Érzelmektől hajtva (Charles Leclerc fanfiction) BEFEJEZETT

70. fejezet

Elérkezett szilveszter napja. A srácokkal Austinnak már tegnap segítettünk a mai bulira kitakarítani és kidekorálni a házat. Egy jó ideig vitatkoztam is vele, mert neki semmi, de semmi nem tetszik. Még szerencse, hogy ott volt Elena, aki már a menyasszonya, és egyértelműen ő is nekem adott igazat, így Austin hiába dühöngött. Most pedig arra várok, hogy anyáék elengedjék végre Charlest. Komolyan úgy tapadnak rá a nőnemű egyedek, mint a kisgyerekek a cukorra. Szerintem nincs olyan nő a világon, aki ne lenne oda Charlesért. Bár meg is értem...
Na így van ezzel anya is. Egyszerűen imádja őt. Lassan többet foglalkozik vele, mint a saját lányával. Na mindegy. Legalább jó, hogy szeretik. Ő is és apa is. Még, hogy szeretik? Egyenesen imádják.
- Itt vagyok, mehetünk.- állt meg mellettem mosolyogva a barátom.
- Anya elrabol tőlem.- ingattam a fejem, mire Charles felnevetett és magáhozhúzva nyomott egy puszit az arcomra.
- Tőled senki nem tud elrabolni.- mosolygott rám, mire anyára pillantottam és megláttam, hogy minket néz és eközben a szokásos szeretettel teli mosolya van az arcán. Charles megfogta a kezem és kiindultunk a hidegbe. Bár így, hogy itt van velem és fogja a kezem kevésbé fázok. A szerelem tényleg fűt.
- Na hova megyünk szívem?- kérdezte Charles.
- Nem mondom el.- vágtam rá vigyorogva. Úgy ki akartam én is mondani ezt a mondatot.
- Aha értem. Szóval visszakapom.- nevetett fel a barátom.
- Vissza bizony.- bólintottam.
Némán sétáltunk egymás kezét fogva. Nem kellenek ide felesleges szavak, mivel így is érezzük a közöttünk lévő kapcsolatot és szeretet.
- Sziasztok. Bocsi, lenne rám egy percetek?- szólított meg minket valaki hátulról, mire megfordultunk és egy körülbelül 17 éves lány állt mögöttünk, akinek egyre nagyobbra kerekedett a szeme, ahogy felismerte Charlest.- Hű.- motyogta. Hát igen, Charles eléggé hű.
- Szia.- mosolyogtam a lányra, aki végre rámpillantott.
- Uram ég. El is felejtettem igazából mit akartam.- mondta, mire Charlessal felnevettünk.- Layla vagyok a helyi kéttannyelvű gimnázium egyik 11-es diákja, kell csinálnunk egy feladatot, amihez az utcán sétáló embereket kell felhasználni segítségül. A témám amit kitaláltam az újévi kívánságok és fogadalmak. Az, hogy ki mit szokott megfogadni ilyenkor, és mit tesz annak érdekében, hogy ezek be is teljesüljenek. És, hogy szoktatok- e kívánni és hisztek- e abban, hogy ezek teljesülnek. Szóval nem zavarnálak titeket sokáig, csak feltennék pár kérdést. Lehet?- kérdezte reménykedve.
- Persze.- mosolygott rá Charles.
- Köszönöm. - pillantott ránk hálásan.- Szóval ti szoktatok fogadalmat tenni ilyenkor?- kérdezte.
- Én igen.- válaszolta Charles. - Van amikor sikerül betartanom, de van olyan is amikor nem.
- Én is szoktam.- mondtam.- De általában nem sikerül betartanom. Valahogy mindig megszegem.- ingattam a fejem mosolyogva.
- Okés. - jegyzetelt.- És kívánni, amikor látsz egy hullócsillagot?- kérdezte a lány.
- Azt is. És már egy pár be is teljesült. El is mondhatom, hogy mik voltak azok. - mosolygott rá a szorgosan írkáló lányra Charles.
- Tényleg?- nézett rá megilletődve a lány.
- Persze. Nem nagy titok.- vonta meg a vállát Charles.- Nem is olyan régen voltunk sátorozni egy páran, és ott láttam egy nagyon szép hullócsillagot.- mondta, nekem pedig egyből eszembejutott ami azon a sátorozáson történt.- Azt kívántam, hogy Mia bárcsak annyira szeretne, mint én őt és azt, hogy a barátnőm legyen.- folytatta, mire döbbenten néztem rá. Erről én sem tudtam, mert nem akarta elmondnai, hogy mit kívánt.- Ez teljesült.- nyomott egy puszit Charles a hajamba.
- Ez olyan aranyos.- mosolygott ránk a lány meghatódva.- De ezt le is írhatom?- kérdezte óvatosan.
- Persze.- bólintott Charles.
- Oké. Köszönöm szépen.- motyogta.- Tudjátok régi írások szerint van egy módszer, hogy ezek a kívánságok hamar beteljesüljenek. Adok akkor két kis cetli, írjátok rá, hogy mit szeretnétek jövőre vagy az azt követő években, utánna hajtsátok össze kétszer és rakjátok ma este a párnátok alá. Holnap már kivehetitek és ki is dobhatjátok, csak a mai éjszaka a fontos. - adott nekünk két kis aranyos piros színű cetlit.
- Ez de jó.- bólogatott Charles.- Meg fogjuk csinálni.- mosolygott a lányra, aki még mindig döbbenten nézett rá.
- Köszönöm. Itt aláírnátok nekem légyszi?- mutatott egy lapra, ami még teljesen üres volt.
- Mi vagyunk az elsők?- kérdeztem a tollat a kezembe véve.
- Igen. Senki nem állt még meg nekem pedig reggel óta itt vagyok.- motyogta szomorúan, mire Charlessal egymásra néztünk.- Egyáltalán nem gondoltam volna, hogy veletek fogok összefutni. Ez nagyon durva.
- Figyi segítek neked.- simogatta meg a lány vállát Charles.- Kirakok egy közös képet a sztorymba és odaírom ezeket a kérdéseket, a válaszokat pedig elküldöm neked.- mosolygott rá. Teljesen biztos vagyok benne, hogy nekem van a legédesebb barátom a világon.
- Annyira aranyosak vagytok.- sírta el magát Layla.- Nagyon köszönöm, hogy megálltatok, végighallgattatok és válaszoltatok. És, hogy segítesz. Ezt el se hiszem.- ingatta a fejét a szemét törölgetve.- Megölelhetlek titeket?- pillantott fel ránk.
- Persze.- mosolyogtam rá. Miután a lány megölelt minket, megcsináltuk a fotót és legalább ezt ő százszor megköszönte. Utánna folytattuk az utunkat Charlessal.
- Remelém tudtunk neki segíteni.- fogta meg Charles a szétfagyott kezem.
- Biztosan.- bólintottam.- Annyira meg volt lepődve, amikor meglátott. Meg szerintem nem is nagyon hitt abban már, hogy valaki megáll neki. Nagyon aranyos volt, hogy kiraktad sztorydba.- pillantottam rá.- Látszott rajta, hogy ez nagyon jól esik neki.
- Szeretek az embereknek segíteni és örülök, hogy valakinek feldobtam a napját.- vonta meg a vállát.
- Az enyémet is fel szoktad.- mosolyogtam rá, mire Charles felnevetett.
- Tudom.- vigyorodott el.- Te pedig az enyémet.- adott egy puszit az arcomra.