Egy Weasley-be esve (Fred Weasley ff)

72. rész- Még jó, hogy mindig én vagyok a hibás...

-Samantha, akartam még kérdezni, hogy akkor áll még a hármas?- nevetett fel George.

-Milyen hár.... Oh.- esett le.- Haha, nagyon vicces. Részeg voltam, nem gondoltam komolyan.

-Milyen hármas? Miről van szó?- kérdezte kíváncsian Ron.

-Ron, szerintem inkább te csak tömd magadat.- nevetett fel Harry mellette, aki szintén csendben volt eddig.

-Azt is csinálom.- nézett Harryre.- De mi volt? Miről maradtunk le?

-Oh, elég sok mindenről.- nevetett fel Ginny.

-Semmiről.- válaszoltam egyszerre Ginnyvel.

-Annyi volt a tegnapi este, hogy....- kezdett bele George.

-Ne....- néztem rá könyörgő szemekkel.

-Annyi volt, hogy Samantha hajnalban leakart feküdni Freddel, és mikor bementem, akkor azt hitte, hogy hármas lesz.- mesélte vigyorogva, majd a végére elnevette magát.

-Ah, Istenem....- temettem az arcomat a tenyerembe.

-Szerintem ezt egy életen át cipelni fogod magadon.- nevetett fel Neville.

-Te itt vagy?- nézett rá meglepődve Ron.- Mikor jöttél?

-Már egy ideje itt vagyok. Halhattam, hogy mi történt Samanthával.- mosolygott rám.

-Oké, oké, mostmár elég. Szálljunk le a témáról.- mondtam.

-Jólvan.- mondták egyszerre, de még ott vigyorogtak az orruk alatt. Tudtam, hogy itt nem lesz vége.

-Én viszont kipróbáltam volna azt a hármast Samantha.- szólalt meg kicsit arrébb egy egy évvel fiatalabb Griffendéles.

-Oh, Istenem. Hangosabban nem tudtad volna mesélni George?- néztem rá fáradtan.

-Bocsi....- vonta meg a vállát vigyorogva.

-Bocsi, mi? Mintha annyira sajnálnád..- forgattam meg a szememet.

És megérkezett az a drága duó, amit a hátam közepére se kívánok per pillanat. Persze, hogy Angelina és Fred jöttek oda az asztalhoz. Angelina arrébb lökött pár elsőst, hogy velünk tudjon ülni. Milyen kedves gesztus....

-Arrébb kicsik, üljetek már arrébb....- mondta nekik. A kicsik meg megszeppenve arrébb ültek.

-Nem akarok bele szólni, de te is ugyanúgy oda tudsz ülni.- néztem rá.

Közben Hermione megrúgott az asztal alatt, hogy ne kezdjek veszekedést. Most miért ne, legjobb dolog, szívni Angelina vérét.

-Neked semmi jogod hozzám szólni, azok után amit leműveltél.- nézett rám, látszódott a szemén, hogy szinte ott helyben megtudott volna ölni.

-Szóval megtudtad?- nézett rá Ginny egy mosollyal.

-Igen.

-És vége?- kérdezte szintén Ginny.

-Minek?- kérdezett vissza Angelina döbbenten.

-Ennek az unalmas kapcsolatnak.

-Ginny!- szólt rá Fred.

-Most mi az? Csak kíváncsi vagyok.- mondta Ginny.

-Nem, nincs vége, akármennyire is szeretnéd Weasley.

-Tudtommal a barátod is Weasley.- mondtam, miközben egy falatot vettem a számba.

-Ahj, én nem bírom ezt a társaságot Freddie.- nézett Angelina Fredre, mintha arra várna, hogy majd Fred csinálni fog valamit.- Üljünk arrébb.- szólalt meg újból.

-Tudod, mit beszéltünk meg.- nézett Fred rá.

-Jó, hát te tudod. Maradj ezzel az idegesítő és unalmas bandával. Én megyek Lizziékhez.- mondta, majd elment.

-Oh, köszönöm Merlin.- sóhajtott fel Ginny.

-Ginny, neked meg mi bajod?- fordult felé Fred.

-Semmi. Csak ki nem állhatom Angelinát. Ennyi.- válaszolt.

-Eddig nem zavart ennyire. Most mi változtatta meg a véleményedet?- kérdezte, majd felém fordította a tekintetét.

Gyorsan lenyeltem a falatot.

-Azt hiszed, hogy én mondtam nekik valamit? Szerinted én direkt találok ki ezt meg azt egy személyről, csak ezért, mert nem bírom? Hát ez fasza, hogy ilyet feltételezel.- néztem rá felháborodottan. Nem gondoltam volna, hogy ilyet feltételezne rólam.

-Én nem mondtam semmit.- kezdte védeni magát.

-De gondoltál.- néztem rá.

-Nem, én csak.....

-Te csak megint mi?- néztem rá kérdőn.- Bocsi skacok, elment az étvágyam.- álltam fel az asztaltól, majd indultam, hogy visszamegyek a szobába.

-Samantha hiszen alig ettél valamit.- fogta meg a csuklómat Hermione, megállásra késztetve.

-Nem vagyok már éhes.- húztam ki a kezemet a keze közül.- De nektek további jó étvágyat.- mondtam, majd egy utolsót pillantottam Fredre, közben megingadtam a fejemet, majd elmentem.

Úgy gondoltam, hogy nem megyek vissza a szobámba, hanem sétálok az udvaron, kicsit kisszelőztetem a fejemet, most úgysincs olyan vészesen hideg. Mivel még tél van, ezért inkább nem ültem le egy padra se, csak sétálgattam. Közben azon gondolkoztam, hogy komolyan ezt gondolja rólam Fred? Mit csináltam, hogy ilyet feltételezzen róla? Hajnalban úgy nézett ki, hogy nem ellenkezett volna, ha úgy történtek volna a dolgok. De lehet, hogy ezt csak túl gondolom, de mi van ha mégse.. Az úgyis mindegy, mert ő Angelinát szereti, nem pedig engem....