Mit tettél? (TodoDeku)

23.fejezet: Vágy

Ahogy látjátok ismét beszúrtam egy zenét. Ez egy új szám és én nagyon szeretem, hallgassátok nyugodtan! A fejezet 18+-os 🔞🔞🔞, ezért mondanám, hogy aki nem elég idős,vagy nem szereti a yaoit, az a részt a jelzésig olvassa. Kösziiiii!😘😇🍡🍡Jó olvasást!
____________________________________

Egész éjszaka forgolódtam, alig tudtam 5 percet összesen aludni. Kínszenvedés volt! Eddig minden rendben volt az alvásommal, a rémálmok is kezdtek feledésbe merülni, de ma...! Abban a bizonyos 5 percben látott kép, szörnyűbb volt bármely korábbi álmomnál... 

Azon a helyen jártam ahol... ahol az egész történt. Azonban esővíz helyett vér hullott rám, ami eláztatta a ruháim, a hajam, árasztva a halál szagát. A vér már arcomat is beterítette, a szemem pedig mindent homályosan és vörösen kezdett látni, a belecsöppenő bíborvörös folyadéktól. A tagjaim remegtek, de én csak meneteltem előre, ki tudja hova. Nem volt célom, nem volt semmim. 

 Csak haladtam előre a mező vér borította füvén,  mintha csak kerestem volna valakit... valakit, akire már rég nem emlékszem. Nem emlékszem! ... de kire? Egyszerre csak valami nagy alakot  pillantok meg a messzeségben. Rohanni kezdtem egyenesen, célirányosan végre! Ő lehet az! Ám, ami fogadott az végleg a földhöz béklyózott. Fájdalmasan térdeltem le a talajra, reményvesztett ábrázattal az arcomon. Belemarkoltam a homokkupacba, ami mint délibáb ringatott hülye ábrándokba. Hátravettettem a fejem az égre bámulva, miközben a vér továbbra is  hullott a fekete felhőkből. 

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!- ordítottam végső elkeseredettségembe. Ez a kiáltás szomorú volt, csüggedt és fájdalmas. A vér beözönlött a számban vashoz hasonló ízt hagyva maga után, de én folytattam. 

Hamarosan egy sötét árny került fölém. Egy ember..................................................

egy nő.... A vállamra vezette lányos kezét, barna szemeivel az enyémet fürkészve.

-Én mondtam... hogy el kell engedned...- kezdte halk hangon, majd a fejét válla felé közelítette, ijesztő hatást elérve. A rémisztő jelenetet tetézte, hogy Momo arcán  egy mű, széles vigyor jelent meg. Vér vörös ajkai közül, fehér fogai mutatkoztak meg, ami csak rontott az összképen.

- Meg. Fogsz. Sérülni.- folytatta lassan még mindig vicsorogva.- Hagy. Segítsek.- rohamosan közeledett felém, mire menekülni próbáltam, de nem mozdult semmim. 

-Te.. mit aka..oo...u?- nem tudtam befejezni, mert szám akaratom ellenére készen állt arra....-n..nö...nö(ne)

-Nyu. Ga. Lom.- fogott rá az arcomra műkörmös kezeivel. -ÉN vagyok mostantól a szerelmed!- Kikerekedett szemekkel, igyekeztem fel fogni a szavakat. Hirtelen elfogott az undor és értetlenség. Utolsó lehetőségként a tüzemet akartam használni mozdulatlan kezemmel. A tűz megjelent, de hatástalan volt rá! Nem tudok megmenekülni... A nő ajkai lassan az enyémekhez érnek...

Felriadva ülök fel az ágyamon, az izzadság lecsorog a homlokomon. Én soha többé nem tudok már aludni?! Nagyokat nyelek és gyorsan veszem a levegőt, mintha csak most futottam volna le a maratont. A kezembe veszem a telefont... hajnali 2 van. Lépéseket hallok a folyosón, majd bedörömbölnek az ajtómon.

-Todoroki, gyere!- hallom meg Kirishima hangját. 

-Hagyj most békén!- lélegzek még hangosan az előbbiek hatására.