Érzelmektől hajtva (Charles Leclerc fanfiction) BEFEJEZETT

25. fejezet

Mia szemszöge

Elindultunk a kajálda felé, amit Charles mondott. Időközben egy csomó dologról beszélgettünk, és egyre jobban megismertem a barátait. Thomas is tréner, mondjuk ez egész jól látszódik a testén is, Nico pedig vállalkozó.

- Mia, amúgy te mindig is Forma1- es pilótáknak a trénere akartál lenni?- kérdezte felém fordulva Thomas.
- Hát igazából mindegy, hogy kinek a trénere vagyok.- mondtam.- Csak tréner legyek.- nevettem fel.- Meg amúgy azért lettem itt a Forma1-ben, mert itt.......- nem fejeztem be a mondatot, mert Austin közbeszólt.
- Sok jó pasi van mi? Tuti azért jött.- vigyorgott rám idétlenül Austin, mire én viccből meglöktem, de azzal nem számoltam, hogy el is esik. Szóval szépen kiterült a járdán. Szerencsénkre nem volt rajtunk kívül itt senki.
- Basszus, tuti eltört valamim.- vágott szenvedő fejet.- Mia, te kajak ellöktél? - kérdezte döbbenten miután felfogta mi történt.
- Hát nem így terveztem.- húztam el a számat. - De amúgy megérdemelted. - legyintettem, mire a többiek felnevettek. Austin nagy nehezen felállt, és követett minket.
- Bocsi.- néztem rá kissé bűnbánóan, amikor mellém ért.
- Semmi baj. Tényleg megérdemeltem.- karolta át a vállam mosolyogva.- Tudom én, hogy nem érdekelnek a srácok, te nem olyan lány vagy. Amúgy a bátyád elküldött valami önvédelmi tanfolyamra vagy mi?- nevetett fel.
- Nem. Bár simán kinézném belőle hogy megteszi.
- Én is.- bólogatott.- De nem kell az neked. Mert itt vagyok én, meg Charles, aki bármikor megvéd.- mondta mellette Charles meg mosolyogva bólogatott.
- És mégis kitől?- húztam fel a szemöldököm.
- Hát majd attól, aki hozzád mer érni.- nézett a szemembe komolyan, szerintem neki is az lehetett a fejében, amin én gondolkoztam ebben a pillanatban. Austin is ott volt azon a bizonyos éjszakán, ahol végül szakítottam az első és eddig utolsó barátommal, ezért tud mindenről, ami akkor történt.
- Hú, szerintem inkább váltsunk témát.- rázta meg a fejét dühösen az emlék hatására.
- Szerintem is.- fordultam el tőle, és pont szembe találtam magam Charles gyönyörű zöld szemeivel, ami most egészen furcsán csillogott nem úgy, ahogy szokott, amikor rám néz. Ez most más volt, viszont nem láttam meg benne, hogy éppen mire gondolhat.
- Itt vagyunk.- fordította el felőlem a fejét, amikor meglátta az épületet.

Miután megebédeltünk, elköszöntünk a srácoktól, és visszaindultunk hárman a szállodába, ahol bementünk a szobánkba. Arthurral lesz egy edzésem pár perc múlva, szóval elindultam az edzőtermi részbe.
- Itt vagyok.- esett be az ajtón kifulladva a fiatalabb Leclerc fiú, a megbeszélt időpont után körülbelül 10 perccel.
- Futottál?- kérdeztem tőle, ahogy ránéztem.
- Aha. Bocsi a késésért.- bólogatott és lepakolta a cuccait mellém.
- Semmi baj.- legyintettem.- Mi jót csináltatok Liaval ma?
- Körbesétáltuk szinte az egész várost és voltunk a tengerparton is. - mosolyodott el. Látszik rajta, hogy odavan a lányért. Remélem ez fordítva is így van.- És nektek milyen volt a golf?
- Hát még bele kell jönnöm.- nevettem fel.- A hülye labda is csak akkor ment be, amikor ott volt a bátyád.- ráztam meg a fejem.
- A vonzereje a golflabdákra is kihat?- fogta a fejét röhögve.
- Jaaa.- forgattam meg a szemem.- Na kezdjük.- álltam fel, Arthur pedig követett.

Az egy órás edzés után már nem volt a mai nap semmi dolgunk, szóval felindultunk a saját szobánkba. Igazából az időt elütöttem a cuccaim összepakolásával, mivel holnap indulunk a következő verseny helyszinére, ami Azerbaijan lesz. A rámolás közben zenét hallgattam, folyamatosan énekeltem és táncoltam az ütemre, mint minden ember ilyenkor. Ugye ti is így szoktátok?

