Todoroki Shoutot rémálmok gyötrik. Fél, bár nem is tudja pontosan mitől. Talán magától...attól az énjétől, ami mindenképp, bármi áron Midoriyát akarja. Ha ez a folyamatos vívódás nem lenne elég gond Shoutonak, Endevour előszeretettel avatkozik bele...
Az ébresztőm nagyon hangosan jelez nekem, hogy már fel kellene kelnem. Kinyomom gyorsan, mert idegesít, kora reggel a hangos zaj, főleg ilyen ritka szar és felkavaró álom után.
Vajon mit jelenthet? Az a zöld fény...tudom kié az a hang, még sem merem be vallani magamnak. Bántani fogom őt? Fejembe újra megjelent a kép, ahogy porrá vált a zöld kis fénygömb. Kiráz a hideg ha csak erre gondolok, és mérhetetlen nagyságú gyűlöletet érzek magam iránt. De közben felnézek mit sem sejtve a telefonomra.
- El fogok késni!- gyorsan fel kaptam az iskolai egyen ruhám, és befutottam a fürdőbe. Olyan 20 perc múlva már a táskámmal együtt viharzok szélsebesen a folyosón, és röpke 15 perc késéssel sikerül be esnem az osztályom termébe. Látom mindenki falfehéren bámul rám, mert valljuk be nem jellemző rám a késés. Én erre ügyet sem vetve elfoglalom a helyem nos hát... Midoriya mellett. Amint rá emeltem a tekintetem, bevillant az a szörnyű jelenet, és az a vérfagyasztó sikoly. Végig rohan a hideg a hátamon, de megrázom a fejem. Ez csak egy hülye álom. Felejtsd már el! A fiú meglepődve rám néz a szokásos vidám, csillogó szemeivel, és halkan hozzám szól:
-Jó reggelt Todoroki-kun! Minden rendben?
-'Reggelt. Persze minden ok, csak picit nehéz volt felkelnem ma- válaszolok röviden a kérdésére. Látom nem nagyon elégedett a válaszommal, és ezért aggódó tekintettel figyeli minden apró mozdulatom, ahogy pakolom ki a felszerelésem. Bele nézek azokba a smaragdzöld szemeibe.
-Ne aggódj már-mosolyodok el halványan, de még is jól észrevehetően- volt egy kis vitám az apámmal tegnap, ami elhúzódott-hazudtam
-Ne hagyd hogy lelombozzon, mert....- folytatta volna Midoriya, de Aizawa közbe szólt mondván mindjárt kiküld minket, ha nem hagyjuk abba a beszélgetést. Erre elhallgattunk mindketten. Az óra a rendes ütemében telt, azaz hosszan és unalmasan. Persze a mellettem ülő Midoriya szorgalmasan írogatja az óravázlatot. Habár jobban megnézve nem is... megint a hősgyűjteményét bővíti, a matek füzete alatt. Ezért ilyen energikus! Szeretem nézni amilyen élvezettel tanulmányozza más hősök képességeit, ahogy felnéz bárkire akivel csak találkozik, és elismeri mások tehetségét... talán ez teszi olyan...csodálatossá. Megállapodik lassan a szemem az imént említett, arcán. Nem vesz észre annyira bele van merülve a dolgába. De nem sok perccel később rám néz kérdőn, és mintha hirtelen ötlete támadt volna oda súgja halkan:<
-Nem tudtad leírni az utolsó házit? Az 564 feladat b-je kell- mondja mosolyogva
- Ő... köszi.- mondtam zavartan és felfirkantom MÁSODJÁRA az említett feladatot. Néha annyira naiv tud lenni! Pár perc múlva ki is csöngettek.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hosszú órák után indultunk az ebédlőbe mert már mindenki nagyon éhes, mivel már 5 általános órán voltunk túl. A szokott módon egymást bevárva foglaltuk el a törzshelyünket az ebédlő 4-es asztalánál, mint általában. Én Midoriya mellett, szembe velem Bakugo, ő mellette Uraraka mellette Tsuyu és az asztal főnél Iida, illetve Kirishima foglalt helyet, és még persze Denki, Jiro, Mina és még sokan, akik székeket idetolva esznek mellettünk.
