Érzelmektől hajtva (Charles Leclerc fanfiction) BEFEJEZETT

39. fejezet

A Hungaroring futamán Charles végül tudott bizonyítani az időmérői balesete után, és első helyen ért célba, aminek mind nagyon örültünk. A futamon sokkal jobban érezte magát,  így már én kevésbé aggódóan figyeltem rá, mert nem akartam megint véletlenül felidegesíteni.
A napok és a hetek egyre gyorsabban teltek, és végre elérkeztünk a monzai futam hétvégéjéhez, amit már nagyon vártam, mert végre láthatom anyát, a tesómat és a barátnőimet.

Éppen a srácokkal a paddock előtt állunk, amikor érzem, hogy egy kis test nekiszalad a lábamnak.
- Miaaaa.- ölelte át szorosan a lábaim Luca. Luca az unokabátyám, Matteo kisfia. Hihetetlenül aranyos kis teremtés.
- Szia.- gugoltam le hozzá és megölelgettem.
- Mia, nem is mondtad, hogy van egy fiad.- nézett rám Lando döbbenten.
- Jézusom, dehogy van.- nevettem fel.- Ő az unokatesóm kisfia.- magyaráztam meg neki. Fogalmam sincs, honnan jött, hogy az én fiam. Igaz neki is szőke haja van, de azért nem hasonlítunk annyira.
- Nem bírom.- fogta a hasát Austin folyamatosan röhögve.- Barátja sincs te okos. Hogy lenne gyereke??- kérdezte.
- Kivel jöttél?- fordúltam inkább Luca felé.
- Marcoval.- nézett rám aranyosan a szép nagy szemeivel.
- Kivel mással.- forgattam meg a szemem.- Csak ő nem tud vigyázni egy gyerekre.- álltam fel és körülnéztem, így megláttam a bátyámat körülbelül 4 méterre tőlünk.
- Mint ha kifutón lenne.- vihogott Austin ránézve. Ez a kijelentés nem állt messze a valóságtól, mivel szinte mindenki őt nézte, ahogy napszemüveggel a fejét, belőtt hajjal rövidnadrágban és egy fekete pólóban felénk tart. Komolyan modellnek érzi magát?
- Sziasztok.- állt meg mellettünk mosolyogva és kezetfogott a fiúkkal.- Hát hugi nem sokat nőttél, mióta találkoztunk.- karolta át a vállam vigyorogva.
- Tudom.- forgattam meg a szemem.- Amúgy miért nem tudsz Lucara figyelni? Meg egyáltalán miért te vagy vele?
- Mert ma van a szülinapja, és nekem kell rá vigyáznom. És mivel én vagyok a legjobb keresztapa ezért elhoztam, hogy láthassa a kedvenc pilótáját. Ugye öcsi?- borzolta össze a haját.
- Ühüm.- nézett fel rá mosolyogva Luca.
- Azt akarod, hogy én vigyázzak rá ugye?- láttam át egyből rajta.
- Dehogy.- ingatta a fejét hevesen, miközben vigyorgott.- De amúgy hozzád is jöttem. Segítség kéne.- pillantott rám.
- Jó.- bólintottam.- Gyere szívem, átpasszolunk Charlesnak.- fogtam meg a kezét és odaadtam Charlesnak.- Imád téged, szóval bármit is csinálsz vagy mutatsz neki érdekelni fogja. - pillantottam a pilótára.- Csak légyszi nagyon vigyázz rá, mert ezzel a hülyével beszélnem kell. Austinra meg nem merem hagyni.- mondtam neki.
- Ezt meg se hallottam.- szólalt meg mögöttem az említett.
- Ez nem ér. Komolyan Charles a kedvence?- sóhajtott fel Daniel.
- Tuti csak azért, mert apa telebeszélte a fejét.- fordúltam felé vigyorogva.
- Neeem. Ő a legjobb.- szólalt meg Luca, mire mind ránéztünk. Charles pedig mosolyogva felemelte a 6 éves kisfiút aki majd kicsattant az örömtől, hogy a kedvence és egyben példaképe kezeiben van.
- Na oké, szerintem ellesznek.- nézte őket mosolyogva Marco, így mi arrébvonultunk beszélni.
- Na mi a baj?- pillantottam a bátyámra.
- Énekelni akarok majd az esküvőn Carinanak, csak az a baj, hogy nem tudom mit kéne.- mondta kétségbeesett hangon, én pedig csak bámultam rá.
- Te mióta vagy ilyen romantikus?- néztem rá döbbenten.- Amúgy nagyon jó ötlet, hogy énekelsz. Attól teljesen oda lesz.
- Örülni fog neki?- kérdezte bizonytalanul.
- Jézusom, persze. Imád téged, ha eddig nem vetted volna észre.- forgattam meg a szemem.- Meg ha hozzádmegy, akkor tuti.
- Jó, persze. Végül is engem ki nem szeret?- mondta már vigyorogva. És visszatért a beképzelt Marco.- Na segíts mit énekeljek.
- James Arthur- Say you won't let go című zenéjének baromi szép a szövege. - gondolkoztam hangosan.- És ahoz gitározhatnál is.
- Az tényleg jó. Köszi hugiii.- ölelt magához.- Mondtam már, hogy imádlak?
- Nem nagyon.- pillantottam rá.
- Jó akkor most se fogom.- engedett el folyamatosan vigyorogva.
- De egy seggfej vagy.- tátottam el a számat.- Hülye.- ütöttem bele a karjába.