Érzelmektől hajtva (Charles Leclerc fanfiction) BEFEJEZETT

14. fejezet

Nagyon izgatottan keltem fel, mivel ma találkozhatok Amyvel, anyával és remélem a tesómmal is. Hiába egy hülyegyerek, nekem akkor is hiányzik. Szóval tökre fel voltam pörögve egész nap, a fiúkat, már egy párszor fel is idegesítettem ezzel.
Reggel futás után egy sajtótájékoztatón voltunk, azután pedig pihentünk.
Éppen George, Lando, Alex, Austin, Elena, Mick és Charles körében ültem és beszélgettünk, mivel volt pár szabad óránk, amikor éreztem, hogy valaki ráugrik a hátamra és visítja a nevem. Hát ki más lett volna, ha nem a drága barátnőm?
- Miaaaaaa
Gyorsan megfordultam, és megöleltem Amyt.
- Szia- fojtottuk meg egymást. Amikor végetért a hosszú "régóta nem láttalak és nagyon hiányzol" ölelésünk, Amy körbefordult és mindenkinek köszönt.
- Sziasztok. Amy vagyok, Mia barátnője. - integetett, és Mickkel, Austinnal lepacsizott, Elenat pedig megölelte.
- Hali, Szia.- köszöntek a többiek. De észrevettem, hogy George folyamatosan rajta tartja a szemét. Meg is értem, mivel Amy rettentően gyönyörű a szép hosszú barna hajával, barna szemével és apró termetével. Szinte ugyanolyan mint én, csak nekem szőkés a hajam.
- Egyedül jöttél? - kérdezte Austin.
- Nem, Marcoekkal.- nézett rá, én meg egy megmondtam nézéssel néztem a kérdést feltevő fiúra.- Úhh képzeld Mia, a bátyád ki akart rakni a kocsiból.
- Mi miért?- kérdeztem döbbenten és félig nevetve.
- Hát nem igazán tudom, de lehet azért, mert teljesen be voltam zsongva, hogy végre láthatlak és folyamatosan beszéltem. És ez idegesítette.- gondolkodott el.- De szerencsére anyukád és Carina leállították.
- Még jó.- forgattam a szemem.- Amúgy megyek megkeresem őket.- álltam fel.
- Engem meg itt hagysz?- kérdezte Amy.
- Ühüm. Elleszel.- vigyorogtam rá. Elindultam a paddock felé megkeresni a családom.

- Kislányom.- borult anya a karjaimba, amikor meglátott.
- Szia anya.- öleltem vissza meghatottan. Körülbelül másfél hónapja láttam, de nekem sokkal többnek tünt a külön töltött idő.
- Hali hugi.- vigyorgott a képembe Marco, amikor elengedtem anyát.
- Marcoooo.- ugrottam rá.
- Úgy viselkedsz mint egy öt éves.- forgatta a szemét mosolyogva.
- Szia Carina.- öleltem meg őt is.
- Amyt már is elhagytad?- kérdezte Marco.
- Nem, a fiúkkal van.
Még beszélgettünk fél órát, azután anya apával elment, mi meg visszamentünk Marcoékkal a többiekhez.
Amikor visszaértünk na mit látok? Azt, hogy Amy már George mellett ül és valamiről lázasan beszélgetnek.
- Amy már megtalálta a társaságát.- nevetett fel a bátyám.
- Sziasztok.- köszöntek.
- Csá haver.- köszöntötte Austin Marcot.-Ezer éve nem láttalak titeket. Mondta Mia, hogy esküvőtök lesz. Gratula.- kezdeményezett beszélgetést.-Bár nem hittem, hogy valaha is megházasodsz.
- Na kösz.- forgatta a szemét Marco.- Olyan nehéz elhinni?
- Hát aha.- vigyorgott Austin.- Engem meg se akartatok hívni?- kérdezte szomorúságot tettetve.
- Dehogynem. Csak még nincsenek meghívók. De majd kapsz.- veregette meg a vállát nevetve.

........

