"Hogy tud ennyire hatni rám egyetlen mosolya? Egyetlen gödröcskés mosolya?"
"Ha vele vagyok egyszerűen, olyan mintha valami álomvilágban élnék. Akkor minden jobb, minden szebb és minden boldogabb."
"- Azt se tudom, hogy mi a szerelem.- suttogta halk...
A mai nap a "józanodásról" fog szólni, vagyis Austinnak biztosan. Mondnám, hogy olyan nagy örömmel ugrottam ki az ágyból, de akkor hazudnék. Rettentően zúg a fejem, pedig nem is ittam sokat. Szerintem inkább csak a hangos zene miatt. Muszáj voltam kiszállni a puha ágyamból, mert a hasam folyamatosan jelzett, hogy én éhes vagyok. Gyorsan felöltöztem és mentem a szálloda étkezőjébe, ahol Arthur találtam, szóval leültem hozzá. - Jó reggelt.- köszöntem neki mosolyogva. - Neked is- nézett rám. - Hogy vagy?- kezdeményeztem beszélgetést. - Soha jobban.- vigyorgott.- Tegnap megcsókoltam Liat. - Láttam, ahogy a többi ember is a szórakozóhelyen.- nevettem fel. - Amúgy nem így terveztem, csak úgy megtörtént. De nem bánom, mert nem utasított vissza. Szeretném, ha a barátnőm lenne.- gondolkozott. - Ha igazán tetszik, meg ha tudod, hogy szereted és ő is viszont, akkor harcolj érte.- bíztattam. - Én tényleg szeretem. - Jó, csak nem akarom, hogy később sérülj, de ha úgy gondolod, hogy menne, akkor csábítsd el.- mondtam. - Jó, szerintem amúgy ez már megtörtént.- gondoltam át. - Meg hát. Csak rámosolygok és elájul.- nevetett fel. - Szerintem én is mindjárt elájulok.- vánszorgott oda az asztalunkhoz Austin. - Hát miért? Talán megártott a tegnapi nap?- vigyorogtam rá gonoszul. - Áh dehogy.- röhögött magán.- Na együnk valamit mert éhen pusztulok. Jön velem valaki a svédasztalhoz?- kérdezte. - Én megyek.- álltam fel. Reggelizés közben megbeszéltük a holnapi repüléssel kapcsatos dolgokat és azt, hogy ma még elmegyünk együtt biciklizni mind a négyen, bár még Charles szerintem húzza a lóbőrt. Na mindegy, majd felkel. A szobámba visszaérve nagyjából összepakoltam, mivel holnap korán indulunk és reggel nem szeretek rámolni. Ezután elmentünk biciklizni a srácokkal. Hát úgy látszik, hogy ezt jobban szeretik, mint a futást.
Hamar eljött a következő nap, amikor megyünk a jövőheti verseny helyszinére, ami nem más mint Spanyolország. - Na, mindenkinek meg van mindene?- kérdezte Austin mikor felszálltunk a repülőre. - Remélem, bár amúgy mindegy mert úgy se megyünk vissza érte ha nincs itt valami.- nézett rá Arthur. - Hosszú lesz az út szóval foglaljátok el magatokat valamivel.- mondta a magánrepülő pilótája. Leültem az egyik székbe az ablak mellé. Mindig van bennem egy kis félelem, amikor repülőn vagyok, de ha kinézek az ablakból és meglátom a gyönyörű kilátást, akkor ez szerencsére elmúlik. A fiúk elfoglalták magukat, szóval én is úgy döntöttem, hogy csinálok valamit. A szabadidőmben általában rajzolni, olvasni vagy zenéthallgatni szoktam, de mivel nincsen nálam most könyv ezért marad a rajzolás zenehallgatással. Imádok rajzolni, kiskoromtól kezdve sokan mondják, hogy nagyon szépen rajzolok, de szerintem nem a legjobban. Már azt is kitaláltam, hogy mit fogok rajzolni. Vagyis kiket. Charlest és Arthurt. Elindítottam egy lejátszási listát a telefonomról, bedugtam a fülembe a fülhallgatót és elmerültem a rajz világában. Azt a képet örökítettem meg a lapon, amikor Charles fél karral átkarolja az öccsét, mindkettőjükön csapatpóló van, és vigyorognak a telefonom kamerájába. Ez nagyon aranyos kép.
