Érzelmektől hajtva (Charles Leclerc fanfiction) BEFEJEZETT

19. fejezet

Charles szemszöge

Hihetetlen, hogy Mia mennyire megért engem. Sose találkoztam még olyan lánnyal, akit érdekelne az, hogy mi van velem, és mi történt velem a múltban. Amikor Miával vagyok látom az érdeklődést, együttérzést a szemében, és nem gondolkozok rajta, hogy mit mondjak el neki és mit nem. Az mondom és teszem, amit a szívem diktál.
Hirtelen magamhoz öleltem a mellettem fekvő lányt. Éreztem, hogy érintésem alatt libabőrös lett a teste. Ez most vagy a kissé hűvös éjszaka miatt, vagy csak az érintésemtől. Szerettem volna, ha az utóbbi.
- Fázol?- kérdeztem.
- Nem nagyon.- motyogta a felsőmbe reszketve. Hát milyen úriember lennék, ha hagynám, hogy itt feküdjön mellettem egy pólóban, amikor rajtam pulóver is van? Kissé eltoltam magamtól, hogy le tudjam venni a pulcsit.
- Tessék. Meg ne fázz itt nekem.- adtam a kezébe.
- Köszönöm.- vette fel. Elképesztően szexin állt rajta. Teljesen leért majdnem a térdéig, de ez így még aranyosabbá tette. - Egy kicsikét nagy.- nézett végig magán.
- Áh, tényleg csak egy kicsit.- legyintettem nevetve.
Visszafeküdt mellém, és elkezdtük nézni a csillagokat.
- Az ott úgy néz ki mint egy sárkány aki készül felfalni egy nyulat.- mutattam az égre, mire felnevetett.
- Az ott a skorpió horoszkópnak a csillagképe. Amúgy mellette meg ott van a tiéd. Ha összekötöd úgy néz ki mint egy háromszög és annak a két alsó csúcsából húzott vonalak.- rajzolta meg az ujjával.
- Ezeket honnan tudod?- fordultam felé kíváncsian.
- Még gimiben egyszer voltunk az osztállyal valahol és ezeket mutogatták meg nekünk az égen. És úgy megmaradt.- rántotta meg a vállát.
- És ezt így még mindig tudod. Nem semmi.- bólogattam.- Melyik a tiéd?
- A halak. Ha fordítva nézzük kissé úgy néz ki mint egy pecabot. A vége volt neked a nyúl.- nézett rám nevetve. Elképesztően aranyos, amikor nevet. Jó mondjuk nem csak akkor, de nagyon jól áll neki.
- Ahaaa. Már értem mik akarnak ezek lenni.- bólogattam.

- Megyünk vissza?- kérdeztem, mert már egy jó ideje itt feküdtünk miközben néztük a csillagokat, de tényleg nem szerettem volna, hogy megfázzon.
- Ühüm.- mondta, miközben megfogta a felé nyújtott kezemet, hogy felhúzzam. Ennek következtében egy kicsit közel kerültünk egymáshoz, mire ő elpirulva hátrébb lépett egy lépést.
- Te nem fázol?- kérdezte rám nézve.
- Nem.- ráztam meg a fejem.- Bennem vér folyik.- mosolyogtam rá.
- Mégis pulcsiban jöttél.- forgatta meg a szemét.
- De csak azért, hogy majd utánna neked tudjam adni.- vigyorogtam rá, mire mosolyogva megrázta a fejét és elkezdett lemászni a létrán én pedig követtem.
- Na Mia, most te mesélj valamit magadról. Rólam tudsz mindent.- néztem rá, amikor elkezdtünk visszafelé sétálni.
- Nincs bennem semmi érdekes.
- Azt erősen kétlem.- mosolyogtam rá.- Na halljam, mit kell tudni Mia Binottoról.
- Azt, hogy szerencsétlen. De nagyon.- forgatta meg a szemét, miközben megbotlott egy kavicsban.
- Na akkor elmondom én mit tudok rólad.- fordultam felé.- Nagyon szép, okos, kedves lány vagy, aki rendkívül jószívű, segítőkész és barátságos. Szeretsz rajzolni, táncolni szóval művészlélek vagy. Amúgy én is annak mondanám magam, mert imádok zongorázni, gitározni is tudok, az éneklést inkább hagyjuk meg a táncot.- gondolkodtam el.
- Tudok gitározni 10 éves korom óta. A zongora inkább Marco terepe, de egy pár dalt én is el tudok játszani.- mosolygott fel rám.
- Komolyan?- néztem rá nagy szemekkel.
Van nála tökeletesebb lány a világon? Szerintem tuti nincs.
- Ühüm.- bólogatott.- Néha énekelni is szoktam. Marcoval van egy csomó videónk fent az instán, amin zenélünk.
- Na akkor ezt most megnézem.- ültem le a szemben lévő padra és elővettem a telefonom.

