Todoroki Shoutot rémálmok gyötrik. Fél, bár nem is tudja pontosan mitől. Talán magától...attól az énjétől, ami mindenképp, bármi áron Midoriyát akarja. Ha ez a folyamatos vívódás nem lenne elég gond Shoutonak, Endevour előszeretettel avatkozik bele...
-Todoroki!?- lassan kinyitottam a szemem, és egy ijedt Midoriyával találtam szembe magam.- Te jó isten! Megijesztesz! Így ordibálni!- leguggolt mellém, és magához fordított a kotatsu "fogságából" kiszabadítva. Egy ideig csak a kikerekedett szemeimet fürkészte...
Gondolom nem lehet valami megnyugtató látvány, főleg azért, mert érzem ahogy reszketek. Ezt ő is észrevette, de valamiért elvörösödött, és a padlót kezdte el nézni. Valamin nagyon gondolkozik.
-Figye..- már épp szólni akartam amikor, váratlanul szorosan magához ölelt. Köpni-nyelni nem tudtam, csak meredtem magam elé. Hirtelen nem érzékeltem semmi mást, csak ezt a meleg, védelmet nyújtó ölelést. Ez a borzalmas álom is szinte szerte foszlott, pillanatnyilag.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
-A....a..akarsz beszélni róla?- szólalt meg végül, de hallatszott a hangján, hogy nagyon zavarban van.
-Nem.- vágtam rá. Tudom ez lehet bunkóság, de nem mondhatom neki hogy történetesen rémalmok gyötörnek, amikben őt bántom. Úgy éreztem oda a meghitt pillanat hangulata, de a két kis kéz még erősebben szorított.
-Megértem. De ha tehetek érted valamit szohhhj...- nem bírta tovább elsírta magát.
-Hééé mi a baj?- nyertem vissza a nyugalmam, és most már én is úgy öleltem magamhoz, mintha bármelyik pillanatban eltűnhetne.
-Te ne aggódj semmi miatt...csak...nagyon fáradt vagyok mostanában, és sokszor álmodok furákat.- próbáltam győzködni. Engedett az ölelésből, és az arcomat vizslatta.
- Aján..hhh..lom hogy ne hazudj ne...hh..kem.
-Micsoda egy bőgőmasina! (Crybaby, az angolban jobban hangzik, de mindegy.)
-Todo..hhh...- kezdett bele nagy dühösen.
-Tetszik az új becenevem!- erre, Midoriya dühösen összeráncolt arcát, elpirult, megszeppent arckifejezés váltotta fel. Nem bírtam megállni, a számszéle kezdett felfelé ívelni.
-Legalább már mosolyogsz!- mosolygott újra aranyosan.- De készülhetsz egyedül a matek dogára!- állt volna fel a kotatsu mellől.
-Azt várhatod!- rántottam vissza kezénél fogva még időben. Hát..elég szerencsétlenül sikerült ez a tettem, ugyanis ezzel azt értem el, hogy rám esett. Nem is akár hogy, a két kis puha keze a fejem két oldalán, egész testsúlya rajtam, és az arcunk alig 3 centi távol egymástól. Perceken keresztül farkasszemet néztünk, és egyikünk sem mert megmozdulni. Engem teljesen megigézett az a sírástól csillogó, gyönyörű szempár, Midoriya pedig teljesen elvörösödött. Csak pár centi és...magabiztosan mentem egyre közelebb hozzá.
-H....ha kell segítség a matekhoz szólj Kirishimának, ő figyelt is órán.- futamodott meg, és ment az ajtómhoz. Én is felálltam, és még mielőtt kinyithatta volna, megtámaszkodtam a feje mellett, és újra rákényszerítettem hogy a szemembe nézzen.
-Kösz....de én TÉGED akarlak!- mondtam tiltakozást nem tűrő hangon. Midoriya megszeppent, és félelmében becsukta a szemeit, ami nagyon édes képet eredményezett. Felbátorodtam és egyre csökkentettem a közöttünk lévő teret, mindaddíg, amíg már a számon nem éreztem a forró leheletét. Vártam.... vártam, hogy kinyissa a szemét, ami meg is történt, pár hosszú másodperc után. Felemás szemembe nézett, és ha lehet mégjobban zavarba jött. Láttam rajta, hogy meg akar szólalni, de csak az 5. próbálkozásnál sikerült, valamennyi hangot kipréselnie magából.
-K..k...közel vagy!- mondta és hátat fordított nekem. Hogy lehet ennyire aranyo......o..os...Miket beszélek? Mi a szar?- Khm.. Bocs.-helyesbítettem, és kiengedtem a megrémült Midoriyát a "csapdámból".
-N..nincs gond-kezdte nézni a cipőjét.
-Késő van, már lasan 11. Ne haragudj, hogy elvettem az időd, és még matekra sem tanultunk.- mondtam bocsánat kérően.
-Nem baj, majd reggel átfutom- tekintett rám, és nevetett egy aprót.- Figyelj...ha megint rosszúl érzed magad, vagy álmodsz valami szomorút, akkor ne habozz, és hívj fel jó? Nem akarom, hogy a nehéz helyzetekben egyedül érezd magad.- beszélt megint vörösen a "cipőjéhez". Hogy lehet valaki ennyire angyali?
-Renben.- válaszoltam röviden, egy félszeg mosoly kíséretében, majd hozzá tettem- Jó éjt Midoriya.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
-J...jó éjt neked is Todoroki.- mondta paradicsom vörösen, és elengedett egy kisebb, bátortalan mosolyt. Kilépett az ajtó küszöbén és gyámoltalanul elindult a szobája felé. Még megvártam, amíg aranyos alakja teljesen el nem tűnik a folyosó sötétjében, közben neki támaszkodtam az ajtófélfának.
-Szeretem, ugye?- sóhajtottam fel. Már épp csuktam volna be magam után az ajtót, amikor valami zajt hallottam meg.- Ki az?- fordultam vissza, de semmi válasz. Biztos vagyok benne, hogy rajtam kívül van még itt valaki...
Itt is az új rész! Próbáltam romantikusra csinálni. Itt már azért érződik hogy Todoroki már nem csak közömbös Midoriya iránt. Bevallom a kedvenc párosom Tododeku ezért eléggé boldog vagyok, hogy róluk írhatok itt. Minden mochikának jó éjszakát!!❤❤💕