Amikor befejeztem arra lettem figyelmes, hogy valaki kopog az ajtómon, szóval felálltam az ágyamról és kinyitottam a szobám ajtaját, ahol megpillantottam Charlest.
- Zavarlak?- nézett rám.
- Dehogy. Most lettem kész a pakolással.- mondtam.
- Nincs kedved eljönni velem valahova?- kérdezte reménykedve.
- Hova?- kiváncsiskodtam.
- Az titok. De majd megtudod, ha jösz.- kacsintott rám. Hát mégis hogy lehet nemet mondani neki?
- Jó.- sóhajtottam.- Megyek.
- Király.- vigyorgott.- De most hozzál magaddal valami pulcsit is, mert kezd hűvös lenni.- mondta, mire beszaladtam a szobámba és a szék támlájáról felkaptam Charles pulcsiját, amit múltkor adott ide, és amit azóta se adtam neki vissza. De nincs is szándékomban.
- Már hiányoltam a pulcsim.- nézett a kezemben tartott puha anyagra.- Mikor kapom vissza?
- Szerintem soha.- vigyorogtam rá.- Tudod, eléggé kényelmes, szóval inkább megtartom ha nem baj.
- Persze, hogy tudom mivel az enyém. Sőt az egyik kedvencem.- nevetett fel.- Jól van mindegy tartsd meg.- legyintett mosolyogva.
- Kösziiii.- öleltem magamhoz a pulcsit, aminek még mindig eszméletlen jó Charles illata van. Szerintem sose fogom kimosni.
- Na mehetünk?- nézett rám.
- Ühüm.- bólogattam, miközben felvettem a sárga pulóvert.
A szállodából kiérve tényleg egy kissé megborzongtam a hűvös levegőttöl, de legalább így nem fáztam.
- Na hová is megyünk?- néztem fel a mellettem sétáló fiúra.
- Még mindig nem mondom el.- rázta meg a fejét mosolyogva.
- Ne mááár. Nem szeretem, ha valamit nem tudok.- biggyesztettem le a számat.- Kitudja mit akarsz velem csinálni.- húztam össze a szemem.
- Semmi rosszat tényleg.- nevetett fel Charles.- Csak sétálunk egyet.
- Ahaaa.- bólogattam.
- Hallottam, amikor énekeltél.- nézett le rám.
- Ennyire áthallatszott?- húztam el a számat.- Pedig nem is voltam hangos ugye?- kérdeztem reménykedve.
- Dehogy.- nevetett fel. Szóval akkor igen. Pedig nekem nem tűnt annak. Túl vékonyak a falak sajnos.- De nekem amúgy tetszett.- mosolygott rám.
- Neked lehet. A szálloda többi vendégének nem biztos.- ráztam meg a fejem sóhajtva.
- Szerintem nekik is tetszett. De amúgy kétlem, hogy hallották volna, én is csak azért, mert a folyosón voltam.- mondta Charles.
- Na mindegy.- legyintettem.- Amúgy kedvesek voltak ma a barátaid.- néztem rá témát váltva.
- Azok. - nevetett fel.- Azt mondták, hogy jobban bírnak téged, mint az eddigi barátnőimet.- mondta, miközben a földet nézte.
- És ez jó?- kérdeztem.
- Hát nem tudom mégis ezt hogy gondolták, mert téged és őket még csak összehasonlítani se lehet.- ingatta a fejét.
- Miért?- néztem rá.
- Mert te pont az ellentétük vagy. - mondta a szemembe nézve.- Tudod, régen én is máshogy láttam ezeket mint most. Amikor elkezdtem híresebb és egyre felkapottabb lenni a nők körében, akkor csak sodort magával az élet. Persze szerencsére nem szállt el az agyam, mert akkor nagy baj lett volna, de így is elég sok hibát elkövettem a magánéletemben is és a versenyautóban ülve is. Mostmár tudom, hogy ez a sok rossz azért kellett, hogy tanuljak belőle, és ezáltal erősödjek.- öntötte ki nekem a szívét, én meg figyelmesen hallgattam és kezdtem megérteni milyen élete is lehetett.
A tvből, a sajtóból és az internetről mindig csak a csillogást, fényűzést, szépséget, szóval mindig csak a jó oldalát lehet látni a híres emberek életének. Az e mögött rejlő dolgokat senki nem veszi észre. De ha egyszer hibázik az ember, akkor az egyből mindenkinek feltűnik. Viszont nincs tökéletes ember, mindenkinek vannak hibái valakinek kisebb, valakinek nagyobb. Ezzel együtt kell elfogadni az embereket, és segíteni nekik.
- Szerintem az egy nagyon jó dolog, hogy felvállalod és elismered, hogy hibáztál, és azon vagy, hogy többet ez ne forduljon elő. - néztem rá.
- Mindig is azon voltam, hogy ne legyenek ilyenek, de hát nem minden úgy jön össze ahogy én akarom.- nevetett fel keserűen.
- Ismerős érzes. - bólogattam.- Figyelj, én mindig is csak apától hallottam rólad, jó bevallom, hogy nem nagyon érdekelt amit nekem magyarázott veled kapcsolatban.- húztam el a számat, mire Charles felnevetett.- De sose mondott rólad semmi rosszat, sőt mindig csak fényezett, amit szintén nem értem miért.- forgattam meg a szemem.- Bocsi elkalandoztam, na szóval az a lényeg, lehet, hogy voltak hibáid, mindenkinek vannak, de ezek mellett rengeteg jó dolgot tettél és még fogsz is szóval azok a kis hibák csak eltörpülnek majd ezek mellett.
- Kösz Mia.- karolta át a vállam miközben rám mosolygott.
- Mégis mit köszönsz?- pillantottam fel rá.
- Azt, hogy őszinte vagy.- nyomott egy puszit a hajamba.

Sziasztok!
Ha tetszett neketek ez a rész, akkor írjátok meg kommentben, és küldjetek egy vote-ot.❤

Nemrég lett vége az időmérőnek, Charles 4. lett.
Ki mit szól hozzá?
Szerintetek milyen lesz a holnapi futam?

Kíváncsian várom a ti véleményeteket!🥰