Érzelmektől hajtva (Charles Leclerc fanfiction) BEFEJEZETT

42. fejezet

Mia szemszöge

- Marco. Szia.- köszöntem neki a telefonban, amikor felvettem.
- Basszus Mia. Ráérsz most?- hallottam feszült hangját.
- Rá persze, de mondjad már mi a baj.- mondtam aggódva.
- Carina rosszul van. Folyamatosan hány meg hasonlók, nekem meg azt mondja, hogy semmi baja, biztos csak elrontotta a gyomrát. És nem akar dokihoz menni. De basszus nekem 5 perc múlva a cégnél kéne lennem egy fontos tárgyaláson, de nem merem egyedül itthagyni.- hadarta idegesen.
- Hé nyugi. Megyek és figyelek rá. Nemsokára ott vagyok, te pedig szépen menjél a céghez.- mondtam neki.
- Huh okés.- fújta ki lassan a levegőt.- Imádlak hugi. De azért bármikor hívhatsz, ha esetleg nagyobb baja lenne.
- Nyugi, nem lesz.- mosolyogtam el halványan és elköszönve leraktam a telefont. Már csak azt kéne kitalálnom, hogy jutok oda. Mivel én most itt vagyok Monzában.
- Ahj.- sóhajtottam és kisétáltam a paddockból, ahol szembejött velem Charles.
- Minden oké?- pillantott rám furán.
- Persze.- mosolyogtam rá halványan.
- Nem úgy tűnik.- méregette az arcomat összehúzott szemmel.
- Na jó. Nem. El kéne mennem Carinahoz, mert rosszul van és Marco nem tud vele lenni ezért mondta, hogy vigyázzak rá. De nem tudom, hogy jutok Milanóba.
- Én szívesen elviszlek.- nézett a szemembe.
- De neked már szüneted van. Biztos lenne jobb dolgod is, mint engem hurcolászni.- sóhajtottam. Nem kérhetem tőle, hogy a nyáriszünete idejét is velem töltse, pedig igazán szeretném.
- Nincs jobb dolgom.- mosolygott rám.- Na menjünk.

- Sziasztok.- pillantott ránk Carina, amikor megérkeztünk hozzá.
- Jézusom. Jól vagy?- néztem rá. Eléggé rosszúl nézett ki, vagyis meglátszott rajta, hogy hányt.
- Persze. Kutya bajom.- legyintett halványan mosolyogva.- Csak Marco fújja fel a dolgot. Reggel kezdődött az egész. Amikor felkeltem, akkor egyből hányinger jött rám, és fogalmam sincs mitől, mert szerintem tegnap nem ettem semmi fura ételt.- mondta. Én pedig elgondolkodtam.
- Nem lehet, hogy terhes vagy?- kérdeztem.
- Mi?- bámult rám Carina teljesen sokkoltan.- Dehogy. Biztos, hogy nem. Vagyis nem tudom.- zavarodott össze, és újból elszaladt. Gondolom a mosdóba.
- Terhességi tesztet kell venni.- néztem Charlesra, aki csak tanácstalanúl pillantott vissza rám. Na igen, ilyen ez, amikor egy fiúnak magyarázom.- Lennél olyan nagyon aranyos, hogy elmész a gyógyszertárba, ami itt van az utca végén?- kérdeztem reménykedve.- Nem hagyhatom itt egyedül így Carinat.
- Én? Terhességi tesztért?- vonta fel a szemöldökét. Hát oké, ez tényleg nem a legjobb ötlet. Bárki elkezdene egyből kombinálni, ha felismernék. De csak akkor, ha felismernék.
- Igen.- vigyorogtam rá. Felkaptam Marco bézbólsapkáját a komódról, szereztem egy napszemüveget és így minden meg van oldva.
- Nem vagyok felismerhető?- nézett rám a tükörből.
- Nekem az vagy, de csak azért, mert én öltöztettelek be, amúgy nem fognak felismerni. Remélem.- sóhajtottam. Charles elment én pedig megnéztem Carinat, aki a Wc- nek támaszkodott.
- Mia?- pillantott fel.
- Igen?- guggoltam le hozzá.
- Mi van, ha tényleg babát várok?- kérdezte maga elé meredve.
- Akkor örülünk.- simogattam meg a vállát mosolyogva, és hallottam, hogy becsapódott az ajtó, ezért biztos megjött Charles.
- Hoztam hármat is, mert nem tudtam, hogy melyik a jó.- adta a kezembe Charles a dobozokat.
- Kösziii.- mosolyogtam rá.- Ugye nem ismertek fel?
- Nem, dehogy. Neked hála.- mosolygott vissza rám.

- Annyira türelmetlen vagyok.- sóhajtottam, mert már Carina legalább 5 perce bent van a mosdóban és semmi hír róla.
- Nyugi.- ölelte át a vallam Charles.- Minden okés lesz.- mondta, és ebben a pillanatban a leendő sógornőm kisétált végre az ajtón a három teszttel a kezében.
- Na?- pattantam fel és elé állva figyeltem az arcát.
- Terhes vagyok.- sírta el magát, én pedig egyből megöleltem.
- Úristeeeen. Ugye örülsz?- engedtem el, Carina pedig mosolyogva bólogatott.
- Gratulálok.- ölelte meg Charles is.
- Köszi. Nélkületek tuti, hogy most nem örülnék így itt. De maradhat titokban?
- Persze.- bólintottunk mindketten.
- Mit fog szólni hozzá Marco?- pillantott ránk ijedten.- Tuti nem akart még gyereket. Azt beszéltük, hogy először házasság, és utánna majd később gyerek.
- Hé nyugi. Marco örülni fog neki, mert szeret téged. - mosolygott rá aranyosan Charles.
- Tuti?- szipogva pillantott fel rám.
- Tuti. Tudod, hogy te vagy neki a legfontosabb. - mondtam neki.