Érzelmektől hajtva (Charles Leclerc fanfiction) BEFEJEZETT

44. fejezet

Charles szemszöge

- Jó reggelt.- köszöntem álmosan a konyhában lévő családomnak.
- Ezt a napszakot már nem reggelnek hívjuk.- pillantott rám Arthur az asztal mellől.
- Jól van akkor.- legyintettem és leültem mellé.- Van valami kaja?
- Lesz, ha csinálsz magadnak.- motyogta teli szájjal Lorenzo.
- De undokok ma reggel valakik.- húztam el a számat.
- Na ideje volt felkelni szívem.- mosolygott rám anya. Végre egy normális és aranyos ember.
- Ezeknek mi bajuk?- kérdeztem tőle a tesómék felé mutatva.
- Nem aludtak rendesen, mert éjszaka hatalmas vihar volt.- mondta anya.- De gondolom te ebből semmit nem vettél észre.
- Hát nem.- vigyorogtam rá. Azt tudni kell rólam, hogy ha én elalszok, akkor még úgy se tudnak felkelteni, ha robbantanak mellettem. Egyik kedvenc elfoglaltságom az alvás.
- Jó neked.- ásított az öcsém.- Na de ma jönnek Liaék, szóval van értelme felébrednem.- mosolyodott el a barátnője gondolatára. Borzalmasan szerelmes.
- Igen, igen szóval kapjátok össze magatokat.- mondta anya is. Bár gondolom, hogy nem Lia érkezése hozta ennyire lázba, hanem inkább Mia és Austinék. - Kisfiam öltözz már fel rendesen, mert nemsokára itt vannak a vendégek.- szólt rám anya, mivel csak egy boxer volt rajtam.
- Nyugi már, Miaék kb 3 óra múlva érnek ide.- mondtam higgadtan, miközben nekiláttam a reggelimnek.
- És te ezt honnan tudod?- kérdezte vigyorogva Lorenzo.
- Onnan, hogy mondta.- vontam meg a vállam.
- Szóval szoktatok beszélgetni.- bólogatott Arthur.
- Igen, szoktunk. Most ezen mi olyan fura?- pillantottam a három vigyorgó fejre.
- Végülis, semmi.- ingatta a fejét Arthur.- Az esküvőn amúgy is eléggé összemelegedtek.- fordúlt anya és Lorenzo felé a telefonjával a kezében.
- Te komolyan lefotóztál minket?- tátottam el a számat, amikor megláttam a rólunk készült képet, amikor Miaval táncolunk. Még jó, hogy nem a csókról készült...
- Le bizony.- vigyorgott.- Ugye milyen kis cukik?- nézett anyáékra.
- Na szép.- ingattam a fejem.
- Remélem, hogy nem csak hülyíted.- nézett rám jelentőségteljesen anyukám.
- Dehogy.- vágtam rá egyből.
- Akkor jó, mert igazán kedvelem.- mosolygott rám. Én ezt eddig is tudtam.

- Megérkeztek.- kiáltott ránk anya az ajtóból, aki már tűkön ülve várta Miaék érkezését. Az ajtóhoz sétálva megpillantottam Miat egy fehér ruhában. Konkrétan olyan, mint egy angyal. Egy gyönyörű angyal. Éppen anya szeretgette meg hosszasan, így én köszöntem Austinnak és Elenanak. Végül Miahoz léptem, aki egyből a nyakamba vetette magát.
- Hiányoztál.- hallottam halkan a hangját, de egy pillanattal később elengedett és vörös fejjel nézett rám.- Mármint te is meg Arthur is, mivel eddig minden nap együtt voltunk, így fura volt, hogy nem találkoztunk hosszabb ideig.- mondta zavartan, mire én csak elmosolyodtam.
- Te is hiányoztál nekem Mia.- húztam vissza magamhoz és nyomtam egy puszit a feje tetejére. Tényleg egész sok volt ez a két hét úgy, hogy nem is láthattam. Igaz, hogy szinte minden nap üzengettünk egymásnak, de az nem ugyanolyan, mint hogy itt ölelgethetem, hallhatom a csilingelő hangját, érezhetem a finom tipikus Mia illatot és láthatom a gyönyörű mosolyát. Mostmár teljesen biztos, hogy beleszerettem az egész lényébe.
- Kisfiam, mutasd meg Mianak a szobáját.- jött vissza hozzánk anya.
- Okés.- bólintottam és a bőröndjét megfogva néztem a lányra.- Gyere.- mosolyogtam rá és elindultam az emelet felé.
- Szóval ez az én szobám és itt van szembe vele a tiéd. Lehetőleg a sok szerelmestől távol.- néztem Miara.
- Értem.- nevetett fel. - Hű ez nagyon szép.- lépett be a szobába, aminek az erkélye pont a tengerpartra néz. Imádom ezt a nyaralót.
- Tényleg az.- bólogattam megállva Mia mögött, a kezeimet körbefogtam a derekán és magamhoz húztam. Így néztük a tengert.- Olyan jó, hogy itt vagy.- mondtam halkan a fejére téve az enyémet.
- Igen?- fordúlt meg a kezeimben miközben a szemembe nézett.
- Igen.- mosolyogtam rá és egy puszit nyomtam a homlokára.- Képzeld amúgy anya miattad süt sütit. A kedvencedet.
- Komolyan?- kérdezte döbbenten.- De aranyos.
- Ja, nagyon megszeretett.- forgattam a szemem mosolyogva.
- És az rossz?- pillantott fel rám.
- Dehogy rossz, csak fura, mert eddig senkit nem kedvelt.- ingattam a fejem.
- Na megyek segítek neki, ha már miattam csinálja.- sétált el mellettem, én pedig utánna mentem. A konyhába beérve megláttuk anyát sürögni, forogni.
- Segíthetek?- állt Mia anya mellé.
- Jahj szívem, nem kell, amúgy is te vendég vagy. - mosolygott anya Miara.-Nem úgy mint Charles, aki viszont nem az.- nézett rám összehúzott szemekkel.
- De én szívesen segítek.- mondta Mia és elkezdte csinálni, ami le volt írva a recepthez. Hát ez a lány aztán tudja, hogy anya szívéhez mi vezet, nem mintha már nem lenne így is oda érte anyám.
- Én pedig azért nem nyúlok hozzá, mert csak elrontanám.- pillantottam anyára vigyorogva.
- Na jó, ebben igazad van.- bólogatott.
- Nem tudsz főzni?- nézett hátra Mia.
- Hát mondjuk úgy, hogy ha meglátod, hogy főzni próbálok, akkor inkább menekülj.- húztam el a számat.- De a tészta még megy valahogy.- vigyorodtam el.
- Fogjuk rá, hogy megy.- értett egyet velem anya.
- Marconak még annyi se.- motyogta Mia.- Én csak azt nem értem, hogy lehet bármit is elrontani, ha van hozzá recept.- nézett rám értetlenül, mire anya felnevetett.
- Igaza van.- vigyorogva nézett rám anya.
- Hát úgy, hogy........inkább hagyjuk.- fontam össze magam előtt a karomat, az előttem lévő sütit készítő Mia és anya pedig csak felnevetett.- Nem tetszik a párosotok.- húztam össze a szemeimet.
- Nem értem, hogy mégis miért.- vigyorgott rám anya.
- Na jó én léptem. Beszéljétek ki nyugodtan a csapnivaló főzőtudásomat.- mondtam nekik, és kimentem a nappaliba a többiekhez. A recept nem is segítség.

