Érzelmektől hajtva (Charles Leclerc fanfiction) BEFEJEZETT

67. fejezet

Olyan boldogsággal tölt el, ahogy nézem a két kis alvó cukiságot. A kis Chloé a fejét Charles karján pihenteti párnának használva azt. Ez igazán kényelmes, én már csak tudom. Charles a kezével pedig átöleli a kislányt. Komolyan olyanok, mintha apja és lánya lennének. Tudom, hogy ez nem így van. Charles egyszerűen csak szereti a gyerekeket, és ez fordítva is így van. Lucaval is olyan kedves és aranyos volt, hogy meg lehetett zabálni. Egyszer nagyon jó apuka lesz belőle az tuti. Irtó aranyos lenne egy kicsi Charles, és elnézném egy ideig, hogy Charles a kisfiával játszik. Mindenképpen ott szeretnék lenni, hogy ezt lássam.
- Min gondolkozol?- hallottam Charles reggeli mély, rekedtes hangját, amit annyira imádok.
- Semmin.- pillantottam rá és Chloéra, mire Charles elmosolyodott.
- Ugye milyen aranyos?- kérdezte megsimogatva a kislány arcát.
- Nagyon.- bólintottam mosolyogva. Chloé pici száját nyitva tartotta, és édesen szuszogott.
- Szeretek vele lenni. Jade sokszor bízza rám. Nem akarja anyára sózni mindig vagy a saját anyukájára. Ezért ha itthon vagyok én vigyázok rá és imádom.- vigyorodott el.- Persze ha elkezd sírni nem nagyon tudok vele mit kezdeni, de amúgy egy kis cukorpofa.- állt fel óvatosan a kislány mellől és az ágy másik oldalára sétált, vagyis felém. Leguggolt az ágy mellé így felé fordúltam teljesen.
- Mit szeretnél?- kérdeztem mosolyogva.
- Elég sokmindent.- vigyorodott el huncutul.- De most megelégszek egy csókkal is.- hajolt közel hozzám és az ajkait az enyémekhez nyomta. Chloé sírására elhúzódtam Charlestól és a kislány felé fordúltam.- Komolyan valakinek mindig meg kell zavarni minket?- motyogta Charles.
- Na.- nyomtam egy puszit az arcára és utánna a síró kisbabához húzódtam.- Mi a baj édesem?- néztem a babára, mire Charles is idejött.
- Büdi vagy.- ingatta a fejét Charles Chloéhoz beszélve, és máris indult Chloé táskájához, amiből tiszta pelenkát vett elő. Na erre kíváncsi leszek... Charles elég bizonytalanul rámpillantott.
- Hajrá.- vigyorogtam rá, mire megforgatta a szemét és amilyen gyorsan csak tudta átcserélte Chloé pelenkáját. Közben persze érdekes arcokat vágot, amin jót nevettem.
- Örülök, hogy te élvezted.- pillantott rám amikor befejezte a pelenkázást. A kislány is abbahagyta a sírást és nagy szemekkel nézett Charlesra.- Na ezért kellett ennyire sírni? Hm? - mosolygott a kislányra és elkezdte óvatosan csikizni, mire a kislány kacagása töltötte be a szobát. Fel is vettem videóra, hogy megmaradjon emlékbe. Biztos vagyok benne, hogy ezzel a cukiságfaktort réges régen kiütötték.- Na gyere szépen baba. Együnk.- vette fel Charles az ölébe és adott egy puszit a fejére.
- Mostmár tényleg féltékeny leszek.- néztem rájuk mosolyogva.
- Oh sajnálom kicsim. Majd holnap te kapsz ilyen kényeztetést.- kacsintott rám és kiindult a szobából, mire nevetve követtem őket.

