Todoroki Shoutot rémálmok gyötrik. Fél, bár nem is tudja pontosan mitől. Talán magától...attól az énjétől, ami mindenképp, bármi áron Midoriyát akarja. Ha ez a folyamatos vívódás nem lenne elég gond Shoutonak, Endevour előszeretettel avatkozik bele...
Pár másodpercig lihegtünk, levegőért kapkodva majd én törtem meg elsőnek a csendet.
-Ez kurva jó volt!-fordítottam a mellettem fekvő Izuku felé a fejemet. Ő a plafont bámulta, még mindig nagyokat lihegve, majd ő is felém fordult, szelíd puszit adva a számra.
-Annál is jobb- kuncogott fel kimerülten, válaszul csak végig simítottam kipirult arcán.
-Ezentúl aludj itt nálam...-kezdtem bele meggondolatlanul.
-Shouto!
-Nem, nem ezért.... mármint nem csak...- bújtam közelebb hozzá belefúrva arcom mellkasába.- Szükségem van rád. Olyan... olyan... boldognak és nyugodtnak érzem magam, ha mellettem vagy.
- De Todo, a szobám itt van a tiédtől 2 lépésre.- nevetett fel angyalian, miközben simogatni kezdte hajtincseimet.
- Nem érdekel, azt akarom ho....
- Örülnék neki.... bár így nagy eséllyel az osztálytársaink észre fogják venni...- könyörgő szemekkel néztem fel rá, mire csak elmosolyodott.
- Holnap áthozom a cuccaim- mondta megadva magát.
-Helyes.-csúsztam fel hozzá, és ráhajoltam ajkaira. Midoriya azt hitte csak egy rövid puszi lesz, ezért bátran viszonozta, azonban nekem más terveim voltak. Hihetetlen gyorsasággal felé is kerekedtem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Te itt mire készülsz?- tette kezeit a számra.
- Majd meglátod.- húztam mosolyra a számat, Izuku kezeit eltávolítva az útból.
- De....de- kezdett el aggodalmaskodni.- mindjárt reggel! Le...le is kell még fürödnöm suli előtt.
-Biztos nem?- morogtam mély hangon a fülébe.
-Biztos.-tolt el fülig vörösen, és villámgyorsan visszavette a pólómat, megindulva a fürdőszoba felé. Alig lépett le az ágyamról fájdalmasan összerogytak a lábai, és elterült a padlón.-Áuu!
-Mido jól vagy?- vetődtem mellé meglepetten.- Mi van veled?
-Vajon mi!?- nézett rám szúrós szemekkel. Hirtelen csapott belém a felismerés, mire elnevettem magam.- Nevess csak... elér még a bosszúm.
-Igen, igen.- mosolyogtam továbbra is, majd felsegítettem a földről a kis sebesültet. Hirtelen felkaptam és menyasszonypózban vittem a fürdő felé.
-Aaaa...Shouto, nem kell vinned. Tudok járni.- kapaszkodott erősen belém a fiú.
-Igazad van, az én hibám az egész. Hagy segítsek.- néztem bele a smaragd szempárba bocsánatkérően.
-És egyébként is vegyél fel valamit, meg fogsz fázni.
-Minek?- válaszoltam boldogan, mire halkan kifújta a levegőt.