                               ...........

- Ugye nem haragszol?- hallottam meg mögöttem Mia hangját, amikor kint a ház előtt álltam, és csak nézelődtem a semmibe.
- Hát attól függ.- fordúltam meg elrejtve a mosolyomat.
- Mitől?- nézett rám aranyosan.
- Attól, hogy neked bejövök e anékül is, hogy tudnék főzni, mert ha nem, akkor esküszöm valahogy megtanulok.- mondtam el a problémám, mire Mia csak felnevetett.
- Nem kell miattam megtanulnod.- ingatta a fejét mosolyogva és közelebb jött.- Bár szerintem nem is jönne össze.- vigyorgott rám.
- Na ezt kikérem magamnak, hogy ha kéne meg ha sokáig csinálnám egyszer biztos összejönne egy ehető étel.- bólogattam. De abból se adnék Mianak, mert félnék, hogy bármi baja lehetne tőle.- De tésztát szívesen csinálok neked.- villantottam meg az 1000 wattos mosolyomat. Jézusom, mit is gondolok, hogy egy sima tésztával le tudom nyűgözni?
- Okés. - bólogatott.- Én meg majd csinálok hozzá valamit, hogy ne tésztát együnk magába.- mosolygott rám. Komolyan mondom, imádom ezt a lányt.
- Nem értem, hogy mi bajod a sima tésztával.- vigyorogtam rá, a kezeimet a csípőjére téve.
- Nekem semmi.- ingatta a fejét mosolyogva.- De másoknak nem biztos, hogy tetszene.
- Én azt mondtam, hogy neked csinálok. Mások csináljanak maguknak.- nyomtam egy puszit az arcára és elengedtem.- Többiek?
- Ja igen, amúgy azért jöttem, hogy szóljak neked, mert megyünk valahová sétálni.- nézett rám zavartan.
- Okés.- bólintottam mosolyogva.- Akkor jösz?
- Megyek.- lépett mellém.

A tengerpartra mentünk sétálni. Imádok itt lenni, főleg naplementekor hihetetlenűl szép látványt nyújt.
Anya Miaval beszélgetett, Austinék pedig Arthurékkal sétáltak előttünk.
- Na mizu öcsi?- jött hozzám oda Lorenzo.- Azóta látok a fejeden idióta vigyort, amióta Miaék megjöttek.
- Nem is vigyorgok idiótán.- néztem rá mérgesen.
- Nyugi már csak vicceletem. Ezzel azt akartam mondani, hogy amióta itt van nagyon boldognak tűnsz.- mondta a bátyám.
- Igen, ez így van.- bólintottam. Lorenzonak nem tudok hazudni, mivel eléggé ismer, és ezért úgy is rájönne, hogy nem az igazságot mondom.
- Aranyos lány.- mosolyodott el rámnézve.- És elég egyértelmű, hogy odavagy érte.- pillantott rám mindenttudóan, mire felsóhajtottam. - Figyelj én se vagyok nagyon otthon ebben a szerelem dologban, de azt tudom, hogy szereted.
- Igen.- motyogtam halkan, mire Lorenzo elmosolyodott.
- És Mia nem olyan, mint az előzők, szóval nem kell félned a csalódástól sem.- mondta.
- Tudom. - bólintottam. Igaza van. Mia teljesen más, mint Giada és Charlotte. Nagyon más, és persze jó értelemben.