Érzelmektől hajtva (Charles Leclerc fanfiction) BEFEJEZETT

20. fejezet

Mia szemszöge

Ma nem is az ébresztőm hangjára, hanem Charles illatára keltem. Fogalmam sem volt, hogy kerülhet ide, de utánna kapcsoltam, hogy a pulcsija még mindig rajtam van, amit tegnap nekem adott, hogy ne fázzak. Ebben aludtam el. Nagy volt rám, de annál kényelmesebb. Hajnalban elfelejtettem neki visszaadni, de nem bánom, szívesen megtartanám. Csak úgy árad belőle az a tipikus Charles illat.
Marcotól is sokszor loptam már el pólókat, például egy olyanban szoktam aludni. Azóta is mondja, hogy kéri vissza a kedvenc felsőjét, de persze tudja a lelke mélyén, hogy sose fogja viszzakapni.
A fiúkkal hamarosan megyünk biciklizni, szóval felkeltem az ágyból, elvégeztem a reggeli rutinomat és felöltöztem.

- Jó reggelt- álltam meg Austin mellett, aki már a szálloda előtt várt ránk.
- Neked is. Mit csináltatok este, miután otthagytalak titeket kettesben?- húzogatta a szemöldökét vigyorogva.
- Semmi olyat, amire te gondolsz.- forgattam meg a szemem.- Sétáltunk és ennyi.- zártam le a témát, mire ő csak hümmögött.
Időközben Leclercék is megérkeztek, szóval elkezdtük körbebiciklizni a várost. Ezután következett egy közös reggeli, ahol megbeszéltünk minden fontos dolgot ezzel a versenyhétvégével kapcsolatban. A délelőtt folyamán Arthurral edzettük még egyett.

Most éppen a srácokat várom a paddock előtt, mert hamarosan kezdődik a szabadedzés.
- Szia. Gondolom te vagy Mia.- mosolygott rám egy nő, amikor megállt mellettem.- Charles és Arthur édesanyja vagyok, Pascale Leclerc.
- Óh, jó napot.- köszöntem neki mosolyogva, mire ő megölelt, ami kissé hirtelen ért, de visszonoztam a kedves gesztust.
- Tegezz nyugodtan aranyom. Jól esik néha kicsit fiatalabbnak érezni magam.- legyintett. - A srácok sokat meséltek már rólad a telefonban, szóval ezért ismertelek meg.
- Tényleg beszéltek rólam?- néztem rá nagy szemekkel.
- Persze, de nyugalom csak jókat. Bár kétlem, hogy rosszat lehetne.- mosolygott.
- Anya?- hallottam Charles hangját, mire megfordultunk, aki időközben idejött hozzánk.
- Szia kisfiam.- ölelte meg jó szorosan az anyukája Charlest.
- Most jöttél?- kérdezte.
- Igen az előbb, csak megláttam Miát, szóval gondoltam bemutatkozok neki.- vigyorgott a fiára Pascale.- Arthur hol van?
- Elvileg már itt kéne lennie, mert mindjárt kezdődik a szabadedzés.- mondta Charles.

- Ki az a lány akinek a kezét fogja az öcséd?- nézett a távolba Pascale, ahol megláttuk Arthurt és Liát.
- A barátnője.- mondtam.
- És mégis neki mióta van olyan?- kérdezte az idősebb fiát.
- Körülbelül egy hete.
- És én erről miért nem tudok?- rázta meg a fejét a nő, miközben odaértek hozzánk Arthurék.
- Szia anya.- vigyorgott rá a fia és megölelte.
- Édes kisfiam, megis mikor szeretted volna nekem elmondani, hogy barátnőd van?- nézett rá bossszúsan.
- Hát izé.- vakarta a fejét Arthur.- Most. Szóval anya ő itt Lia a barátnőm.
- Jó napot.- nézett rá a lány.
- Szia.- mosolygott rá a srácok anyukája.
- Lorenzo nem jött?- kérdezte Arthur.
- Nem. Majd holnap kijön ő is.
- Áh, csók Leclerc mama.- érkezett meg Austin is.
- De jó, hogy látlak Austinkám.- ölelte meg az említett fiút.
- Gyerekek, nektek már a kocsiban kéne ülnötök. Mattia mindenhol titeket keres.- nézett Austin a pilótákra.
- Már megyünk is.- indultak el a kocsijaikhoz.

