Érzelmektől hajtva (Charles Leclerc fanfiction) BEFEJEZETT

37. fejezet

Mia szemszöge

A mostani verseny helyszíne Mogyoród, vagyis a Hungaroring. Így a nyár elején konkrétan meg lehet sülni a napon, ezért úgy gondoltuk, hogy a szabad időnkben a srácokkal beülünk a kis helyünkre.
- Oh istenem klíma.- vetődött le a kanapéra egyből Austin, amikor megérkeztünk a hűs térbe. Egész délelőtt kint voltunk a tűző melegben, szóval mindenkinek jól esik ez a kis hűvös.
- Végre pihenhetek.- utánozta Charles Austin mozdulatát és elterült a kanepén.
- Na mit nézünk gyerekek?- pillantott ránk Daniel, aki konkrétan már napi szinten velünk van Landoval együtt.
- Nem romantikusat.- mondta azonnal Austin.
- Nem horrort.- folytattam én is arrébbtolva Charles lábát és leültem mellém, mire csak furán néztek rám a srácok.
- Szerintem inkább legyen valami sorozat.- dobta be az ötletet pár perc tanakodás után Arthur.- Megnéztétek már a Drive to survive 3. évadát?
- Én még nem.- ingatta a fejét Lando és Daniel.
- Én se.- húzta el a száját Charles.
- Én még egyik évadot se láttam.- szólaltam meg, mire döbbenten felém fordúltak.
- Komoly?- kérdezte Austin.- Én azt hittem, hogy normálisan nevelnek téged.- ingatta a fejét, mire a srácok felnevettek.
- Jó na. Még nem volt időm megnézni.- legyintettem.
- Na király akkor megnézzük? Még én se láttam.- szólalt meg Arthur és lehuppant az egyik fotelba.
- Ahaa.- bólogatott Lando.

Elkezdtük nézni a legutóbbi évadot, ami nemrég jelent meg, és a 2020-as szezont veszi alapúl. Ami ugyebár a ferrarinak nem a legjobb időszaka volt, de én azt mondom, hogy innen lesz szép felállni. Senki nem gondolta volna év elején, hogy így vissza tud jönni a csapat.........sőt Charles vezeti a világbajnokságot. Persze mindez mögött kegyetlenül sok munka van.
A tvre fordítva a fejem megpillantottam a következő rész első perceit, ami bemutatta, hogy ez a ferrari csapatáról fog szólni.
- Hát igen ez elég szégyenteljes futam volt.- szólalt meg Charles amikor a monzai futamot mutatták, ahol belement a gumifalba.
- Hát igaz, hogy nem a legjobb futam a 2019- es után, de nem csak a te hibád volt.- mondta neki Austin.
- És ez még csak egy a többi közül.- ingatta a fejét Charles elkeseredetten.- Na de idén rendbehozzuk.
- Így kell hozzáállni.- veregette meg a vállát Austin.

- Nem vágták ki?- kérdezte halkan Austin Charlest, amikor megjelent Charlotte, Charles exe a képernyőn.
- Nem.- ingatta a fejét dühösen. - Nem engedték. Azt mondták, hogy már minden kész van és az én kis személyes problémáim miatt nem fogják újracsinálni az egészet. Azért is nem akartam eddig megnézni.- suttogta, de én mellette ülve tökéletesen hallottam mindent. Próbáltam a tvre koncentrálni, de nem nagyon jött össze, a gondolataim elleptek és nem figyeltem mi is történik. Charlotte nagyon szép lány, meg egész kedvesnek is tűnik. Ahogy Charlesra mosolygott a felvételen, meg ahogy egymással beszélgettek, urrá lett rajtam a féltékenység. És az a legdurvább, hogy igazából fogalmam sincs miért. Látni őket így együtt fura érzéseket váltott ki belőlem. Olyan szép párnak tűnnek. Persze tudom, hogy már szakítottak, viszont azt nem, hogy miért. Igazából nekem ehez semmi közöm, meg Charleshez se, szóval nem is kéne ilyeneken gondolkoznom.
- Nem úgy volt, hogy ide te is jösz?- kérdezte tőlem Austin, mire gyorsan pislogtam párat és ránéztem a tvre, ahol éppen a ferrari 1000. futamára rendezett firenzei rendezvényt mutatták.
- De.- bólogattam.- Csak kimagyaráztam magam alóla.- vigyorogtam rá.
- Mint általában mindig.- bólogatott Austin szemforgatva.

                               ..........

