Todoroki Shoutot rémálmok gyötrik. Fél, bár nem is tudja pontosan mitől. Talán magától...attól az énjétől, ami mindenképp, bármi áron Midoriyát akarja. Ha ez a folyamatos vívódás nem lenne elég gond Shoutonak, Endevour előszeretettel avatkozik bele...
Valami olyasmi történik mostanában, hogy egy ismeretlen csoport gyilkosságokat követ el a hét minden napján...
Eléggé aggasztó ügy. Mintha az öregem is mondott volna valamit róla:
"-Shouto jobb, ha segítesz nekem megtalálni az elkövetőket. Nagyon bizarr az egész! Egyes szemtanúk szerint valami fény villant fel a tett helyszínén, és persze vérfagyasztó sikolyok töltötték be a helyet. Nyomozást indítottam az ügyben, és arra gondoltam vezethetnéd te! Ha sikerül megoldanod, nagy hírnévre tehetsz szert. Így elérheted az álmod végre- dörmögött rám a szokásos idegesítő, parancsoló hangján.
-VAGYIS A TE ÁLMODAT!- vágtam vissza
-Shouto, ne gyere nekem ezzel újra, mintha nem ugyanaz lenne a célunk.
-MERT NEM IS AZ! A saját erőmet felhasználva akarok első számú hős lenni, nem kell a te hülye segítséged, meg a rohadt hírnév. És ha nem sikerül, akkor azt elfogadom, és segítek M....- nem hagyta bejeznem.
-Már megint arról a pimasz gyerekről van szó? Miért érdekel ennyire téged? Csak nem...?- ült ki az undor az arcára.
-Az nem fontos!- szakítottam most én félbe a mondani valóját.
-Már nem marad titok sokáig a te kis titkod, mert már megbíztam valakit, hogy kémkedjen a fiú után..
- HOGY MI!? Ez jellemző rád! Te csak ártani tudsz és törvénytelen piszkos dolgokhoz nyúlni...- nagy levegőt vettem.- nem csoda hogy sosem lettél első számú hős.- közbe akart szólni de nem hagytam- Ne gyere azzal hogy az vagy! MERT NEM VAGY! Ha All might egészséges lenne, soha nem kaphattad volna meg ezt a címet. Szánalmas! Örökké második maradsz, azaz nem! Ha nem lehetek első, akkor még a második hős címéből is kitúrlak. Ja és azonnal hívd vissza az embered Midoriyátol!
-MEG FOGOD EZT BÁNNI!- mondta dühtől teljesen elhomályosult szemekkel.
-Igen?- néztem rá gyilkos tekintettel- Én mentem is vissza a kollégiumba, nem pazarolok rád több időt!- kimentem a szobából és rácsaptam az ajtót."
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Végül is akkorát nem hazudtam Midoriyának a múltkor, tényleg veszekedtem apámmal tegnap. Automatikusan ökölbe szorítom a kezem amint a hülye öregemre gondolok. Idegesít!
-Mi az ennyire rossz a rámened?- tekintett a dühös arcomra Midoriya- Vagy talán Endeavor aggaszt?- mint ha csak gondolatot olvasna.
-Nincs véletlen gondolat olvasó képességed?- enyhült meg a kezdetben utálattól összeráncolt arcom.
-Ki tudja? Lehetséges.- mondta rejtelmesen, majd elnevette magát- Figyelj ha bármi baj van nekem elmondhatod.- én erre megráztam a fejem, jelezve nincs semmi szokatlan vagy különös, amit elmondhatnék neki.-Jól van, de tudod, ha valami nyomja az ember lelkét jobb azt kimondani, és átadni a terhed egy részét valakinek akiben megbízol.
-Igenis anyu!- nevettem el magam.
-Na! Én csak tanácsot akartam adni.- nevetett ő is, és meglökte a vállam, erre elvigyorodtam- Most bezzeg mosolyogsz!- durcáskodott be ismét. Nem tudom, talán most érzem magam a legközelebb a boldogsághoz! Bár azt nem nehéz felül múlni, mert rendesen szívtam kiskoromban (kösz öreg!).
Pár percen belül megszólalt a csengő, így indulhatunk a hősedzéseinkre. Mivel már egész közel vagyunk az akadémiai éveink végéhez, egyre több képességfejlesztő edzésünk van, ami jó mert több esélyünk van fejlődni. Így viszont sokkal kimerítőbb napjaink vannak.
-A mai edzés más lesz mint eddig volt.- hallottam meg Aizawa hangját, ahogy az osztályhoz beszél a maga mindig fáradt hangján- Egy régen itt tanuló diák látogatott vissza hozzánk.- amint kimondta meg is jelent mellette egy barna hajú, olyan 30-as nő. Fel volt kontyolva a haja és fehérre volt mázolva az arca. Vér vörös rúzsa pedig mindenkinek szemet szúrt. Zöld kimonó szerű ruha volt rajta, kezében pedig két fa legyező. -Rá is hagyom a felügyeleteteket, ez úgy is csak a bemutatkozó órája- mondta ásítva, majd intett az idegennek, és elcammogott.
-Eboshi sensei vagyok. Amint azt hallottátok-szólalt meg szigorúan- régen magam is diák voltam itt, most pedig egy szigeten harcművészeti iskolám van. Véleményem szerint mindennél fontosabb, hogy egy hős ne csak képessége segítségével tudja megvédeni magát, fontos hogy bármely szorult helyzetben, a fizikumotok segítségével is képesek legyetek helytállni. Ezért mostantól minden edzésetek 3 hónapon keresztül erről fog szólni...
Kész az új fejezet. Remélem mindenkinek tetszik! Ha van ötletek a továbbiakra nézve várom az azokat, bár már kb meg van mit szeretnék folytatásnak.