Pascale velünk tartott a csapathoz, hogy ő is figyelje hogyan teljesítenek a fiai. A szabadedzés közben jól elbeszélgettünk. Nagyon kedves nő, akiről már messziről le lehet vonni, hogy imádja a gyerekeit, mivel még a képernyőn keresztül is olyan szeretetteljesen mosolyog rájuk. Ők a mindenei, ahogy a srácoknak is az anyukájuk.
- Mond csak, milyen lány ez a Lia?- fordult felém.
- Hát nem sokat beszélgettem még vele, mert leginkább csak Arthurral van, de amúgy kedves lány.
- Ühüm. Nekem kicsit furi.- nézett Liára, aki a csapat másik oldalán állt.- A fiaim eddigi barátnői közül egyet se szerettem, jó mondjuk nem is nekem kell, hanem nekik.- nevetett fel, mire én is elmosolyodtam.
- Én se csíptem Charles régi barátnőjét. - szólt közbe Austin, aki mellettünk állt.- Az a baj, hogy jönnek ezek a modellek, meg a nagyfejesek kicsi lányai, kedvesek meg szép arcuk és jó alakjuk van, csak az eszük nincs a helyén és csak a pénzre hajtanak.- rázta meg a fejét.- Mint eddig mindegyik barátnője.
- Komolyan?- néztem rá nagy szemekkel.
- Sajnos.- bólogatott.
- Jézusom. De hogy lehet így kihasználni bárkit is?- kérdeztem döbbenten.
- Hol élsz aranyom?- nézett rám mosolyogva Austin.- Erről szól már szinte a mai világ. Pénzért bárki bármit megcsinál.
- Bizony.- bólogatott a másik oldalamon Pascale.- Ezért is nézem meg mostmár jobban a barátnőjüket, mert nem szeretném, ha kihasználnák őket. Bár szerencsére még Arthurral nem volt ilyen. - mondta.
- Charles pedig már tanult belőle. Kevés lány felé nyit mostanában és kevésben bízik meg az exei miatt.- nézett rám Austin.
Nekem pedig eszembejutott, amikor nekem mondott el olyan dolgokat, amit a családján kívül szinte senki nem tud. Például amikor az édesapjáról vagy a pánikrohamjairól beszélt. Ezek szerint bennem megbízik.

- Megyünk enni?- állt meg mellettünk Charles a szabadedzés végeztével, miközben felváltva nézett rám, az anyjára és Austinra.
- Igen, csak Arthurékat várjuk.- mondtam.
Időközben megérkeztek ők is, szóval a csapat motorhomejába mentünk.
- Ú anya. Megcsináltad a tortát?- kérdezte Arthur amikor befejeztük a vacsorát.
- Nem- rázta meg a fejét a nő.- Csak akkor kaptok, ha vasárnap ti lesztek az első két helyezet.- mondta mosolyogva, mire a fiúk nagy szemekkel néztek rá.
- Na ez tök jó motiváció.- vigyorgott Austin a pilótákra.
- Anya kezded átvenni Austin hozzáállását.- nézett rá Charles a fejét rázva.
- Nem is. Én kegyetlenebb vagyok. Mondtam, hogy nem ehetnél semmilyen édességet.- vigyorgott Charlesra az edzője.- De most kedves leszek. Szóval, ha valamelyikőtök nyer, akkor ehettek. De csak egy szeletet.
- Ja igen, túlzásba ne vigyem.- forgatta meg a szemét mosolyogva, mire felnevettünk.
- Mia neked meg velem kéne egyetértened.- nézett rám Austin.
- Tudod, hogy nem fogok.- mosolyogtam rá.
- Persze, hogy tudom. Te is olyan édesszájú vagy mint ők. Ki se bírnád egy héten át csoki nélkül.- legyintett.
- Ez így van.- bólogattam.
- Na mindenki keszüljön, mert reggel megyünk futni.- mondta Austin, miközben felálltunk az asztaltól.
- Ha nem baj én nem mennék.- nézett rá Pascale nevetve.- Nem igazán bírok futni.
- Semmi baj, a fiaid futnak helyetted is.- vigyorgott Austin.

