Todoroki Shoutot rémálmok gyötrik. Fél, bár nem is tudja pontosan mitől. Talán magától...attól az énjétől, ami mindenképp, bármi áron Midoriyát akarja. Ha ez a folyamatos vívódás nem lenne elég gond Shoutonak, Endevour előszeretettel avatkozik bele...
Heloka minden mochikának! Ez egy 16+ os fejezet, ezért mindenki saját felelősségére olvassa. Egyébként ismét Todoroki szemszögéből történnek a dolgok ezentúl. Jó olvasást!😚😚🍡🍡
Fáradt vagyok. Minden izmom fáj, és még levegőt vennem is nehéz. Ennek ellenére nyújtózok egyet, és óvatosan kinyitom a szemem. Áhhh nagyon fényes! Hunyorgok picit hogy hozzá szoktassam magam a világossághoz. Fehér... nem is zöld fény tölt be mindent. Körül nézek. Amerre csak a szem ellát gyönyörű táj fogad, tele illatos, friss fűvel és apró szirmú, ragyogó virágokkal. De szép itt! Beleszippantok a jó íllatú levegőbe, bár még mindig sajog mindenem amint, megmozdulok. Még pár percet időzök, visszafekve a puha fűbe. Visszacsukom a szemem és élvezem ahogy a szél borzolja a bőröm, ahogy a nap lágyan süti az arcom. Kényelmes így. Elandalít az édes virágillat, a halk tücsökciripelés és a madárcsicsergés.
-Lehetne ennél tökéletesebb?-elmosolyodtam, majd a kezem a fejem mögé illesztettem. Ahogy a jó meleg napsugarak a bőrömet kényesztetik, egyszerűen, olyan csodálatos és kellemes. Lassan valami édes és puha érintette az ajkam bátortalanul, mégis szenvedélyesen. Óvatosan kinyitottam a szemem, nem megszakítva ezt az agyali csókot. Visszavonom, lehet tökéletesebb! Rajtam fekve Midoriya érintette össze ajkainkat szerelmesen, de mégis lágyan, amit bátran viszonoztam. Nem kicsit lepődtem meg először, de "beletörődtem" a kialakult helyzetbe. Álmomban sem gondoltam volna hogy Midoriya is hasonló érzéseket táplál irántam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Gyengéden felültem és átöleltem a derekát, így mélyítve a csókot, ő sem tétlenkedett, puha kicsi kezeit a nyakam mögött összekulcsolta. Rávezettem a tekintetem, aranyosan becsukott szemét, majd édes szeplőit fürkésztem. Hajában virágok szírmai díszelegtek, ami gyönyörű összképet eredményezett, biztos a tavaszi szellő fújdogálta bele, sötét zöld fürtjei közé. Olyan akár egy angyal, már csak egy szárny hiányzik. Kezdtem átvenni az irányítást, egyre hevesebben és vadabbúl csokoltam, Midoriya pedig egyre jobban kipirult, de azért próbálta követni a tempót. Levegő hiányában elváltunk, és rám vezette szikrázó zöld szemeit, ami teljesen beleillett, a szinte mesebeli tájba. Boldog vagyok! Végig simítottam az arcán, erre kicsit zavarba jött, és a bársonyos füvet kezdte el bámulni.
- Midoriya nézz rám.- kérleltem, majd fentebb emeltem az állát.- Kérhetek még?- húztam mosolyra a számat.
-I...i..igen- mondta bizonytalanul, majd egy édeset mosolygot. Egyre közeledett felém, és a számra lehelt egy apró puszit.
- Csak ennyit kapok?- nevettem fel szégyenlősségén. Mélyen a szemébe néztem, és hozzátettem: -Midoriya, ha tudnád mennyire szeretlek! Mindenedet akarom, és nem érem be senki mással!- kicsit mintha csodálkozott volna, majd halkan megjegyezte:
-Én is szeretlek!- csillogott a szeme- Úgy örülök, hogy te is viszontszeretsz.- ugrott szinte rám újra magához ölelve engem. Most jöttem rá, milyen jó illata van, ahogy átkarol, szinte megvadít. Belecsókolok a nyakába, mire kicsit megrezdül, beszívom finom aromáját és telistele behintem csókokkal a bőrrészt, majd a kulcscsontját kezdem el ostromolni, amire egy aranyosat felnyögött. Lágyan hátra fektetem és felékerekedek, de továbbra is kínzom a bőrét, egyre szenvedélyesebben és durvábban, válaszul a szája eléteszi a kezét, hogy visszafogja heves nyögéseit.
