Érzelmektől hajtva (Charles Leclerc fanfiction) BEFEJEZETT

24. fejezet

Charles szemszöge

Mivel egész héten itt leszünk, gondoltam meglátogatom a drága barátaimat futás után, a golfklubjukban Miával és Austinnal. Arthurék nem jönnek, mert kitaláltak valami más programot maguknak.

Éppen Arthurt várom, hogy induljunk a szálloda elé, mert megint el fogunk késni, ha nem iparkodik.
- Mehetünk.- állt meg mellettem az öcsém.
- Okés.- elindultunk, és elkezdtünk beszélgetni.- Már múltkor is akartam kérdezni, de nem volt rá alkalmam, hogy az imolai verseny előtt miért ment oda hozzátok Max?- kérdeztem rá, ami azóta is foglalkoztat.
-Elvileg sok sikert kívánni.- húzta el a száját Arthur.- De amúgy tuti Mia miatt.- nézett rám.
- Fhú.- ingattam meg a fejem.
- De nyugi. Mia lekoptatta.- vigyorgott rám.
- Mi?- fordultam felé kíváncsian.
- Igen, igen.- bólogatott.- Mondta, hogy van még megbeszélni valónk, és ezzel célozgatott, hogy hagyjon minket békén. Olyan döbbent fejjel ment el.- nevetett fel Arthur.
- Nem jön be neki?- kérdeztem.
- Dehogy jön. - ingatta a fejét. Engem ez a kijelentés pedig különös módon megnyugtatott.- Amúgy mesélte, hogy amikor először találkoztak, akkor megjelentél, azzal az indokkal, hogy érte jöttél.
- Ahaaa.- húztam el a számat.
- De viszont nem érti, hogy miért nem akartad, hogy vele legyen.- mondta.
- Na azt még én se tudom.- ráztam meg a fejem.
- Szerintem tudod.- mosolygott rám az öcsém.
- Csak olyan fura volt őket egymás mellett látni. Jó mondjuk nekem semmi közöm hozzá, hogy kivel beszél, meg mit csinál, de akkor is.- osztottam meg a gondolataimat.

Időközben megérkeztünk a szállodához, ahol már vártak minket az edzőink.
- Milyen pontosak.- nézett ránk Austin.
- Mi mindig.- vigyorgott rá Arthur.
A szokásos kilóméterek megtétele után átöltöztünk és elindultunk a klubhoz.
- Golfozni fogunk?- kérdezte Mia, amikor meglátta, hová is jöttünk.
- Ühüm.- bólogattam.
- Még sose golfoztam.- nézett rám.
- Majd megtanítalak.- mosolyogtam rá.- Maradjatok itt, mindjárt jövök.- mondtam nekik, amikor megláttam Nicot és Thomast, így odamentem hozzájuk.
- Sziasztok.
- Csá haver. Rég láttalak.- veregették meg a vállam.- Gratula a versenyhez.
- Köszi.
- Austinnal jöttél?- kérdezték.
- Aham, meg Miaval.- néztem magam mögé, mire a srácok is odafordultak.
- Hűha. Nagyon szép csaj. Ő Arthur edzője?- nézett végig Mián Nico.
- Igen.
- Véletlenül nem egy modell?- nevetett fel Thomas.
- Nem tudok róla.- ingattam a fejem.- Bár úgy néz ki.
-És......?- húzogatta a szemöldökét vigyorogva Thomas.
- Mi és? - néztem rá értetlenül.-Nincsen semmi és.
- Na majd elhiszem, ha nem így nézel rá.- mondta, miközben elindultak Austinék felé, én pedig megráztam a fejem és követtem őket.
Miután bemutatkoztak egymásnak, bementünk a pályára.

