a bátor fiúhoz, rá rakta a kezét a vállára és felemelte annál fogva, és eldobta messzire neki egy fának.
-Ha nincs több kérdés akkor elmehettek!- mosolygott, nem is inkább vicsorgott. Ilyen rövid óránk se volt még!
-Midoriya!- futottam egyenesen hozzá- jól vagy, fáj valamid?
-Nem, meg vagyok. Láttad hogy milyen erős? Annyira király! Meg kell keresnem a hősfüzetem ezt mindenképp leírom.
-Hogy te még ilyenkor is ezen gondolkodsz!- néztem rá aggódva- Tudhattad volna hogy ez lesz.
-Még is honnan?- hallottam meg magam mögül egy dühös női hangot.
-Sensei!-néztem rá lefagyva.
-Kicsit... tulzásba estem. Nem akartam...- és a kezét nyújtotta Midoriyának.
-Nem probléma. Hihetetlen milyen erős! És Bakugot is hogy leterítette.
-Az a kölyök nagyon önfejű, meg kell kicsit idomítani....Ebben a pár hónapban mindent meg kell nektek tanítanom, hogy készek legyetek a borzalomra, ami manapság történik.
-A tömeggyilkosságokra gondol?-kérdeztem.
-Hát persze. Szörnyűség ami kezd kialakulni...És ha nem sikerül csírájában elfojtani a dolgot... akkor ez az állapot el fog nyúlni évtizedekre. Ezért kérték a segítségemet, hogy készítselek fel benneteket mindenre, amire szükségetek lesz a gonosz elleni harcra.
-Értem...Mi mindent bele fogunk adni ...ne féljen ezért!- mondta Midoriya és felöltötte újra a lelkesedő és reménnyel teli mosolyát.
-Nem is érném be kevesebbel- mosolyodott el őszintén Eboshi sensei.- Holnap kezdjük is a kiképzést, szóval aludjátok ki magatokat, mert szenvedni fogtok rendesen!- kacagta el magát gonoszan, és elment. Még perceket vártunk, néztük ahogy szinte sznobosan elsétál.
-Valami azt súgja kemény lesz ez a 3 hónap- tekintettem rá Midoriyára, akinek vér folyt a fejéből- Úristen! Vérzik a fejed!
-Há tényleg?-ordított fel ő is.
-Gyere elviszlek az öreg hölgyhöz!-húztam fel őt a földről, és elindultunk a gyengélkedő felé. Szerencsére nincs komolyabb baj, de azért kapott a fejére egy kötést. Ezek után a kollégiumot vettük célba. Midoriya végig egy új hősről beszélt, aki most jelent meg a nagyközönség előtt. Azonban senki nem tud róla semmit, még csak hősneve sincs, de számos esetben mentett meg civileket gonosztevőktől. Ki lehet? Nem sokáig foglalkoztam ezzel az új hőssel, inkább Midoriyára figyeltem, aki olyan bele élessel tud különböző dolgokról beszélni, hogy azt tanítani lehetne. Vele mindig olyan nyugodt vagyok. Gondolom láthatta mennyire elméláztam mert hirtelen megállt és szembe fordult velem:
-Tudom-tudom mondjam el ha bánt valami- mondtam, mielőtt bármibe is belekezdhetett volna.
-Pontosan- nézett bele a felemás szembe azzal a gy....a zöld szemével. A hülye dobolás újra elkezdődött a fejembe, és megint forróságot éreztem- Megint azt csinálod!- mondta hirtelen. Erre megállt bennem az ütő, és szinte kővé dermedtem. De sikerült visszanyernem a higgadtságomat.
-Még is mit?-kérdeztem vissza.
-Hát... ő..-mondani akart valamit, de mintha ő is megmerevedett volna és elkezdett vörösödni.- H..hogyha belenézek a szemedbe mindig elnézel máshova.
-Észre se vettem- lepődtem meg.
-Ha ennyire undorodsz tőlem akkor...- nem tudta befejezni.
-Dehogy undorodok! Csak az az igazság, hogy nagyon szép szemed v...v...van- Ezt kimondtam hangosan? Mond hogy nem!
-K..köszi- mondta és a cipőjét kezdte bámulni. Akkor kimondtam! Hülyehülyehülye!!! Közben észre sem vettem, hogy megérkeztünk a kollégium bejáratához. Mintha csak tegnap lett volna, amikor mindannyian bekötöztünk az UA kollégiumi részébe. Szeretek itt lenni, főleg ha nem kell éjjel-nappal az öregem szövegelését hallgatnom. Tényleg! Ajánlom neki hogy a Midoriyára állított kémet visszahívta!
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Be is lépdeltünk az épület halljába. Itt találkoztunk jó pár osztálytárssal, akik aggódva nézték Midoriya sérülését. Ő persze mindenkit megnyugtatott, mondván "Csak egy kis karcolás". Sokan aggódnak érte, és sokak tisztelik őt, nem is hiába! Nem is tudom ki mást tudnék elképzelni All might utódjának.
-Todoroki, majd még olyan 7 körül benézek a szobádba, hogy tanuljunk a matek dogára jó?-vetette fel az ötletet. HOGY MI?
Ezek után indulnak be a történések. Bízok benne hogy tetszik nektek.
