Egy Weasley-be esve (Fred Weasley ff)

2. rész -A húgom komolyan Macsó Márkba szerelmes!?!?

A reggeli után felvettem a bakancsomat, és a téli kabátomat. A hátamra kaptam a sulis táskámat, és Hannával kiléptünk a házból. A korai reggelen megcsapott a fagyos tél. Cseles egy nap van, hét ágra süt a nap, és mégis rohadt hideg van. A hideg egyből ki csípte az arcomat, és tiszta vörösre festette, ahogyan a kezeimet is. Éppen indultam volna el, amikor megláttam, hogy Hanna az ajtóban áll és nyomkodja a telóját.

-Hanna gyere már! Elfogunk késni. -mondtam.

-Jól van, megyek már. -jött mellém mosolyogva.

-Mit vigyorogsz? -néztem rá. -Pasi van az ügyben?

Csak még jobban kezdett el vigyorogni, szerintem ettől neki is elzsibbadt a szája.

-És ki a szerencsés?........ Vagy szerencsétlen? -kérdeztem viccelődve.

Csak bosszúsan nézett.

-A sulidból egy srác. -mondta titkolózva.

-A sulimból? -kérdeztem csodálkozva. -Te ott láttál egy helyes és normális srácot?

-Persze. -mosolygott tovább.

-És együtt vagytok, vagy csak kavartok? -kérdeztem.

-Ha együtt lennénk, elmondanám. Csak beszélgetünk, és úgy látszik, ebből lehet valami. -mondta.

-Na, mond már el ki az. Kíváncsi vagyok rá. -bökdöstem meg a vállát.

-Jól van.... Jól van. -nevetett. -Molnár Márk az a fiú.

Megálltam a járdán, és csak a meglepődött húgomat néztem.

-Te Macsó Márkkal kavarsz? -kérdeztem.

-Mi, nem ez a neve, Márk, Molnár Márk. És igen, miért olyan nagy baj ez? -kérdezte.

-Hogy miért baj hugi? -kérdeztem. -Mert egy tahó, seggfej, paraszt, bunkó........

-Oké, elég.... -mondta unottan.

-Nem, én megtiltom, hogy vele beszélgess...... vagy bármit csinálj vele. Az egy seggfej nőcsábász. Csak kihasznál téged. -mondtam.

-Ugyan, miért tenné? -kérdezte.

-Lássuk csak.... Mert meg fiatal vagy.... és szűz. -mondtam.

-Azokból amiket ír, nem hiszem, hogy csak egy éjszakás kalandra kellek. -mondta, és dacosan a szemembe nézett.

-Nem, hugi, akkor sem.

-Nem csináld már Samantha.... Szeretem, és kedves velem.

-Lehet, hogy most igen. De ki tudja utána milyen lesz.

-Kedves.... Ugyanúgy.

-Jól van, te tudod, de ne gyere hozzám siránkozni, hogy Márk így megcsalt, Márk így kihasznált.

-Nem fogok. -ígérte meg.

Majd meglátom mennyire tudja betartani. Semennyire.

Mikor a sulim előtt megálltunk, Hannával egy öleléssel és egy puszival köszöntünk el egymástól. Neki balra kell fordulnia, hogy a sulijába menjen.

-Ha végeztél gyere ide a suli elé, és várj meg itt. -mutattam a helyre ahol pont álltunk.

-Oké, pont itt fogok állni. -mutatott a lába elé.

-Oké. -köszöntem el tőle nevetve.
___________________________________________

Nemsokára jönnek az izgalmak. (Pár rész múlva)
Remélem addig nem tartjátok unalmasnak, hogy Samantha élete az elején, nagyon..... átlagos. Mert kicsit sem az. Majd meg látjátok.