Érzelmektől hajtva (Charles Leclerc fanfiction) BEFEJEZETT

3. fejezet

Már megint Arthurra várok. Már nincs sok az első versenyig, és mindenképpen a legjobb formába kell hoznom.
- Szia. - hallok egy mély hangot a hátam mögül, hát ez tuti nem Arthur.
- Szia.- fordulok meg és köszönök Charlesnak. - Nem tudod, hol van a tesód? Már megint rá várok.
- Együtt jöttünk, az előbb még itt volt, de segítek megkeresni.- mondta az idősebb testvér szexi mély hangján. Várjunk mi????? Nem szexi. Neeeeem. De olyan jól áll rajta ez a fehér felső, kiemeli az izmos felsőtestét. Meg nézném nélküle is. Úristen mikre gondolok, biztos hülyének néz.
-Oké. Azt megköszönném. - mondtam elpirulva a saját hülye gondolataimtól.
Elindultunk a folyosón, mikor hangokat hallottunk kintről. Kinéztünk az ablakon és mit láttunk? Azt, hogy a kicsi Leclerc csapja a szelet a csapat új fotósának.
- Ez most komolyan gondolja??? Már 15 perce elkezdődött az edzése. Ő meg itt csajozgat. - mondom magamnak felháborodva.
- Nyugi Mia, majd bepótolja. Én kíváncsi vagyok mi lesz ebből. - mondta Charles miközben a kezét a vállamra tette. Hirtelen elfogott egy újfajta bizsergés, amit nem tudtam hová tenni, mert még sose reagált így a testem semmire. Gyorsan megráztam a fejem, és próbáltam elhesegetni a gondolataimat.
- Jó nézzük, mert nélküle amúgy se tudnék mit csinálni.- egyeztem bele.
- Ne legyél annyira elkeseredve, az én társaságom sokkal jobb a öcsémnél.- kacsintott rám az idősebb Leclerc. Hát azt elhiszem, hogy jobb.
- Neked amúgy nincs jobb dolgod annál, hogy az öcséd után kémkedsz? - kérdeztem tőle.
- Hát amúgy Austinnal mennénk biciklizni, de ez izgalmasabb- vigyorgott rám, a lehengerlően szép mosolyával.
- Aha szóval tudom már kitől örökölte az öcséd a késést és azt hogy nem veszi figyelembe amit mond neki az ember.
- Nem figyel rád? Azt hogy? Rád nem lehet nem figyelni.- na ezek hallatán mindjárt itt ájulok el.
- Ti ketten meg mit csináltok itt? - esett be az ajtón Austin. - Már vagy 20 perce várok rád Charles.- nagyon örülök, hogy ideért Austin, mert erre nem tudtam volna mit mondani.
- Hát öhm bocsánat csak más elvonta a figyelmem.- mondta Charles megbánva.
- Ki volt az? Mia? Ohhh megzavartam valamit?- vigyorodott el egyből.
- Nem - vágtuk rá egyszerre az idősebb monacoi pilótával.
- Ahaaaaaa. Na mindegy, de azért remélem majd az esküvőtökre meghívtok- mondta még mindig vigyorogva. Nekem meg vörösebb volt a fejem mint a ferraris kocsik színe.
- Mindenképpen, de amúgy csak Arthurt néztük, hogy udvarol a kiscsajnak. - mondta Charles. Idejött mellénk Austin és kinézett az ablakon Arthurékra.
- Jahj kis tubicáim, de aranyosak. - mondta nyálasan.
- Azok, de már egy jó ideje várok rá.- mondtam egy kissé idegesen.
- Örülök neki, hogy te is megtapasztaltad a Leclerc testvérek szokásait.
- Heee nem zavar hogy itt vagyok?- kérdezte Charles.
- Nemigazán.- vigyorgott rá az edzője.

- Szép jó reggelt mindenkinek.- mosolygott ránk Arthur miközben bejött az ajtón.
- Neked biztos szép és jó volt, de nekem kevésbé.- mosolyogtam rá kissé gúnyosan. Amúgy most, hogy így belegondolok nem volt olyan rossz Charlessal lenni.
- Uhhh igen, bocsánat a késésért. - mondta a fiú.
- Semmi baj, amúgyis láttuk, hogy jobb dolgod volt. - vigyorogtam rá.
- Tessék? Ti kémkedtetek utánnam?- kérdezte ledöbbenve.
- A báttyád ötlete volt.- szólaltam meg egyből.
- Persze, fogd rám. - morogta az orra alatt Charles.
- Na fiatalok figyeljetek, szerintem mindenki menjen a dolgára, mert már ígyis elkéstünk.- mondta Austin.
Miután Austinék elmentek biciklizni, mi bementünk a terembe.
- Na akkor egy kicsit futópadozunk, utánna erősítünk és nyújtás. - mondtam Arthurnak a feladatait. - Jövök veled futni, miközben beszélgethetsz nekem a ma reggeledről.
- Minek mondjam, ha láttátok?- kérdezte.
- Nem az érdekel amit láttam, hanem az, hogy mit érzel.- fordultam felés és néztem a szemébe. Sokáig farkasszemet néztünk, de végünk elkezdett beszélni.
- Nem szoktam lelkizni az emberekkel, mert általában nincs erre szükségem, de most tényleg jól jönne egy beszélgetés. - bólogatott Arthur.
Szóval az ismeretlen lányt Lianak hívják, annyit kell tudni róla, hogy most kezdett itt dolgozni fotósként, és Arthur már egyből szemet vetett rá. Lesznek még itt bajok, én mondom.