Todoroki Shoutot rémálmok gyötrik. Fél, bár nem is tudja pontosan mitől. Talán magától...attól az énjétől, ami mindenképp, bármi áron Midoriyát akarja. Ha ez a folyamatos vívódás nem lenne elég gond Shoutonak, Endevour előszeretettel avatkozik bele...
Teljesen ledermedtem. Jól hallottam? A csengő pedig pont ebben a "meghitt" pillanatban szólalt meg rohadt hangosan. Sóhajtva leszálltam róla a hideg csempére ülve, Midoriya pedig rögtön felpattant, bár arca a piros valamennyi árnyalatában pompázott.
-Na gyere Shouto ne késs el, mert megint büntit kapsz. De később...folytatom a vallatásod.- nyújtotta felém a fehér kezét, hogy felsegítsen.
Eboshi a 2.órában, kissé csalódottan nyugtázta, hogy időben visszaértem, (így megúszva büntetést) és ezért elkezdődött az első harcművészetes órám. Maga az óra a sensei egy másik fontos védekező mozdulatának a megtanulásáról szólt, ami persze annyit jelent, hogy képességeink bevetése nélkül kellett megtámadnunk őt. Persze ezeket az új fogással hatástalanította, így valamiként berögzült bennünk a mozgássorozat. Ez elhúzódott az óra első 20 percéig, majd a maradék 25 percben párokba álltunk és tovább tökéletesítettük az újonnan tanult mozdulatot.
Midoriyát lovagiasan átengedtem Urarakának, aki nagyon, de NAGYON vágyott szerelmem figyelmére (haaaaaaj, hagyd már békébeeen!), így én Iidával álltam egy párba. Iida nagyon módszeres és elég szívós ellenfélnek bizonyult, de nekem meg valamilyen csoda folytán, remekül ment ez a harci stílus. Olyan elegáns, mégis laza ez az egész, tetszik! Ezek szerint tehetségem van a pusztakezes, Eboshi-féle harcmodorban, ezért komoly küzdelemmé alakult Iida és köztem a "harc".
Jól éreztem magam, és picit el is vonta a figyelmem a sok problémámról, ezért ki tudtam engedni végre a gőzt. Az óra végén, pedig Eboshi megjegyzést tett felém, hogy "nem voltam olyan szar, mint ahogy elképzelte". A...azt hiszem ez dicséret akart lenni. De még az óra után, ott tartott vagy 90 percig, hogy a lemaradásomat valahogy behozzam szép lassan, azaz átvettük az ezt megelőző 2-3 óra anyagát.
Szörnyen elfáradtam a mai napon, de tényleg! A fárasztó edzés és sokkoló élmények után, egyenesen a szobámba tartottam, majd szépen beálltam a zuhany alá, mivel már 8 is elmúlt. Jól esett a forró víz a bőrömnek, teljesen ellazított. A fürdés után, a törölközőt a derekamra csavartam, majd álmosan kiballagtam a fürdőszoba ajtómon. Alig tettem 2 lépést, és néhány kezdetben alig hallható kopogásra lettem figyelmes.
-Ki az?- kérdeztem idegesen.
-É...én!- hallatszott Midoriya édes hangja a bejárati ajtó túloldaláról. Boldogan elmosolyodtam, és gondolkodás nélkül egyszáll törölközőben, vizes hajjal mentem ajtót nyitni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Miben segíthetek?- húztam kaján vigyorra a számat, majd a hajamba túrtam "véletlen".
- É...én- nézett végig rajtam ijedten, majd ahogy mindig ilyen helyzetben, a padlót kezdte el bámulni.
-Te?- nevettem el magam a megsemmisült ábrázatát látva.