- Ezt mégis, hogy kell jól megfogni?- nézett rám aranyosan Mia a golfpálya széléről és tehetetlenül fogta a kezében az ütőt.
- Megyek segítek.- álltam fel mosolyogva és odasétáltam hozzá. A kezét óvatosan ráhelyeztem az ütőre, megfogtam a derekát, és beállítottam, a helyes lendítő helyzetbe.
- Na most, pedig csak lendíts egy kicsit.- suttogtam a fülébe, mire egy kissé megborzongott, nekem ettől pedig mosoly kúszott a számra.
- Ez komolyan bement?- nézte döbbenten a lyukat, ami elnyelte a golflabdát.
- Igen, méghozzá elsőre. - nevettem fel.- Gyorsan tanulsz.
- Ja, még jó, hogy két méterrel arrébb lévő helyre el tudom gurítani.- forgatta meg a szemét vigyorogva.
- Mehet messzebbre is.- mutattam a másik oldalra.
- Biztos?- nézte elbizonytalanodva a pályát, ahol már azért jóval messzebbre kellett elütni a labdát.
- Persze. Na segítek, gyere.- húztam magam elé. Ráraktam a kezem az övére, és együtt meglendítettük a golfütővel a golflabdát, ami egy kicsivel, de elment a lyuk mellett.
- Lesz ez jobb is.- vonta meg a vállát.
- Így kell hozzáálni. Na, próbáld egyedül is, mindjárt visszajövök.- mondtam neki mosolyogva, elvettem a kezem az övéről, és megfordultam. Egyből azt vettem észre, hogy a három idióta barátom folyamatosan vigyorogva néz minket.
- Miért néztek így?- mentem oda szemforgatva.
- Mert mondjuk innen lehet látni a köztetek lévő szexuális feszültséget?- vigyorgott Nico.
- Hülye. Nem is.- ráztam meg a fejem nevetve, miközben leültem melléjük. Barmok.
- Amúgy sokkal jobban bírom a csajt, mint eddig bármelyik barátnődet.- komolyodott el.
- Én is, pedig még csak most ismertük meg.- mondta Thomas.
- És én is. Mondjuk Miát hamarabb ismertem mint téged. Olyan mintha a húgom lenne.- nézett rám Austin.- Amikor először találkoztam vele, már akkor bírtam, pedig még csak 12 éves volt.- mondta.
- Vágom mindenki jobban bírja.- néztem végig rajtuk. - Én is.
- Van barátja? - kérdezte Thomas.
- Nincs.- rázta meg a felét Austin.
- Na akkor szabad a terep.- vigyorgott rám a haverom.
- Ti amúgy nem akartok csinálni valamit?- váltottam témát.
- Aha, tereli a témát.- forgatta a szemét vigyorogva Nico.
- Nekem jobban tetszett a műsorotok, szóval jól el vagyok. Mint valami nyálas romantikus film komolyan.- mondta Austin.
- Jó élvezd tovább mert én inkább visszamentem.- indultam vissza Miához.
- Jobb a társaság mi?- kiáltott utánnam a hülye edzőm, és közben hallottam, hogy a másik kettő röhög.
- Sokkal jobb.- kiáltottam vissza szemforgatva. Istenem, én a szezon folyamán meg fogok őrülni. Vagy Austintól vagy Miától. Austintól azért, mert fáraszt a hülyeségeivel, Miától pedig azért, mert fogalma sincs róla, hogy egy ilyen beállással, ahogy most állt a lendítő pozicióban, milyen hatással van rám. Kezd kissé szűk lenni alul a hely......
Vagy ahogy rám mosolyog, vagy ha nevet. Basszus, itt még bajok lesznek. Nagy bajok.
- A többiekkel mi van?- kérdezte őket nézve, amikor odaértem hozzá.
- Moziznak.- legyintettem, mire furán nézett rám.- Ne akard tudni.- nevettem fel.
- Okés.- vonta meg a vállát.
- Na, hogy megy?- támaszkodtam meg a golfütőn, miközben ránéztem.
- Kettő egy kicsivel mellé ment, a többi meg sokkal messzebb.- húzta el a száját.
- Muti csak, hogy csinálod.- kértem. Mia megfogta az ütőt úgy, ahogy mutattam neki, lendített, és elgurította a labdát, ami pontosan belement a lyukba.
- Hát ez nem igaz.- nézte döbbenten. - Eddig szenvedtem vele, de amikor itt vagy akkor meg egyből belemegy. Persze, ha egyedül próbálkozok, még közel se kerül hozzá. - rázta a fejét mosolyogva.
- Nem lehet, hogy a közelségem miatt ment be?- vigyorogtam rá.
- De lehet.- nézett rám.- Sajnos olyan világban élünk, ahol még a golflabdák meg golfütők is imádnak téged.- forgatta meg a szemét, mire felnevettem.
- Hát na, kegyetlen csáberőm van.- vontam meg a vállam még mindig vigyorogva. Csak sajnos nem mindenkire hat...
- Látom.- mosolygott rám.- Na most a mester következik.- adta át nekem a labdát és az ütőt. Elütöttem a labdát és egyből bement a helyére. Ránéztem Miára, akinek még a szája is nyitva maradt döbbenetében.
- Na jó. Ezt hogy?- nézett rám kitárva a kezeit.
-Sokat gyakoroltam. Elsőre nekem se ment így. - mosolyogtam.
- Jó én feladom.- emelte fel a kezeit, és odament a srácokhoz én pedig nevetve követtem.
- Na hogy ment?- vigyorgott rá Austin.
- Mikor hogy.- vonta meg a vállát.- Amikor egyedül próbáltam még csak meg se közelítette a lyukat, de ha már Charles is ott volt, akkor persze egyből belement.- panaszolta Mia.
- Van ez így. - vigyorgott.- Charlesnak kiváló lyukérzéke van.- suttogta a hülye edzőm, úgy, hogy senki ne hallja, de bánatára én ott álltam mellette, és minden szót tisztán hallottam. Kapott is egy ütést a vállára.
- Te barom. Itt állok melletted, és nem vagyok süket.- ráztam meg a fejem.
- Pedig azt hittem, hogy nem fogod hallani.- húzta el a száját.
- Sajnos hallottam.- forgattam meg a szemem.
- Miről beszéltek?- érdeklődött Thomas.
- Semmi fontosról.- legyintettem.- Nem megyünk el kajálni?- kérdeztem.- Én már éhes vagyok.
- De menjünk.- álltak fel a többiek.

Sziasztok!
Remélem tetszenek nektek a részek, ha igen, írjátok meg kommentben és küldjetek egy vote-ot.❤
További szép napot mindenkinek!🥰