Jó hangulat uralkodik az asztal körül. Nem is igazán figyelem mi a téma, valami olyasmi, hogy Denkit megint kikosarazta valami elsős lány. Mindenki sokat nevet. Persze utána azért megvigasztalták szegényt, mondva "Még nem jött el a te időd", vagy "Találsz jobbat", így gyorsan felvidult ő is:
-Jó srácok, értem.- mondta már mosolyogva Denki.
-Hál'istennek te barom!- bökte oda Bakugo. Szerintem ő is kedves akart lenni csak....csak az ő nyelvén. Ezen halványan megrezdült a szám széle. Amit Midoriya is észre vett:
-Örülök hogy már jobban érzed magad- nézett rám megkönnyebbülten.
-Hát igen.. tudod mások boldogsága nagy ritkán, akarva-akaratlan átragad rám.- ezen nevetett egy aprót.
-Akkor ezentúl mindig boldog leszek hogy te is tudj az lenni!- belém fagyott a szó. Csak koppanásokat hallok a fülembe.- Hogy van a nővéred?-kérdésére kicsit visszakerültem az élők közé
-Fuyumi?Jól, most próbálkozik a jogsit megszerezni. Néha elhív, hogy üljek be mellé a kocsiba, és hogy osztályozzam le neki hogy vezet.-erre még jobban felderült a fiú -Hányast adtál?- kuncogott nagyobbakat.
-Hát az első vezetésénél 2-es alát.-gondoltam vissza arra a pár órára, amíg küzdöttem a halál félelmemmel.
-Micsoda? Ennyire nem megy neki?- csodálkozott Midoriya.
-Hát.. nem nagyon. De nem is ez a lényeg, hanem, hogy mit éreztem ÉN!- mondtam erőteljesen. Ezen már hangosan kitört belőlünk a nevetés- Most képzeld magad a helyembe. Az a nőszemély úgy vezet mint egy állat! Egyik pillanatban nagyon gyorsan, aztán olyan lassan hogy a gyalogosok gyorsabban mennek- nagyot nevettünk. Már az asztal körül ülők nagy része is felfigyelt mennyire kuncogunk, ezért őket is beavattam a részletekbe.
-Csoda hogy nem ütköztünk össze senkivel, habár rengeteg bokrot gyilkoltunk meg az utca sarkokon- fejeztem be a mondandómat. Mindenki pukkadozik a nevetéstől.
-Jól áll neked, ha mosolyogsz- fordult felém Momo. A lányok csak sikongattak.
-Kösz- mondtam unottan és el is tüntettem az arcomról.
-Na, ne csináld!- fordult velem szembe Midoriya durci fejjel, és megfogta az arcom a két kezével. Szóhoz sem jutottam. Megint hallottam a koppanásokat a fülembe és érzem ahogy forrósodik a bal oldalam ...Mit csinál velem?- Addig nem engedlek el, amíg nem ível felfelé a szád- "fenyegetett", és kiült az arcára egy imádni való mosoly, mintha be akarná mutatni nekem, milyet vár el tőlem. Gondoltam nincs menekvés, ezért visszaemlékezve Midoriya durci arcára nehezen láthatóan, de elvigyorodtam. Midoriya elégedetten leengedte puha kezeit.- Jobb mint a semmi. Elfogadom.-vissza fordult a társasághoz akik, furcsamód vidáman néztek ránk. De nem sokára átterelődött a téma a legújabb hírekre. Valami olyasmi történik mostanában, hogy egy ismeretlen csoport, gyilkosságokat követ el a hét minden napján....
Húúúú ez hosszú fejezet lett! Remélem tetszik. Pár órámba telt de kész van.