- Mia gyere légyszi.- nyitott be hirtelen másnap reggel a szobámba Arthur.
- Mi a baj?- áltam fel egyből és ránéztem.
- Charles...
- Mi van vele?- kérdeztem megijedve.
- Szerintem beteg.- ment ki a szobából én pedig követtem Charles szobája felé.
- Mi a franc.- pillantottam meg Charlest az ágyában feküdve sápadtan és csillogó szemmel.
- Jó reggelt.- próbált meg rám mosolyogni, de nem nagyon sikerült neki.
- Basszus, de rosszul nézel ki.- szólaltam meg döbbenten.
- Kösz.- nevetett fel halkan.- Ilyen szép bókot még senkitől nem hallottam.
- Lázas vagy.- tettem a kezem a homlokára, ami forró volt.- Fáj még valamid amúgy?
- A fejem.- nézett rám fáradtan Charles.
- Hozok neked valami gyógyszert és egy lázmérőt is. Austin hol van?- kérdeztem.
- Apudat keresi meg.- válaszolt Arthur, miközben mentem a folyosó felé.
Az orovosi szovából kölcsönvettem egy lázmérőt és kértem lázcsillapítót is mellé. A liftbe beérve megláttam Landot, Georget és Pierret.
- Sziasztok.- mosolyogtam rájuk.
- Hali Mia.- köszöntek.
- Ki lázas?- pillantott a kezemben lévő dolgokra Pierre.
- Charles.- mondtam halkan.
- Komoly? - fordúlt döbbenten felém Lando.- Basszus szegény. De azért jól van? Nincs nagyobb baja?- érdeklődött aranyosan. Jó látni, hogy ennyire jó barátságok alakultak ki a pilóták között. Igaz, hogy a futamokon egymás ellen versenyeznek, de attól még nincsenek rosszban egymással....sőt nagyon szoros barátok is lettek.
- Fáj még a feje. Meg elég rosszul is néz ki.- motyogtam.
- Mindig rosszul néz ki.- legyintett Lando, mire halványan elmosolyodtam.
- Ennyire nem.- forgattam meg a szemem.
- Akkor ez azt jelenti, hogy szerinted máskor nem néz ki rosszul?- vigyorgott rám.
- Hát ööö....... Na jó ne szórakozz velem, úgy is tudja mindenki, hogy helyes.- forgattam meg a szemem. Istenem te lift. Mehetnél gyorsabban is, mert kezd nem tetszeni nekem ez a beszédtéma.

Amikor felértem a mi emeletünkre, akkor elköszöntem a srácoktól, és bementem Charles szobájába, ahol egyedül találtam őt.
- Az mi?- pillantott a kezemben lévő gyógyszerre.
- Lázcsillapító. Tuti, hogy lázas vagy, meleg a homlokod.- mondtam.- Tessék, mérd meg a lázad.- néztem rá.
- Azt írja ki, hogy 40.- adta vissza.
- Basszus.- kerekedett ki a szemem.- Ez nagyon sok. Vedd be a gyógyszert és utánna aludj vissza.- simogattam meg az arcát. Olyan rossz így látni a mindig mosolygós, boldog Charlest, aki most itt fekszik betegen az ágyban.
- Amúgy csak én lehetek olyan szerencsétlen, hogy a 30°-ban leszek beteg.- ásított egy nagyot.
- Egyáltalán nem vagy szerencsétlen, nem te tehetsz róla, hogy beteg lettél.- mosolyogtam rá halványan.- Na de most pihend ki magad, hátha jót tesz. A mai megbeszéléseidet pedig lemondom.- áltam fel mellőle.
- És az időmérővel mi lesz?- szólt utánnam halkan. Basszuskulcs. Nekem eddig ez eszemben sem volt, hogy ma időmérő van.
- Hát nem tudom.- fordúltam felé tanácstalanul.

Az idő csak telt, én pedig nem tudtam mit kezdeni magammal. Beszéltem apával is, aki szintén nem tudja, hogy mit kéne csinálni az időmérőig. Teljesen tanácstalanok vagyunk. Austint elküldtem Arthurral edzeni, én pedig itt maradtam Charles mellett.
- Mmm még álmodom, vagy te tényleg Mia vagy?- pillantott fel rám álmosan és a reggeli rekedtes hangjával beszélt hozzám, ami megmosolyogtatott.
- Tényleg én vagyok.- pattantam oda hozzá, hogy megnézzem, hogy még lázas e.
- De jó, hogy kaptam egy saját ápolónőt, csak azt sajnálom, hogy nincs rajtad az a szexi kis fehér ruha, ami általában rajtuk lenni szokott.- vigyorgott rám.
- Látom már jobban vagy.- forgattam meg a szemem mosolyogva.- És mintha már nem lenne olyan meleg a homlokod.
- Na király, jobban is érzem magam, mint reggel. Akkor mehetünk is az időmérőre.- állt fel az ágyból, de én egyből visszatoltam.
- Biztos, hogy nem.- ingattam a fejem.
- Mi az, hogy nem?- döbbent meg.
- Nem fogsz betegen beülni a kocsiba. Ha rajtam múlik, biztosan nem.- néztem a szemébe.
- Sajnálom szívem, de nem rajtad múlik.- ment el mellettem felvett egy pólót, és ki is indult a szobájából én pedig csak döbbenten fordúltam utánna. De hiszen beteg. Mégis, hogy akar így versenyezni??