Egy Weasley-be esve (Fred Weasley ff)

28. rész -Megérkeztek a lányok

Az utcára kilépve kirázott a hideg, mert még mindig éreztem Márk lehelletét a fülemben. Vajon ez meddig fog kísérteni? Ezért van ennyi lány oda érte? Mi jön be nekik rajta? Akár Hannának. Az, hogy jól néz ki, totál hülye, és perverz? Ez kell a mai fiataloknak? Ez???? Mindegy, engem aztán nem érdekel. Csak Hanna nem csalódjon Márkban. De az a baj, hogy tudom, úgyis fog. Ismerem Márkot. Most persze még jobban ki ismertem.

A házunk elé fordulva azon gondolkoztam, hogy ezt hogy mondjam el anyának. Elmondjam? Hát azért mégis csak kéne. Nem? Talán majd este elmondom. Jó ötlet? Vagy nem? A lányokkal biztos, hogy megbeszélem! De anyának is el kéne mondanom. Mi a francot csináljak? Majd elmondom...... Elmondom? Samantha.. Ne agyalj már ennyit ezen, elmondod és kész! Elmondod!!!!

Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem ezen gondolkoztam az udvaron is. De hazudni csúnya dolog.

A házba belépve anyát a konyhában találtam, mint mindig, apa pedig foci meccset nézett a nappaliban. Így hallani lehetett, ahogy ordibálva szurkol, hogy Lukács végre löjjön már egy gólt. Igen, magyar meccset nézett, viszont fogalmam sincs ki az a Lukács. Azt hiszem Lukács Tibor az.... Aki a szegedi csapatban játszik.

-Mit csinálsz anya? -léptem a konyhába.

-Pizzát csinálok nektek estére. -mondta.

-Oh.... Köszi.

-A lányok mikor jönnek?

-5-kor. De úgy se akkor fogunk egyből filmezni, még ilyenek. Lepakolnak, megcsináljuk hangulatosra a szobámat, és utána jöhet a mozi, és a csajos este.

-Rendben. De addigra kész lesz. -mosolygott.

Úgy gondoltam, hogy felmegyek a szobámba, és egy kicsit rendet rakok, mert azért mégis vendégeket várok.

A szobámba lépve letettem az asztalra az édességeket, és egy kicsit kinyitottam az ablakomat szellőztetni. Elővettem a szekrényemből egy kis égősort, és úgy gondoltam, hogy az majd estére díszfénynek jó lesz. Az ágyam mellé tettem, de még nem dugtam be, hogy világítson, lehet, addigra lemerül, mert elég régen vettem elő.

Igazából a rendrakással nem volt sok dolgom, mert inkább csak az íróasztalom volt rumlis. Úgyhogy addig, míg vártam a lányokat, elővettem a telefonomat, és a jó öreg instát kezdtem el pörgetni. Hátha találok valami izgalmasat. Láttam, hogy Fred éppen akkor, hogy 5 perce tett ki egy képet. Látni fogom valaha újra? De tényleg, legalább egyszer? Vagy erről az álomról le kell mondják? Nem volt kérdés, belike-oltam. Remélem semmi furát nem fog hinni. De emlékszik még rám? Valószínűleg igen, mert ő jelölt be. De vajon ő reménykedik, hogy anya beadja a derekát? Be fogja egyszer? Nem hiszem, ahhoz túl jól ismerem. Hát ez van. Mugli életben nőttem fel félig meddig, és nekem már csak az is marad. Miért mindig ezen jár az eszem?

Fél 5-kor kaptam egy hívást Barbitól, hogy mindjárt indulnak.

5-kor ide is érték. Lementem hozzájuk, és szorosan megöleltem őket.

-Már alig vártam ezt a napot. -mondtam izgatottan.

-Én us. Végre egy csajos nap. -mondta Dzseni.

-Te voltál már körmösnél? -kérdeztem.

-Persze. 2-re volt időpontom. -mondta.

-Muta már milyen lett.

Felém mutatta mindkét kezét, én pedig alaposan megnéztem. Nagyon jó lett. Fekete, rózsaszín, kék, és fehér összeválogatás, mint egy bolygó, és a gyűrűsujjánál hollógrammos.

-Wow.... Nagyon jó lett. -mondtam.

-Köszi.

Közben a lányok levéttek a kabátjukat és cipőjüket. Az édességeket amiket hoztak, azokat pedig a konyhába vitték.