A szobámba felérve felvettem a tesómék esküvőjére összerakott táncokat. Mindkettőt próbáltam pár egyszerűbb lépésből összerakni, különböző zenékre, amiket összevágtam. A srácoké a Backstreet Boys- I want it that way című slágerével indul. Többek közök szerepel benne Mark Ronson és Bruno Mars közöse az Uptown Funk, a Party rock anthem, a Gangnam style és Jason Derulotól a Talk dirty. Arról viszont fogalmam sincs, hogy fogom nekik megtanítani, mert nem is találkozok velük, és azért azt is hozzá kell tenni, hogy egyik se valami nagy táncos. Főleg a bátyám nem.
A lányoknál egyszerűbb lesz, mivel Carina alapból tornászos múlttal rendelkezik, szóval ő hajlékony és könnyen meg is tudja tanulni a koreográfiát. Meg minden lány vérében benne van a tánc, csak elő kell kutatni.
Táncolnak majd a Spice Girls- Wannabe, Taylor Swift- Shake it off, Meghan Tarainor- All about that bass, Jennifer Lopez- Let's get loud zenékre. A videókat elküldtem külön a menyasszonynak a lányokét, a fiúkét pedig a vőlegénynek.
- Szia Mia.- szólt bele Carina a telefonba, amikor hívtam.
- Szia. Megnézted a videót? Jó lesz?- kérdeztem.
- Nagyon tetszik, csak nem tudom, hogy fogjuk megtanulni.
- Én arra gondoltam, hogy esetleg megkérhetnénk Amyt, mert ő úgy is ott van a közelbe és ő is táncolt, szóval simán meg tudja nektek mutatni, mit hogy kell.- mondtam el az ötletem. Bár erről még drága barátnőmnek nem szóltam.- És az esküvőtök előtti héten már én is otthon leszek, mivel akkor lesz Monzában a futam, szóval akkor már én is tudok segíteni.
- Ez így nagyon jó lenne.- szólalt meg a leendő sógornőm.- Bár szerintem mi hamarabb meg tudjuk tanulni mint Marcoék.
- Tuti. - nevettem fel.- Amúgy kik fognak táncolni?
- A húgom biztos, meg a koszorúslányaim, Cristine és rád is gondoltam.
- Tényleg?- kérdeztem.
- Persze. Amúgyis tudod a koreot, mivel te találtad ki. És szeretném, ha te is benne lennél.
- Okés.- mosolyodtam el magamban.
- Akkor beszélek majd holnap Amyvel, hogy megtanít e minket.- mondta Carina.
- Jó, de szerintem biztos. Ha valamit nem tudtok hívjál bármikor és majd esetleg videochaten segítek.
- Köszönöm Mia a sok segítséget.
- Nem kell megköszönni, tudod, hogy szeretlek titeket, és csak a legjobbakat szeretném nektek. - mosolyogtam.
- Ne sirass meg légyszíves.- nevetett fel.
- Jó. - mosolyogtam.
- Na de nem zavarlak tovább, biztos van egy csomó dolgod. Szóval el is köszönök. Szia Mia.
- Szia.
Amikor leraktam a telefont már elég késő volt, szóval elmentem aludni.

Sziasztok!
Először is szeretném megköszönni a több mint 2K-t és a sok vote-ot, hihetetlenül jól esik, hogy ennyire érdekel és szeretitek amiket írok.
Szívesen fogadom a kommenteiteket is.

Remélem, hogy tetszett nektek ez a rész, ha igen, akkor nyugodtan írjátok meg és nyomjatok egy vote-ot.❤