A napunk nagy részét Chloéval töltöttük, és miután Jade elvitte a cukiságot, Charlessal elindultunk megnézni a szép havas Monacot.
- Szerelmem ez a kocsi.- ültem be Charles különleges Ferrari 488 Pista Spiderebe.
- Csak a kocsi?- pillantott rám a barátom.
- Hát...- vigyorodtam el.- A tulajdonosa is egész jófej.- mondtam, mire Charles felnevetett én pedig odahajoltam hozzá és adtam neki egy puszit.
- Hát jó.- vonta meg a vállát mosolyogva.- Ez a kocsi olyan, mint én, szóval ha őt szereted akkor engem is. Vagy fordítva is igaz.
- Van benne valami. - néztem körül.- És mindig ilyen szép rendet tartasz itt?- kérdeztem Charlest, mikor elindultunk. Csodálatos hangja van ennek az autónak. Már kiskoromban imádtam a kocsik és motorjaik hangját. Szerintem ezért is érzem magam jól a Forma-1-ben.
- Persze, hogy szép rendet tartok.- bólintott.- Mikor nem szoktam?- vigyorodott el.
- Hát mondjuk a hotelszobában? A saját szobádban? Meg minden máshol?- kérdeztem felhúzva a szemöldökömet.
- A szobámban most rend van.
- Anyukád mondta, hogy rendetlen vagy és általában mindig kupi van.- pillantottam rá jelentőségteljesen.
- Anya sokmindent kikotyog.- sóhajtott.- A kocsim szent hely. Itt nincs szemetelés.- nézett rám.
- Értettem.- szalutáltam, mire Charles elmosolyodott.
- Jó, és most, hogy tudod, hogy kupis vagyok, még mindig velem szeretnél lakni?- kérdezte halkan az utat figyelve.
- Persze.- vágtam rá egyből, mire Charles alig halhatóan sóhajtott egyet.- Ez nem is kérdés. Majd legfeljebb összepakolsz magad után.- vigyorogtam rá.
- Minden tőlem telhetőt megteszek kisasszony.- mosolygott rám.- Szeretnék neked mutatni egy házat. Még régebben láttam és nekem nagyon megtetszett. Kíváncsi vagyok a te véleményedre is.- mondta miközben leparkolt és leállította a motort. Kipattant a kocsiból és mielőtt az ajtóhoz nyúltam volna, Charles itt is termett és kinyitotta azt nekem.
- Milyen udvarias valaki.- mosolyogtam rá és utánna az előttem lévő épületre néztem.- Ez az?- kérdeztem nagy szemekkel Charlesra pillantva.
- Igen.- bólintott és az arcomat kémlelve próbálta szerintem kitalálni, hogy mégis mire gondolhatok.
- De hiszen ez egy családiház.- néztem döbbenten a házra.
- Hát öhm igen. - köszörülte meg a torkát Charles.- Tudom kevés ilyen ház van Monacoban, mert nagyrészt csak panelházak és tásasházak vannak itt. De amikor megláttam egyből arra gondoltam, hogy ez később is jó lenne. - vakarta meg a tarkóját. Aranyos, amikor zavarban van.- Egy családnak sokkal jobb egy nagy ház, mint egy kis lakás. Mit szólsz hozzá?- pillantott felém kissé idegesen.
- Hogy mit szólok hozzá?- kérdeztem könnyes szemekkel.- Csak annyit, hogy szeretlek Charles. Nagyon szeretlek.- öleltem meg szorosan.
- Annyira megijedtem, hogy soknak fogod gondolni.- suttogta a fülembe, miközben simogatta a hajam.- Na megnézzük jobban?- kérdezte, mire elengedtem.
- Lehet?- néztem fel rá.
- Persze. Itt a kulcs.- mosolygott rám a kezében a kulccsal.
A házba belépve tátott szájjal néztem körül. Hatalmas az egész. Van több szoba, két nagy nappali és egy úgyszint nagy konyha. Minden annyira szép. A teraszra kilépve megláttam egy csodaszép kertet medencével és sok növénnyel, de ami a szememet jobban lekötötte, hogy a távolban gyönyörűen lehet látni a tengert. Mivel egy kicsit magasabban vagyunk, így Monaco utcáit és házait jól lehet látni a tengerrel együtt. Csodálatos.
- Ez elképesztő.- motyogtam.
- Szóval tetszik?- kérdezte Charles mellém állva.
- Nagyon.- bólogattam teljes extázisban.
- Engem is egyből megfogott, amikor itt jártam. Olyan szép a táj.- mondta Charles.- Emlékszel, hogy amikor először voltál velünk itt Monacoba, akkor elvittelek egy helyre? Na az körülbelül itt van két utcával arrébb.
- Persze, hogy emlékszek.- pillantottam rá. Az ilyesmiket soha nem fogom elfelejteni.
- Na mi a véleményed?- karolt át és egy puszit nyomott az arcomra.
- Ez gyönyörű. De tényleg eladó?- kérdeztem a távolba nézve.
- Igen.- bólintott Charles.
- És fogadjuk baromi drága.- forgattam meg a szemem. Nagyon nagy maga a ház, mivel több emeletes és a hozzá való udvar is nagy.
- Drága persze, de én ugye egy Forma-1-es pilóta vagyok és ez nem akadály. - mondta, mire ránéztem.
- De jó már valakinek.- forgattam a szemem nevetve.- Amúgy ez elég beképzelten hangzott.
- Tudom, de nem vagyok az. Azokra szoktam költeni a pénzem, akiket szeretek. És téged szeretlek, és szeretném, hogy szép házunk legyen. Szóval simán kifizetem, nem kell emiatt aggódnod.- mosolygott rám.
- Csak te? Biztos, hogy nem. Nem akarom, hogy bárki is azt higgye, hogy kihasznállak, mert ez egyáltalán nincs így.- néztem a szemébe.- Én azért vagyok veled, mert szeretlek.
- Tudom.- nyomott egy puszit a homlokomra.- És senki nem gondolja, hogy kihasználnál. Verd ki szépen ezt a fejedből.- ölelt magához szorosan.- Na akkor beszélek a tulajjal, ha nem gondoltad meg magad, vagy mégse szeretnél velem együtt élni.
- Dehogy gondoltam meg magam.- néztem fel Charles tökéletes arcára. Megértem, hogy miért szeretik, ha modellkedik.
- Akkor jó.- csókolt meg.