Egy Weasley-be esve (Fred Weasley ff)

7. rész -Hannának beszámolás

A többi óra igazából csak szokásosan telt. Az egész óra alatt rá kellett szólni valakire, mert vagy nem dolgozott, vagy pedig hangoskodott.

Suli után a lányokkal megbeszéltük, hogy 6 órakor találkozunk a gyrososnál. Vass Tamás bácsi csinálja a legjobb gyrost a városban.

A suli előtt Hanna tényleg ott állt ahol elbúcsúztunk. Az iskola ajtaján kilépve megcsapott a csípős hideg. A kabátom kapucniját gyors a fejemre húztam, a kezemet pedig zsebre dugtam, és siettem Hannához.

-Szia. -köszöntem, és adtam egy puszit a fejére.

-Szia. -ölelt át.

-Milyen volt a suli? -kérdeztem.

-Unalmas. Milyen lenne? -nevetett. -De veled minden oké? Zaklatottnak tűnsz.

-Persze....... Vagyis nem... -mondtam, és egy nagyot sóhajtottam. -Emlékszel a varázsló iskolára, amiről apa annyit beszélt? -kérdeztem.

-Persze...... Roxfort. -mondta. -De mi van vele?

-Igen..... Na, hát az van, hogy..... Kaptam egy levelet ma reggel. -böktem ki.

-Hogy mi van? -kérdezte, és a járda közepén megállt.

-Hanna ne ilyen hangosan, mindenki minket néz. -kértem.

-Leszarom...... Vagyis nem érdekel...... -motyogta. -Ez komoly, hogy kaptál egy levelet?

-Igen.... Ma bejött az iskolába két ott tanuló srác. Magasak, vörös hajúak, és barna szeműek. George és Fred Weasley. Ők mondták, hogy Albus Dumbledore küldte őket, hogy személyesen hozzák el nekem a levelet. És most itt van, de fogalmam sincs, hogy mit kezdjek vele. -mondtam, miközben újból elkezdtünk sétálni, mert Hanna már feleszmélt a csodálkozásból.

-Muta már! -mondta.

-Tessék. -vettem ki a táskámból, és a kezébe nyomtam.

-És most mihez kezdesz? -kérdezte.

-Elsőnek felhívom apát, aztán beszélek anyával.

-Mi van, ha anya ki készül ha megtudja, hogy elsőnek apának mondtad el? Mert szerintem ő azt akarja majd, hogy át menj oda.

-Nem tudom..... De most mit kezdjek én ott? Oda az elsősök 11 évesen mennek, én megy 16 vagyok, és hiába vagyok félig varázsló, nem tudok egy varázsigét se. -vettem halkabbra a szót, nehogy valaki meghalljon minket, a csendes utcában.

-Én a helyedben mennék.

-Csak úgy itt hagynál mindent? A barátaidat, a családodat...... szerelmedet?

-De neked nincs szerelmed.....

-De családom és barátaim vannak..

-Hát jó, de........ Nem tudom...... Te mit akarsz?

-Nem tudom.

-Akkor az nagyon jó. Jobb lenne, ha eldöntenéd.

-Azt próbálom. Egész nap csak ez van a fejemben, hogy mi tévő legyek.

-Majd meglátjuk apa és anya mit fognak szólni ehhez.

Az út további részében Hanna csak a két srácról kérdezősködött. Hogy néztek ki, mit beszéltem velük, stb.... Szóba esett az is, bejön-e az egyik. Hát.... Nem mondom azt, hogy bejön, csak szimpatikus. Mivel most találkoztam velük elsőnek, nem lehetek egyből szerelmes. Véleményem szerint. De olyan fura érzésem volt Fred közelében. De bakker, úgy beszélek mintha már ezer éve ismerném őket, és jó haverok lennénk, miközben alig van pár órája, hogy találkoztam velük. Jesszusom Samantha........