Tényleg volt sok videó, nem is tudom, eddig miért nem néztem át jobban az oldalát. Érdemes lenne. Persze nem kutakodni szeretnék, csak érdekel maga Mia.
Rákattintottam az első videóra, amit feldobott. Marco a zongoránál, Mia pedig kezében a gitárral mosolyogtak a kamerába, és elkezdtek zenélni. És nagyon jól csinálták.

You're the light, you're the night
You're the color of my blood
You're the cure, you're the pain
You're the only thing I wanna touch
Never knew that it could mean so much, so much

You're the feel, I don't care
Cause I've never been so high
Follow me to the dark
Let me take you past our satellites
You can see the world you brought to life, to life

So love me like you do,
Love me like you do
Love me like you do,
Love me like you do
Touch me like you do,
Touch me like you do
What are you waiting for?

( Magyarul:
Te vagy a fény, te vagy az éjszaka
Te vagy a vérem színe
Te vagy a gyógymód, te vagy a fájdalom
Te vagy az egyetlen dolog, amit megakarok érinteni
Nem is tudtam, hogy ennyire sokat jelenthet

Te vagy az érzés, ami nem is igazán érdekel
Mert még soha nem voltam ennyire a fellegekben
Kövess a sötétbe
Hadd vigyelek el a világűrbe
Lásd meg a világot, amit életre keltettél

Szóval úgy szeress ahogy szoktál
Úgy szeress ahogy szoktál
Úgy szeress ahogy szoktál,
Úgy szeress ahogy szoktál
Úgy érints meg ahogy szoktál
Úgy érints meg ahogy szoktál
Mire vársz?)

Mia énekelte a dalt itt előttem a szemembe nézve, így nem igazán tudtam a videóra összpontosítani, hanem csak az előttem álló szépségre, aki nekem énekelt. Ez a dal pedig eléggé fura érzéseket váltott ki belőlem. Eddig fogalmam sem volt róla, hogy én lehetek libabőrös egy lánytól, de ez most megtörtént. A szép hangja, a maga aranyos kis termete, gyönyörű őzike szemei, pisze orra, és dús ajkai, és a személyisége egyszerűen elvarázsolt.
- Hű.- ráztam meg egy kicsit a fejem, mert teljesen másik világba csöppentem pár perc alatt, és nagyon nem akartam, hogy befejezze az éneklést. - Nagyon szép hangod van.
- Köszi.- motyogta halkan. - Ez az egyik kedvenc videóm.
- Tavaly csináltunk Sebbel ilyen videókat a Ferrari csatornájára, hogy ki kellett találni a dalokat, és ez is volt. És én találtam ki. Milyen büszke voltam magamra.- vigyorodtam el az emlékek hatására, mire felnevetett. - Amúgy nem gondolkoztál rajta, hogy inkább énekesnek vagy valami zenésznek menjél edzősködés helyett?- kérdeztem.
- Nem nagyon, mert ez csak hobbi és szerintem annyira meg nem vagyok jó, hogy ebből meg is élhetnék.
- Szerintem nagyon jó vagy. Bár nekem botfülem van, de a szép hangokat én is meghallom.- mosolyogtam rá, miközben felálltam.- Jó mondjuk inkább maradj itt velünk. Kellesz nekünk.- gondoltam át.
- Nem is akartalak itthagyni titeket. - mosolygott rám, ami megmelengette a szívem.

Tovább sétáltunk és vegül megérkeztünk a szállodához. Miát előre engedve száltunk be a liftbe, ami felvitt minket a mi emeletünkre. A liftből kiszálva a szobánk felé sétáltunk, amik szemben voltak egymással. Az ajtók előtt megálltunk. Én még nem szeretnék elbúcsúzni, mert nagyon jól érzem magam vele, de azt meg nem kérhetem tőle, hogy aludjon velem. Még nem. De majd idővel remélem lesz olyan is.
- Akkor jó éjszakát.- néztem rá.
- Jó éjt. Holnap megyünk reggel biciklizni, szóval el ne aludj. Vagyis már ma.- nézett rá a telefonjára. Hát igen, jó társaságban hamar tellik az idő. Több mint 5 órát töltöttünk együtt.
- Okés.- néztem rá mosolyogva és bementem a szobámba, elővettem a telefonom, és beléptem az instagramra, ahol még Mia oldala volt megnyitva. Hát már ha itt vagyok szétnézhetek egy kicsit nem?
Volt sok táncos képe. Rengeteg kép a barátnőivel, a tesójával, Mickkel, sőt még Austinnal is találtam közös képet. Valamilyen koncerten voltak együtt még 3 éve, ahol ott volt még a tesója és Amyék is. Tudom, hogy aludnom kéne, mert holnap korán kell felkelnem, de Mia hangját hallgatni sokkal érdekesebb. Meghallgattam az összes videót amin énekel a tesójával és egyedül. Amikor 2 óra körül lefeküdtem az ágyamra, nagyon egyedül éreztem magam nélküle. Nehezen akarom magamnak is bevallani, de ez a lány ilyen kis idő alatt teljesen belopta magát a szívembe.