- Na?? Mondjad már miről beszélgettetek.- nyafogtam Amynek, amikor feljöttünk a szobámba, miután Georgeék elmentek.
- Hát sokmindenről.- pirult el.- Isteneeem, aranyosabb mint képzeltem.- álmodozott Georgeról.
- Te szerelmes vagy. - tátottam el a számat.
- Neeeem, csak tetszik.- vörösödött el az egész feje. Szerelmes én mondom.
- Hát jó. Na de mondjad már miről beszéltetek.
- Igazából csak most ismerkedtünk meg, szóval ilyen alap dolgokról. Kérdezte, hogy meddig leszek itt, és azt mondta, hogy akár holnap délután körbesétálhatnánk együtt a pályát.
- Úúú ez nagyon jó.- vigyorogtam rá.- Annyira örülök.- öleltem meg hirtelen, és mivel nem számított rá, el is döltünk az ágyamon és mindkettőnkből kitört a röhögés.
- Nem akarok, de muszáj mennem.- álltam fel.- Arthurral mindjárt kezdődik az edzésünk.- húztam el a számat, amikor az órára néztem.
- Semmi baj. Menj, nyugodtan. Én addig elmegyek a szobámba. El leszek ne aggódj.- nézett rám.
- Okés. Vagy keresd meg Carinaékat. Úgy is ott vannak valahol.

Miután elköszöntem Amytől kimentem megkeresni Arthurt, de őt nem találtam sehol, csak a bátyámat Austinnal és Charlessal.
- Nem láttátok Arthurt?- álltam meg mellettük.
- Nem.- válaszolta Charles.- Már megint nincs meg? Tegnap is eltünt pár órára.
- Most kezdődne az edzés, de nem találom sehol.
- Nem azt mondtátok, hogy barátnője van? Esetleg lehet, hogy vele van. Értitek.- szól közbe Marco.
- Mert te csak az ilyenekre tudsz gondolni.- forgattam a szemem.
- Hát de most kitudja? Lehet, hogy igazam van.- vigyorgott rám.
- Sőt, tuti.- mondta Charles, miközben átnézett a vállam fölött, mire én is megfordultam és megláttam Arthurt megfordított pólóban és kissé szanaszét álló hajjal.
- Hát úgy látszik, hogy már meg volt az edzése, szóval én nem is kellek.- néztem döbbentem, mire a fiúk felnevettek.
- Sziasztok. Bocsi, hogy késtem.- nézett rám Arthur, amikor odaért hozzánk.
- Semmi baj.- legyintettem.- Mehetünk?
- Aha.
Az edzőterembe érve lepakoltam a cuccomat, leültem a kispadra és elkezdtem mondani Arthurnak a megszokott feladatokat.
A feladatok, amiket meg szoktam csináltatni a fiúval minden nap, direkt rá vannak szabva. Külön figyelmet fordítunk a has, a nyak, és a vállizom megerősítésére. Sokat szoktunk menni futni is, amit annyira nem kedvel, de ezt is csinálni kell. A napi edzés egyik fontos része a súlyzózás is. Láttam, hogy Charlessal sokszor szoktak focizni, az is egy jó program a test fitten tartására.
A kemény edzés után visszamentünk a szállodába.

Éppen a vacsorára készülök, amin most kivételesen a családom is részt fog venni. A szálloda éttermébe érve azt láttam, hogy anya Charlessal lázasan beszélget, melletük apa, Marco, Carina és Amy foglal helyet.
Leültem egy szabad székre Charles mellé.
- Szívem, Austinék nem jönnek?- kérdezte tőlem anya.
- Nem, azt mondták, hogy most nem igazán éhesek. Éppen megzavartam szegényeket, amikor bekopogtam hozzájuk.- húztam el a számat és visszaemlékeztem arra a pillanatra, amikor kinyitja Austin a szobája ajtaját félig begombolt inggel és szerteálló hajjal, kissé csapzottan. Hát gondoltam, inkább hagyom őket.
- Ez már nem az első, hogy megzavarsz valakit.- rázta a fejét nevetve Marco.- Különleges képességed.

A vacsora kellemes családias hangulatban telt Charlessal együtt is. Úgy láttam, hogy a bátyámmal egész jóba lettek ez a fél nap alatt, anya meg kifejezetten imádja. Bár meg is tudom érteni, hogy miért.