Érzelmektől hajtva (Charles Leclerc fanfiction) BEFEJEZETT

2. fejezet

A tegnapi napot követően ma reggel a telefonom folyamatos csipogására keltem. Hát igen, kiderült a titok és ebben én is érintett vagyok, ezért rengeteg cikkben és hozzászólásban említettek meg.

" Kiderült ki veszi át Sebastian Vettel helyét......"
" Fény derült a nagy titokra....."
" Nagyon meglepődtünk, mikor megtudtuk ki érkezik Sebastian Vettel helyére........stb.

Ma is be kell mennem a csapathoz, mivel Arthurt a legjobb formába kell hozni a következő szezonra, és folyamatosan gyakorolnia kell a tesztekre is.
Arthurt is nemrég ismertem meg, de remélem, hogy jó barátok leszünk és, hogy a sok edzéssel nem fogom a sírba vinni. De hát ha valamit akar, azért meg is kell küzdeni, és én mindig azon leszek, hogy a legjobb formáját hozza a versenyeken.
Megérkeztem a céghez, hogy kezdjük is a munkát. Először is megbeszélésünk van apával és Charlesékkal.

Én már úgy 10 perce itt állok apa irodájánál, de sehol senki. A férfiak miért késnek mindig??? Persze apával egy házban lakunk, de azt mondta, hogy ne jöjjünk együtt, mert neki még lesz más dolga is, és erre tessék, ha nem velem jön nem is ér ide időben. Én pedig nagyon türelmetlen tudok lenni.

Végre megérkeztek a többiek és elkezdtük megbeszélni a jövő évre kapcsolatos információkat. Miután végeztünk, a fivérek elmentek körülnézni, mi pedig Austinnal megterveztük az edzésüket és utánna el is kezdtünk dolgozni. Két külön terembe mentünk a fiúkkal.
- Na Arthur felkészültél? -kérdeztem teljesen felpörögve a fiút.
- Nem látszik? Még állva alszok.- mondta ásítva.
- Csodás, mivel ez az első edzésünk így együtt, nem foglak nagyon megdolgoztatni, de legalább felkelsz.
-Nagyon örülök neki.- mondta nem teljesen feldobva a hírtől.
- Tudod, ha azt szeretnéd, hogy jobb legyél a báttyádnál, és a többieknél, akkor azért tenni kell, nem is keveset. Tudod mit? Először is beszélgessünk egy kicsit, hogy jobban megismerjük egymást, mivel csak úgy tudok a legjobban segíteni, ha ismerlek és tudom mi jó neked, és miben tudok segíteni.
- Már jobban hangzik a beszélgetés.-mondta mosolyogva.
- Szóval kezdheted is, mindent tudni szeretnék rólad ami fontos.
- Hát jó. Monacóban születtem, 20 éves vagyok, két báttyám van Charles és Lorenzo. Kiskoromtól kezdve én is autóversenyző szerettem volna lenni, mint Charles. Sokszor együtt jártunk versenyekre. Az volt az egyik legnagyobb álmom, hogy benne legyek a Forma-1-ben. 2014-ben megnyertem a Kart Racing Academy gokartbajnokságot. 2018-tól Forma-4-es bajnokságban versenyzetem. 2019-ben csatlakozotam a Sauber Junior csapatához. Abban az évben a német ADAC Forma-4-ben kaptam ülést az US Racing-CHRS csapatnál. 3. lettem a bajnokságon. Utánna a Scuderia Ferrari versenyzőakadémiájának tagja lettem. Az első évemben megnyertem a Forma-3-at és a Forma-2-t. És most itt vagyok. Alapból aranyos és vicces srácnak tartom magam, meg persze helyesnek.
- Látom szereted magad- nevettem fel.
-Jahj, igen azt még kihagytam, hogy nincs barátnőm, szóval nem lesznek szomorú pillanataim, vagy nem leszek annyira ideges, és nem lesz semmi rózsaszín köd. Imádom a családom és a tesóim és bármit megtennék értük. Na de most te is mondjál valamit mert szeretek magamról beszélni, de rád is kíváncsi vagyok.
- Hát rólam nincs sok dolog amit tudni lehet. Mint tudod Mattia Binotto az apám. Milánóban születtem, 21 éves vagyok, van egy báttyám Marco. Mindig is személyi edző szerettem volna lenni, amikor kicsi voltam sokat voltam itt a csapatnál, hogy nézzem, mit hogy csinálnak az edzők. Nagyon sok embert ismerek innen, köztük Austint, aki mindig megmutatta a dolgokat és segített a vizsgáimon. - nagyjából összefoglalva az életem.
-Szóval mindketten elértük a céljaink.
Bár nekem még az is van hogy világbajnok legyek. - mondta Arthur.
- Én meg azért vagyok, hogy segítsek teljesíteni ezt az álmodat is. És bízok benne, hogy meg tudjuk csinálni.
- Így legyen, tetszik ez a pozitivitás.
- Na de mostmár kezdhetjük a bemelegítést.