Csak akkor néztem fel a fiúkra, amikor készen lettem. Elégedett vagyok azzal amit csináltam, szerintem egész jó lett, de kíváncsi vagyok a többiek véleményére is. Felálltam és odamentem hozzájuk. - Na mizu Mia?- kérdezte Austin. - Semmi, csak jöttem megmutatni a rajzomat, érdekel a véleményetek.- megfordítottam a kezemben lévő füzetet és megmutattam nekik a rajzot. - Na, milyen?- kérdeztem izgatottan, várva a reakcióikat. - Azta.... ez hihetetlenül jó lett.- nézett rám elismerően Charles. - Rohadtul helyesek vagyunk.- nézett döbbenten Arthur.- Még jobb, mint a valóság.- nevetett fel. - Igen, Mia ez nagyon jó rajz lett. De ezt már megszoktam tőled, mindig szép amit csinálsz.- mosolygott rám kedvesen Austin. - Köszönöm.- néztem rájuk. - Add csak ide, hagy rakjam ki az instámra. - kérte el Charles. - Ezt mindenkinek látnia kell, hogy milyen szépet rajzolt rólunk a művésznő. - vigyorgott rám. És tényleg kirakta. Nagyon sok kedves komment érkezett rá, de a legjobban a Landoé és Danielé tetszett.
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
landonorris: Nem csak egy profi táncos, hanem még ilyen gyönyörűen is rajzol. Minden tiszteletem @miabinotto. 🤩🤗
danielricciardo: @landonorris Mondtam én, hogy nem semmi a kiscsaj. Tartsátok meg fiúk. 😉 @arthur_leclerc @charles_leclerc
arthur_leclerc: Nem adjuk senkinek!😂. Ugye @charles_leclerc? charles_leclerc: Bizony.❤
miabinotto: Köszi srácok, aranyosak vagytok🥰 @landonorris @danielricciardo. Ti meg úgyse szabadultok tőlem😂❤@arthur_leclerc @charles_leclerc.
A repülőről leszállva egy kocsi elvitt minket a szállodába, ahol meg fogunk szállni. Apával és még pár munkatárssal a szálloda előtt találkoztunk, mivel ők hamarabb jöttek. - Remélem jól utaztatok.- fogadtak minket.- Az a helyzet, hogy nem tudnak külön szobákat adni mind a négyőtöknek, csak úgy, ha kaptok egy lakosztályt, amin belül lesz 4 szoba. Jó lesz ez így?- kérdezte apa. - Ühüm.- bólogattam. Szóval bepakoltunk a saját kis szobánkba és elmentünk pihenni, mert senki nem aludt a repülőút alatt és fáradtak voltunk.
Amikor felkelltem még csak este 7 órát mutatott a telefonom. Úgy döntöttem, hogy elmegyek vacsorázni. Amikor kiértem a saját szobámból a "nappalinkba" láttam, hogy Charles is itt van. - Jó reggelt.- köszönt nekem.- Vagyis estét. Kinek mi.-nevetett fel. - Hát igen. Megyek enni, jösz velem?- kérdeztem. - Igen, amúgy is éhes vagyok.- állt fel. A szálloda étkezőjébe érve láttunk más csapatokból pilótákat, akik köszöntek Charlesnak. Leültünk egy szélre eső asztalhoz és elkezdtünk enni. Egyszer csak lehuppan mellénk Lando és két másik pilóta. - Hát megérkeztetek. - köszönt sajátos módján Lando.- Uuu Mia eszméletlen jó lett a rajzod. - Köszönöm- mosolyogtam rá. - Szia, mi még nem mutatkoztunk be. Én Pierre Gasly vagyok mellettem meg George Russell. - Sziasztok, én pedig Mia Binotto.- fogtam velük kezet.- Arthur trénere. - Charles, én még nem is gratuláltam a győzelmedhez. Nem is láttalak azóta. Nagyon király voltál haver. - veregette meg a vállát George. - Köszi. - Az öcséd se semmi. Első versenyén második hely.- mondta elismerően Pierre. - Ja, tudtam én, hogy rám ütött.- nevetett fel Charles.- Meg amúgy Mia érdeme is, amiért ráncba szedte.- nézett rám. - Áh amúgy nem nagyon, inkább többet beszélgettünk mint edzettünk.- nevettem fel. - Ez is egy módja annak, hogy jobb legyen.- tárta szét a karját Lando.- Engem Jacob folyamatosan terrorban tart. Nagyon kemény az edzése. - beszélt a tréneréről. - Én bírom Austint, de mondtam amúgy Arthurnak, hogy ha szeretne szívesen cserélek vele.- vigyorgott rám, mire én ösztönösen megráztam a fejem. Nem bírnám ki, hogy ne őt bámuljam egész edzés alatt, főleg ha póló nélkül van. - Na azt biztos, hogy nem.- tiltakoztam. - Ki ne cserélne vele...... Milyen mázlista már, hogy egy lányt kapott edzőnek.- mondta Lando és a többiek is bólogattak. - Komolyan én vagyok itt az egyetlen női tréner?- kérdeztem döbbenten. Azt hittem, hogy vannak rajtam kívül is. - Nem, van még Lewis trénere, Angela.- nézett rám Charles. - Na, mi csak amúgy köszönni jöttünk, szóval megyünk is.- köszöntek el Georgeék. - Hagyunk titeket tovább romantikázni.- vigyorgott Lando. - Már pont kérni akartam.- forgatta meg a szemét Charles, miközben ők röhögve elmentek. Nekem meg rendesen égett a fejem.
